Van egy kis időm, benézek. Pannika alszik, remélem, jó sokat, hogy bírja az estét. Laci kivitte a cuccainkat a Vígkend majorba, mert kint alszunk. Annyi cuccunk van, mint aki egy hétre megy....Etetőszék, utazóágy, babakocsi, plusz egy nagy sporttáska...
Reggel már voltam fodrásznál, meg sminkeltetni. Aztán felöltöztettem Zsófit, nagyon szép lett. 
Most fotózni vannak, az esküvő 6-tól lesz. Az azért jó, hogy nincs 40 fok, csak eső ne legyen, bár eddig megúsztuk.
Tegnap nagyon elcseszett napunk volt. Reggel séta közben elaludt Pannika, ilyet ezer éve nem csinált, aludt egy fél órát, de az pont elég volt ahhoz, hogy délben ne aludjon....
Délután Anyáéknál voltunk, és hirtelen egyik percről a másikra tört rá a fáradtság, de olyan szinten, hogy csak az én ölemben volt jó. Jöttünk is haza, és öltözés közben a frászt hozta rám. Nem tudom, írtam-e már, hogy ha nagyon sír, sokszor nem vesz levegőt. Illetve most már egyre ritkábban csinálja. Na tegnap is ez volt, de sokkal hosszabb ideig, mint eddig bármikor. Épp az ölemben ült, mikor láttam, hogy nem vesz levegőt sírás közben, elkezdtem rázni, ütögetni a hátát, meg szólonagtni (ez mindig hatni szokott), de semmi, ekkor már kezdtem pánikolni, mert a szája is lilult. 
Anyukám kikapta a kezemből, és hasrafordítva ütögette a hátát, mikor végre vett egy nagy levegőt.... Nem kell ecsetelnem, éveket öregedtem azalatt a fél perc alatt..... Olyan kis buta, igazán leszokhatna már erről.... Annyira be tudja hergelni magát, általában akkor ha fáradt, vagy ha fáj neki vmi. De ez a mostani tényleg a legdurvább volt. 
Na, lépek is. Bocsánat, hogy csak magunkról írtam. Majd jelentkezem képekkel, beszámolóval!
De tényleg úgy van hogy mindig valami más miatt kezd el aggódni az ember.Utoljára 7 hetesen voltam uh-n, akkor még csak 1cm volt és annyi látszott hogy szerencsére egyedül van. 
De tényleg kiváncsi vagyok a rucidra.
