Sziasztok!!!
Egy kicsit eltűntem, a boldogságtól teljesen pörgök és míg írni is elfelejtettem. Babás topikba még nem merek átmenni, úgyhogy még titeket boldogítalak egy kicsit, ha nem baj. Pedig olyan kellemetlenül érzem magam, mindenkinek megvan itt a saját problémája, én meg ujjongok itt állandóan a babámmal. De nem nagyon tudok kivel beszélni erről, 2 barátnőmet beavattam, meghát szegény férjem egész nap csak azt hallgatja így a kisbabánk, úgy a kisbabánk.
A család beavatásával meg várunk még egy kicsit.
Most már ugyan nagyon könnyen írom ezeket, de tényleg fel a fejjel! Én is iszonyúan le voltam törve, tudjátok, hogy tiszta depis voltam, elegem volt mindenből, csak tömtem be a Clostyt, mivel még UH se volt, azt sem tudtam mi a helyzet ott bent. Aligha létezett nálam reményvesztettebb ember. Aztán próbáltam nagy levegőt venni, elmentem kozmetikushoz, fodrászhoz, vettem egy pár új cuccot, sokat voltunk párocskámmal kikapcsolódni, felmentünk Pestre,voltunk az állatkertben, elmentünk hajókázni, moziba. Aztán hónap végére ugyan már teljesen elszállt a nyugalmam, de akkor már mindegy volt, a kisbabám úgy gondolta, itt az idő. És én lettem a világ legboldogabb embere!
Eddig mindig engem kellett vigasztalni, de remélem, most tőlem is szívesen veszítek a biztató szavakat!!!
Még egy apróság, a barátnőm együtt dolgozik egy UH-os dokival, aki ma délután megpróbálja megkeresni babócát UH-gal, csak azt kérte, ne akadjak ki, ha nem lát még semmit, mert még korai nagyon a terhesség, és simán előfordul, hogy még nem is látható. Ő csak hasi UH-ot csinál egyébként is, hüvelyit majd csinál a nőgyógyászom. Azért megbeszélem babócával, hogy egy kis petezsákot mutasson már legalább magából.
Ja, és ma reggel, a 36.napon teszteltem még egy erős pozitívat egy másik fajta teszttel is. Így talán már még tutibb!
Móni