2009.07.01 18:31
2009.07.08 17:16
2009.07.08 19:37
2009.07.20 15:39
2009.07.21 02:17
2009.07.21 09:19
2009.07.22 06:24
2009.07.22 08:58
2009.07.28 17:23
2009.07.29 17:55
2009.08.05 20:18
2009.09.15 21:05
2009.09.15 21:45
2009.10.06 05:07
2009.10.19 20:46
2009.10.20 10:45
2009.10.20 10:54
2009.10.22 22:37
2009.10.25 20:27
2009.11.11 09:56
2009.12.15 09:57
2009.12.17 14:18
2009.12.17 23:22
2009.12.18 13:10
2009.12.19 05:55
2009.12.20 11:46
2009.12.31 20:14
2010.03.09 20:38
2018.09.10 12:14
Sziasztok. Látom ez a topik halottnak tűnik, de azért én leírom ide az én sztorimat, hogy is jártam a miómámmal, mert megdöbbent az amikor azt mondják a dokik hogy nem kell vele foglalkozni, minden második nőnek van, stb. stb. stb.
Hát igen is kell vele foglalkozni, és addig kell tőlük megszabadulni, amíg nem lesznek nagyok és nem kezdenek el gondot okozni, mert ha zavar kerül a gépezetbe, onnan nagyon nehéz lesz a gyermekáldás és kemény menet lesz.
Szóval nekem kb. 5-6 éve diagnosztizáltak először miómát egy gyógykaparást követően, amit már így utólag jobb lett volna ha kiszednek, mert már akkor is durva vérzéseket okozott, lévén hogy submucozus volt, tehát befelé növő, és ráadásul rossz helyen hátsó falban. Akkor még csak 10*10 mm volt.
Aztán persze a dokim azt mondta ezzel nem kell foglalkozni... én meg hittem neki.
HÁt azóta eltelt pár év, a mióma meg csak növögetett. Elkezdett egyre több bajt okozni, nagyon erős és hatalmas darabos vérzéseket, fájdlamas és egyre jobban elhúzódó mensest. Közben mivel egyedülállóként inszemre készültem, mentek a kivizsgálások amit kellettek hozzá, és fény derült arra hogy ez a mióma baromi rossz helyen van, és így nem csinálják meg sem az inszemet, sem a lombikot. Ki kell venni, szólt a prof diagnózisa, kell egy lapar és hiszteroszkópia. A dolgok felgyorsultak egyszer csak. Kezdett a ciklusom lerövidülni, az óraműpontosságú 28 napból lett 27, 26 majd 25 napos ciklus. Megjött. első két nap lightosan adta, majd elöntött, és óránként éjszakai betét csere, munkaképtelenné, életképtelenné tett, úgy ömlött mint a niagara. Betettem egy betétet, egy óra múlva úgy vettem ki, hogy az elsőtől az utolsó milliméterig csurom vér volt vastagon átázva, sokszor bugyi kuka, és farmernadrág csere, indulj haza a melóból. Szóval nagyon gáz volt, és ráadásul egyre jobban fájt a mensi, mintha kötőtűt szúrkáltak volna a méhembe és a fenekembe, fájt a bal lábam állandóan, majd a bal vénám belülről a lábamban. Mindig tompa nyomást éreztem két mensi között balról a petefészkemnél. Azt hittem peteéérés, de nem, mert nincs egymás után három hónapon át mindig egyoldalt peteérés, és ráadásul közben voltam uh-on is, és nem volt igazolt peteéérésem, de fájdogálás az igen. Május 26-án voltam az inszem miatt átjárhatóságin, még akkor 18-20 mm volt a miómám, és még átjárható voltam mindkét oldalt.
Kiírtak sajnak mióma műtétre szeptember 3-ra, ez idő alatt annyit romlott a helyzet, annyit nőtt ez a dög, hogy 3 cm-es lett, gesztenyényi van a papíromon, és olyan vérzéseket okozott, hogy majd beledöglöttem. Ami ráadásul nem 7-8 napig, hanem 12 majd végül 14 napig tartott, és végül el sem múlt. Egyszer egy nap elöntött a vér, mintha a nunimból sugárban hánytam volna vért, borzalmas és sokkoló, rémisztő volt, féltenyérnyi alvadt vérrel, és nagyon fájt. Elvitt a mentő, majdnem elvéreztem, éjjel sürgősséggel abrasiot csináltak, hogy elállítsák, de 1,5 liter vért vesztettem, a vérképem határeset volt, ha a hematokritom leesik 100ról akár 95 re, azonnal operálnak. Próbáltak összerakni hogy a műtétig, amihez még volt három hét, valahogy felerősödjek, mert látszódott hogy kemény menet lesz. Az abrasiot követően kaptam egy kismedence gyulladást, vese, méh, minden amit akartok begyulladt, hasűri folyadék, se kaki, se puki, azt hittem mindegyiknél hogy kést dugnak fel közben, iszonyat fájdalom a gyulladás miatt. 4 nap alatt tettek antibiotikummal anynire helyre, hogy műthető legyek. Megtörtént a műtét, hiszteroszkópiával szedték ki a miómám, és egy lapart is csináltak, megnézték nincs-e összenövés, petevezeték átjárhatóságit is csináltak, és kiderült hogy időkozben a bal elzáródott. Vagy a mióma nyomta el, vagy a gyulladástól történt. Inkább előbbi, mert már éreztem korábban ezeket a tompa fájdalmakat balról két hónapja. A miómát a doki kiszedte, de úgy volt ogy abba kell hagyni, mert ez egy időkorlátos műtét, nem lehet három óra hosszat operálni,mert egy cukros oldattal töltik fel a műtéthez a méhűrt, hogy ott tudjanak az eszközökkel dolgozni (ez a "vezető") és ebből hogy ne szívódjon fel sok, kb. 1 óra alatt végezni kell. Nagyon nehezen tudta aprénként lefejteni, és felment a cukrom műtét alatt 20-ra, a vérnyomásom leesett, necces volt hogy egy másik műtéttel kell befejezni később. 1,5 órát csinálta, kitolta a végsőkig, de kiszedte. Ellenben műtét után felborult a cukrom, az intenzíven 6-7 óra alatt raktak annyira össze, hogy áttudjanak vinni a nőosztályra. A 20-as cukor lezuhant 1-re, majdnem bekómáztam. Nagypohárral adták a kristálycukrot, mert az infúiós glükóz lassan hatott. Aztán jött a lapar átka, a beszorult levegő a bordám alá. Én komolyan azt hittem azt az éjszakát nem élem túl. De túléltem. Utána már napról napra jobb lett, de sajnos lett egy elzáródott petevezetékem, és csak a csodában tudok bízni, hogy most a műtét után mégiscsak majd történik valami, és megnyílik, legalább kicsit. A mióma valószínű már elnyomta. Nem tudták átnyomni rajta a folyadékot, kétszer próbálták meg. Most lábadozom, épp egy fél óra múlva indulok varrat szedésre, és holnap megyek az inszemes proffhoz a klinikára, hogy akkor most már hogyan tovább, remélem fél peteveztővel is mehet az inszem, mert lombiktól ódzkodom, nem akarom a mióma miatt ezerféle hormonnal tolni magamat, mert bármikor kiújulhat, erre nincs garancia hogy nem. Ösztrogénérzékeny daganat.
Így is maradt még miómám, de az kifelé nő, ill van egy ami 16 mm, és azt nen tdják kiszedni, mert annyira rizikós, félő hogy nyílt hasi műtét lenne belőle, és lehet elveszteném a kivérzés miatt a méhem.
Szóval akinek miómája van, az ne vegye ilyen félvállról, mindegy milyen, azt ki kell onnan szedetni, és nem megvárni hogy 3 meg 7 cm-es legyen belőle, mert akár a méh elvesztévésével is járhat, és sokszor sajnos ki is kell venni. Főleg ha olyan doki operál, aki amúgy nem mióma specialista és csak nekiáll farigcsálni a méhedet, aztán nem mindegy milyen méhűr marad vissza műtét után. A miómától egyébként nagyon nehéz teherbe esni, főleg a submucosus miómától. Ha sikerül is, alig van esély arra hogy megmarad, ill. mivel a méhed állapota nagyon rossz, nem tud összehúzódni, ezért ha eljutsz a szülésig, akár kivérezhetsz, vagy kiveszik szülés után a méhedet. Higgyétek el, a poklok poklát éltem meg, volt egy szobatársam, aki hasonlóan járt. Csak nála Esmyával próbálták visszazsugorítani műtét előtt, hát ez nem jött össze, mert a 3 cm-esből lett neki 6 hónap alatt 7 cm, és majdnem ugrott a méhe, de a doki kiszedte neki, viszont utána nagyon nehezen épült fel belőle. Ő mondjuk gyereket nem akar, de azért akkor sem mindegy egy nőnek, hogy van-e méhe, vagy nincs.