2000.08.24 19:15
Szerző: Anonymous
Sziasztok,
Saját tapasztalat, bár nem a férjtől kapott pofonokról:
Édes jó atyám kicsit ideges típus, rettenetesen hamar felhúzza magát. El sem tudom mondani, gyerekkoromban hányszor kikaptunk tőle, már egész kicsi gyerekként is, aztán engem 18 évesen ütött meg utoljára. Amikor kicsi voltam, annyira féltem, és amikor "jött a verés ideje" állandóan bepisiltem és bekakiltam, inkább a félelemtől, mint a fájdalomtól. Anyám mindig készítette ki a tiszta ruhát... 18 évesen úgyí beleöklözött a hátamba (mert megtudta, hogy lefeküdtem barátommal, akivel fél éve együttjártunk), hogy nem tudtam aludni. Jó párszor feküdtem le úgy, hogy nem tudtam, megérem-e a reggelt, vagy éjjel bejön és jól elver. A hugom hasonlókat szenvedett el, csak még többet szegény, mert míg én behúztam fülem-farkam, ő kinyitotta a száját, persze még többet kapott érte. Anyukámon is csattant egy pár pofon, emlékszem, egyszer csak az mentette meg anyut a megfojtástól, hogy én kétségbeesetten ott visítottasm a lábánál.
Apámnak ezt azóta sem tudom megbocsátnai, és bár ahogy öregszik, úgy "szelídül", és anyámat is szereti, (anyám úgy tűnik, mindent elfelejtett), én mégis gyűlölöm érte. Nem tudom, anyut mi tartotta mellette 31 évig (tengap volt a házassági évfordulójuk...). Egy biztos: én azonnal otthagytam volna, nem csak abban az esetben, ha engem vwer, de akkor is, ha a gyereket üti.
Pontosan ezért írok most: már akkor, egész kicsiként rettegtem tőle és utáltam, persze ez akkor még ködös, kiforratlan érzés volt. Nem tudom, nektek bvan-e gyereketek, de ne hagyd, hogy ő is megtapasztalja, mit én!! Neked sem tesz jót, de egy felnőtt talán könnyebben túlteszi magát a dolgokon. Egy gyereknek az ilyen történések az egész életét, akár a férfiakkal való kapcsolatait is meghatározhatják. Ha nincs gyereketek, az pedig határtalan szerencse, könnyebb elválni. Csatlakozva az előttem szólókhoz: próbálj vele erről beszélni, és ha úgy látod, hogy nem megy, értelmetlen, LÉPJ! Válj el! Hülye szöveg, de: fiatal vagy, előtted az élet. Ne járj úgy, mint talán az anyukám, aki miattunk nem vált el (valószínűleg), és így feláldozta magát (értelmetlenül).
Sok erőt kívánok a döntésedhez!