Kiemelt témák

Sziasztok!

ne haragudjatok a nevem nem merem leírni. Félek.
Van egy gyönyörű másfél éves gyermekünk. Mióta megszületett rengeteteget vitatkozunk a férjemmel. Azelőtt is de nem ennyit. Most már meg is üt, ha vitatkozunk. Én szeretem őt, de már foglalkoztatt a válás. A legnagyobb baj nincs komunikáció köztünk. Meddig mehet így???. Viszonylag jók az anyagi körülményeink. Saját autom, saját pénzem, mobil telefon. Csak a boldogság látszik eltűnni. Mit tegyek??
Üdv: Névtelen

Szia Nevtelen !

Hagyd ott! Ez ugysem lesz jobb, csak romlik a helyzet. Ne vard meg mig a gyereket is bantja vagy az intenziv osztalyon "stoppoljak össze" az arcod. Most az elejen ertesd meg vele, hogy nem lehet veled igy banni. Minnel tovabb hagyod annal jobban azt fogja hinni hogy szerinted is neki van igaza. Sokaig probaltam kommunikacio nelkuli kapcsolatba elni, nem eri meg. A vegen csak elhiszi az ember, hogy nem erdemel mast. (Ebböl nagyon nehez volt kigyogyulni). Ne varjad meg.
Udv: Leila

Kedves névtelen!

Azonnal lépj, vagy hagyd ott, vagy "üss vissza"
Úgy értem, ne vonulj el sírva, hanem add tudtára, még egy húzás és téged meg a gyereket többet nem létja, csak a válóperes papírokat. Legyél határozott és ne engedj a "nyalizásnak"

egyenlőre ennyi.

Ne add fel: Mona

Szia Névtelen!

Nekem volt egy barátom aki ugyan így kezdte. Először csak egy pofon utánna egyre durvulni kezdett. Még jó hogy időbe leléptem ki tudja mi lett volna ha maradok, pedig szerettem.
Aki egyszer megütött meg fog ütni másodjára is.
Üdv. Lola

Kedves Névtelen!

HAGYD OTT! Most azonnal!
Mielőtt tényleg a gyerek is kap vagy megnő annyira, hogy érti is ami körülötte zajlik. Most még talán nem viselné meg az apjától való elszakadást mint később. Szrezz egy jó ügyvédet, iylenkor ne számítson a pénz és próbálj meg jól kijönni ebből anyagilag is.
Én is kaptam egykor egy-egy pofont egykori barátomtól és akkor megfogadtam, hogy az lesz az utolsó amit eltűrök. Szóval tudom milyen érzés és azt is hogy ez nem az utlsó. Ilyen embert nem lehet szeretni. Még tudsz új életet is kezdeni!!
Sok sikert!
Én is inkább névtelen maradnék

Kedves Névtelen!

Az első házasságomban én is így kezdtem,először egy pofon a viták közben,majd úgy fejbe rúgott,hogy állkapocsficamom volt. Akkor határoztam el, hogy elég, és beadtam a válópert (a kislányom akkor volt 2-3éves, de még most is emlegeti ha az "édes"apjáról kérdezik). Azóta újból férhezmentem (már 5 éve),és ebben a házasságomban soha sem csattant el az "első" pofon,de többet nem is hagynám. Most várjuk a következő babánkat, és a férjem imádja a lányomat(sajátjának tekinti).
Nagyon vigyázz magatokra, és ha hamarosan nem változik semmi, inkább lépj ki ebből a kapcsolatból.
Sok sikert.
Magdi

Kedves Hozzászolok!

Nagyon meg kell gondolnom mit írok le, nehogy véletlenül ide találjon és felismerjen.
Én még mindig szeretem őt, szerintem ő is.
Nem akarom elhagyni, de már félek. És tudom ez nem jó. Jó pár évet lehuztunk már együtt. Idáig háromszor kaptam pofont. De ez az utolsó fájt a legjobban, mármint a lelkemnek.Ha garantalálná valaki, hogy több nem lesz még nyugodt is lennék. Azóta kezdeményezte a beszélgetést, de én inkább igyekszem elkerülni.Genetikailag ez örökölhető, az apukája is bántotta az anyukat.
Valami remény hátha van. Várom további kedves hozzászolásotokat, köszönmöm a válaszotokat.
Köszönettel:
Névtelen

Kedves Nevtelen!

Miert kaptad azt a 3 pofont?

Sajnos az otthoni pelda sokszor akaratlanul is atvivodik a gyerekbe, de ez nem mentseg.

Mit csinalt a pofon utan?

Tudja magarol, hogy nem helyes, amit tesz? Akar valtoz(tat)ni?

Kiskacsa

Kedves Lányok! Érdekes, hogy miért kapta azt a 3 pofont? Szerintem nem! Nincs az a "bűn" amivel ki lehet érdemelni! Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal ott kell hagyni, meg válóper stb.
Egy kicsit küzdeni kéne ezért a házasságért! Vagy nem, de ezt Neked kell eldönteni! Üdv: Timi

Kedves Timi!

Termeszetesen nem szamit, hogy miert kapta a pofonokat, mindenkepp elitelendo a tett.

En csak erdeklodtem, kivancsi voltam, szerettem volna teljesebb kepet kapni. Es egyaltalan nem azert, mert feltetelezem, hogy a Nevtelen anyuka-tarsunk provokalta ki, egyszeruen csak szeretnek valahogyan segiteni, de nem tudom, merre induljak.

Kiskacsa

Sziasztok!

Nagyon nehéz abba beleszólni, hogy egy házasság maradjon-e vagy felbontassék. Egy azonban biztos, ha egyszer megütött, többször is megfog, és ha eltűröd az elején, ne várd, hogy a későbbiekben -amikor már kifakadsz, mert a pohár túlcsordul - megértse, most már miért nem tűröd el. Talán még nem késő tiszta vizet önteni a pohárba... Bea

Sziasztok,
en is inkabb nevtelen maradnek. A ferjem nem vert meg egyszer sem. Ugy jatekbol szoktuk egymast csiklandozni, meg ilyenek, amit valoszinuleg miden par jatszik. Aztan egyszer nem volt kedvem es hogy hagyjon beken, mert nem akarta, duhomben megkarmoltam. A karmolasra olyan duhos lett, hogy mergeben beleutott a falba. Jo, hat fajt is neki, elismerem. De mindenesetre elkezdtunk vitatkozni, eleg csunyan. Nem fajult tetlegessegig, de mondott olyan dolgokat, utana hetekig osszetort voltam lelkileg. Es akkor eldontottem, hogy egyszer usson meg, ugy elmegyek onnan a gyerekkel, hogy a nyomomat sem latja. Barki barmit mondhat, nekem, aki megut, az nem szeret, becsul, es azzal egy percet sem tovabb. Es nem hiszek a megjavulasban sem. Ha egyszer utott, utni fog megegyszer. Azota nem volt meg csak hasonlo vitank sem, a falat sem utogette.

Kevdves Barátaim!

remélem nem tulzok, ha így szolítalak benneteket. Sajnos csak röviden tudok most írni. Teljesen banális dolgokért kaptam. nem csaltam meg, nem voltam részeg, csakegyszerűen vitatkoztunk, és én dühömben(utolsó esetről beszélek)azt mondtam elválok akkor. Ekkor csattant a nagy harmadik pofon. Egyszer az iskolában tanultam egy novellából talán Mikszáth Kálmán írta, nemtudom pontosan, de nagyom megragadodt" AKI AZ ARCOT MEGÜTI A LELKET ÜTI MEG". Hát így vagyok ezzel én is.
Sokat gondolkodom mikor tehetem, még nem tudom merre "indulok". Írjatok nekem ez mindenképpen segítség.
Sok szerettel
NÉVTELEN
UI. Ha valaki most ilyen cipőben kérem az is írjon de minden levélnek örülök

Sziasztok,
Saját tapasztalat, bár nem a férjtől kapott pofonokról:
Édes jó atyám kicsit ideges típus, rettenetesen hamar felhúzza magát. El sem tudom mondani, gyerekkoromban hányszor kikaptunk tőle, már egész kicsi gyerekként is, aztán engem 18 évesen ütött meg utoljára. Amikor kicsi voltam, annyira féltem, és amikor "jött a verés ideje" állandóan bepisiltem és bekakiltam, inkább a félelemtől, mint a fájdalomtól. Anyám mindig készítette ki a tiszta ruhát... 18 évesen úgyí beleöklözött a hátamba (mert megtudta, hogy lefeküdtem barátommal, akivel fél éve együttjártunk), hogy nem tudtam aludni. Jó párszor feküdtem le úgy, hogy nem tudtam, megérem-e a reggelt, vagy éjjel bejön és jól elver. A hugom hasonlókat szenvedett el, csak még többet szegény, mert míg én behúztam fülem-farkam, ő kinyitotta a száját, persze még többet kapott érte. Anyukámon is csattant egy pár pofon, emlékszem, egyszer csak az mentette meg anyut a megfojtástól, hogy én kétségbeesetten ott visítottasm a lábánál.
Apámnak ezt azóta sem tudom megbocsátnai, és bár ahogy öregszik, úgy "szelídül", és anyámat is szereti, (anyám úgy tűnik, mindent elfelejtett), én mégis gyűlölöm érte. Nem tudom, anyut mi tartotta mellette 31 évig (tengap volt a házassági évfordulójuk...). Egy biztos: én azonnal otthagytam volna, nem csak abban az esetben, ha engem vwer, de akkor is, ha a gyereket üti.
Pontosan ezért írok most: már akkor, egész kicsiként rettegtem tőle és utáltam, persze ez akkor még ködös, kiforratlan érzés volt. Nem tudom, nektek bvan-e gyereketek, de ne hagyd, hogy ő is megtapasztalja, mit én!! Neked sem tesz jót, de egy felnőtt talán könnyebben túlteszi magát a dolgokon. Egy gyereknek az ilyen történések az egész életét, akár a férfiakkal való kapcsolatait is meghatározhatják. Ha nincs gyereketek, az pedig határtalan szerencse, könnyebb elválni. Csatlakozva az előttem szólókhoz: próbálj vele erről beszélni, és ha úgy látod, hogy nem megy, értelmetlen, LÉPJ! Válj el! Hülye szöveg, de: fiatal vagy, előtted az élet. Ne járj úgy, mint talán az anyukám, aki miattunk nem vált el (valószínűleg), és így feláldozta magát (értelmetlenül).
Sok erőt kívánok a döntésedhez!

Bocsi, most olvastam, hogy van egy kis lurkótok. Gndolkozz! Jó lenne, ha látná, hiogy az anyukája mekkora pofonokat kap aputól, emiatt sír, szomorú stb. Nem érti még meg, de érzi, hogy vmi baj van.
szia

Kedves Névtelen!

Sok újat nem tudok írni, de úgy érzem nem hagyhatom "szó" nélkül a történetedet.
Mindenképp lépj ki ebből a házasságból. Nem kell utálkoznotok, nem kell haragban, rosszban lennetek, nem kell hogy teljesen elszakadjon a gyermekétől, DE csak egyre nehezebb lesz. A pofonok továbbra is jönni fognak, mint ahogy az első után is jött a második, a harmadik. Most még talán elválhattok valódi testi és lelki sérülések nélkül, de ha maradsz kockáztatod a saját és a gyermeketek lelki esetleg testi épségét.
Talán túl szigorúnak tűnök, de ez olyan bűn, amire nem nagyan ismerek bocsánatot.
Az egyetlen dolog ami talán, még megmentheti a helyzetet, ha rá tudnád venni, hogy forduljon szakemberhez, mert orvosi segítségre van szüksége. Sajnos nem hiszem, hogy kettem meg tudtok bírkozni ezzel, feltétlenül kellene egy hozzártő segítsége.
Van remény, hogy a férjedet rá tudd beszélni ilyesmire?

Üdv: Garam

ui: Bátorságot, türelmet és lelkierőt kívánok

Kedves Lányok sokat gondolkodtam ezen a dolgon, az elmúlt két napban! Csak gondolkodom, és nem vagyok benne biztos, hogy igazam van! De azt hiszem, talán nem kell túl nagy hangsúlyt helyezni a fizikai bántalmazásra! Persze túl kicsit sem! Pofon nélkül (fizikai bántalmazás) is lehet valakit kínozni és pofonnal is lehet együtt élni! Nálunk, azt hiszem, még nincs nagy kúltúrája az (jobb szót nem tudok rá!) amerikai stílusnak és az apáink- anyáink még bizony erősen "az asszony verve jó" kultúrájában nőttek fel, és egy impulzívabb lelkületű férfinak talán még meg is bocsájtható, az a bizonyos pofon! Azzal bizony maradéktalanul egyetértek, ha egyszer elcsattant, akkor lehet, hogy el fog mégegyszer, meg mégegyszer... De én a helyedben leszedném, elvonatkoztatnék ezektől a pofonoktól és úgy vizsgálnám meg a páromat, mik az értékei és hogy azok azonosak-e az enyémmel!... Egyszóval vállalható-e a számomra!????
Szeretnélek figyelmeztetni Benneteket, hogy nagyon inponáló, hogy Ti (én sajna nem) az erős, okos, magabiztos, értelmiségi nők vagytok, akik nem kötelesek eltűrni az ilyen gyalázatot, mert a férfi már nem úr és parancsoló,. aki mindent megtehet Veletek, de létezik szeretet és megbocsájtás is !...( Ami nekem a felejtést is jelenti!) Üdv: Timi

Kedves Timi!

Részemről büszke vagyok arra, hogy erős és magabiztos vagyok és valóban nem hiszem, hogy a férfi kellene, hogy az úr és a parancsoló legyen. Hiszek azonban a kölcsönös szeretetben és megbecsülésben és itt a hangsúly a kölcsönösön van. Nem hiszen hogy a fizikai bántalmazás fakadhat a szeretből és főleg nem a tisztetetből.
A legnagyobb problémát pedig abban látom, hogy általában az események nem állnak meg egy-egy pofonnál. Lassan jönnek az erősebb pofonok, mert az a nyomorúlt asszony nem ért a szép szóból. És lassan a helyzet olyan súlyossá válhat, hogy szinte lehetetlen lesz belőle kilépni.
Az anyaotthonok tele vannak ilyen sorsú asszonyokkal és gyermekeikkel, eleinte ők is csak egy pofont kaptak. Sajnos a dolog természete az, hogy ennél csak rosszabb lesz, és ha az anya úgy érzi, hogy feltétlenül fel kell áldozza magát a házasság oltárán persze megteheti, de a gyermekét nem szabad veszélybe sodornia.

Két érett, felnött ember között a pofon nem lehet bocsánatos bűn, főleg nem három.

Üdv: Garam

ui: Ajánlom figyelmedbe a 24-i 08:15 du-ös névtelen hozzászólást a gyermek szemszögéből.
A rossz házasság a gyermeknek is rosszabb lehet mint egy válás.
(A szüleim elváltak és azt hiszem jól tettél)

Kedves Timi!

Én a magam részéről igenis elvárom, hogy ha valaki szeret, akkor ne bántson. Én sem rugom meg őt, ha éppen mérges vagyok rá. És ha engem bánt, mi a garancia arra, hogy a gyereket nem fogja? Minden csak idő kérdése... Bea

Kedves Bea!
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok százig biztos, abban, hogy jól és jó irányban gondolkodom! Szerencsére ezirányú tapasztalataim nincsenek!
Csak nekem úgy általában nem tetszik, hogy az első legkisebb problémára (most nem kifejezetten erre gondolok!) szaladunk a válóperes ügyvédhez! Én nem szeretem a kész megoldásokat, mondhatni kötekedő alak vagyok :-)) és szeretném azt, hinni, sőt hiszem is, hogy az elcsattant pofon(ok) után a párjukkal maradó nők, nem mind kényszerből és kiszolgáltatottságból maradnak a férfi mellett!
Ez az "azonnal elhagyni", egy mirelit amerikai megoldás, a la charte kereskedelmi televízió!Üdv: Timi

Szia Névtelen!
Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy nem lehet, hogy a férjed túl feszült. Gondolom nem dolgozik túl keveset, ha mindenetek megvan (saját autó, telefon, stb.). Nem lehet, hogy ez a dolog forrása? Próbáltál már erről vele beszélni? Mármint arról, hogy mi a feszültség oka köztetek.
Ja és még azt is meg szeretném kérdezni, hogy a pofonoknál nem volt-e esetleg alkohol hatása alatt? Esetenként egy pohár bor is ki tud váltani hirtelen agressziót.
Egyetértek Timivel, szerintem sem egyből a váláson kellene gondolkozni, hanem megpróbálni megoldani a dolgokat. Nem azt mondom, hogy nem bűn a pofon, de szerintem megbocsátható (ha többet nem fordul elő). Én azt javaslom, hogy üljetek le (lehetőleg csak kettesben, tv és minden nélkül), és beszéljétek meg a dolgokat.
Azért ha rendszeressé válna a pofozkodás (remélem nem így lesz!), én is a menekülésen gondolkodnék!
Ja és még valami. Általában két emberen múlik egy kapcsolat elhidegülése (szerintem). Nem hibáztál esetleg Te is valamiben?
Bocs a hosszú írásért. Üdv: Bobo

Kedves Bobo és Timi!
Sajnos nagyon könnyedén veszitek ezt a dolgot. Nem bántani akarlak titeket, de ha nem éltétek át, akkor nem is tudhatjátok, hogy milyen lehet az élete egy megvert feleségnek és nem mellékesen a gyerekének. Sajnos az én apám is "pofozkodós" volt. És anyám ránk való tekintettel nem mert elválni tőle. Inkább feláldozta magát és minket a megbocsátás oltárán.
A legjobb barátnőm majdnem belehalt, mert a férje úgy megverte, hogy megindult a szülés nála. Mellesleg 7,5 hónapos terhes volt csak, és a gyerek is majdnem meghalt. Születési rendellenességei közt megemlítendő, hogy mai napig alig tud járni. Most múlt el 7 éves. De a barátnőm sem hallgatott a jó szóra amikor megkapta azt az ominózus első pofont az akkor még vőlegénytől.
Ne várjtok tőlem megértést az ilyen emberekkel szemben, mert nem tudom megérteni az agressziót.
Valamelyik hozzászóló azt írta, hogy vagy üsd vissza, vagy hagyd el. Ne üsd vissza, mert te is olyan leszel mint ő. Inkább hagyd el.
Hajni

Kedves Bobo!
Ha a párod vét valamit nekiesel? Mert ugyanezt tételezted fel a "névtelenről", ugye? Tehát szerinted megbocsátható, hogy ha valaki rossz fát tesz a tűzre akkor pofont kapjon?
Az én anyám is sokat kapott. Mi is. Anyám magát hibáztatta érte, de nem mert elválni, inkább feláldozta magát és minket a megbocsátás oltárán. A barátnőm akkor kapta az elsőt amikor még menyasszony volt. Ugyanezt tanácsolták neki, hogy felejtse el, bocsássa meg. De a verések csak jöttek. 7,5 hónapos terhesen olyan verést kapott, hogy megindult a szülés. Következmény: a gyereke beteg. 7 évesen alig tud járni.
Remélem segítettem a döntésben. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy soha nem hagyják annyiban. Mindig lesz indok a pofozkodásra.
Hajni

Kedves Névtelen !

Hát át tudom érezni, hogy mit is érzel. Persze szerencsére én nem ilyen házasságban élek, de anyámék állandóan veszekedtek, aztán veszekedés után édes volt a kibékülés. Az Ő házasságuk olyan - SE VELED, SE NÉLKÜLED ! -
Többszőr is megütött már a férjed ? Én csak egy pofonról olvastam, de lehet, hogy nem voltam elég figyelmes. Na úgy gondolom ha csak egy pofont kaptál az még megbocsájtható, viszont a nagyobb gond amiről írtál, hogy nincs köztetek kommunikáció. Az is nagy baj, ha már nem tudtok semmit se megbeszélni, mindenen csak veszekedtek, akkor gondolom nem igazán vagytok egy hullámhosszon, s ez nagyon rossz egy házasságban. Így tényleg nem sok értelme van. Szeretitek egymást, úgy gondolod, hogy le tudod Vele élni az életed ? Ezeket Neked kell érezni, hogy mit is érzel a férjed íránt ? Nehéz így tanácsot adni.
Persze rosszul esik a pofon, de nem kell egyből válásra gondolni.
Az én véleményem is az, hogy üljetek le beszéljétek meg a dolgokat. Nem tudom mi volt az előzménye a pofonnak. Férjed egyébként agresszív ? Ha van kedved írhatnál bővebben is, így mindenki jobban tud Neked tanácsot adni.

Majd írd meg a fejleményeket. Én mindenesetre szurkolok Nektek, hogy rendbe jöjjön a házasságotok a piciteknek is jobb lenne boldog családban felnőni, mint csonka családban. DE ha nagyon rossz a házasságotok, nagyon eltávolódtatok egymástól, akkor valóban az a jó megoldás, ha még most elváltok, a gyereknek se lenne jó olyan családi légkörben felnőni, ahol mindig veszekednek a szülők. Én sajnos így nőttem fel, szörnyű volt gyerekként átélni, látni, hallani, ahogy a szüleim veszekednek, verekszenek. Nagyon megviselt engem, s a mai napig is mindig előttem van.

Szia Szilvy

Kedves Timi!

Én a magam részéről abszolút házasságpárti vagyok. Hiszek abban, hogy két ember, ha igazán akarja, képes folytatni egy esetleg megromlott házasságot amennyiben kiküszöbölik a hibát (és esetleg még valami kellemessel is megfűszerezik). De ehhez KÉT ember kell!!! Ilyen kevés adat birtokában nem adnék olyan tanácsot, hogy maradjon vagy vesszen egy házasság. De hiszem, hogy ilyen megaláztatást senki sem köteles eltűrni! A kutyámba sem rugok bele, nemhogy a házastársamba! Egyszer engem is megütöttek 19 évesen. Egyszer. Nem voltunk házasok. A holmiját az ajtó előtt találta.... Bea

KEDVES HAJNI!
Bal lábbal keltél fel, vagy mi a helyzet?! Végigolvastam a topicokat és ma mindenkibe csak belekötöttél! Én nem szoktam írni, de ez most nagyon ki akar jönni belőlem. Eddig szépen leírta mindenki a saját véleményét. Azért vagyunk különbözőek, mert másképpen látjuk a dolgokat. Ne hurrogj le senkit azért, mert vállalja a gondolatait, legfeljebb ne fogadd meg a tanácsait. Egyébként olvasd át mégegyszer a Timi és a Bobo leveleit! Nem azt írják, hogy mindenképpen tartson ki nála, csak azt, hogy beszéljenek egymással, és próbálják helyrehozni a még nem helyrehozhatatlant!
Én is ezen a véleményen vagyok!!!!
Te leírtál két példát, ami rosszul sült el hosszú távon, de tudod hány olyan van, amit helyrehoztak a házaspárok?!
Gondolkodj el ezen!
Mária

Kedves Mária!

Megjegyzem, Te sem írtál valami kedvesen. Nyilvánvalóan az indulataid hozták ki belőled ezt a stílus, s gondolom Hajninál sem volt ez másképp.
Ha rá mérges vagy amiért így írt, olvasd át mégegyszer a saját írásodat. Szavaid azt sugalják, hogy az írás tartalmával van inkább gondod, azt pedig inkább cáfolatokkal tudnád érvényesíteni.
Szeretettel várjuk további véleményeidet is, csak kevesebb indulattal.
Kíváncsi lennék, hány tetlegesség után sikeresen megmentett házasságról tudsz?


Kedves Házasságpártiak!

Rengetek értékes időt, évet el lehet vesztegetni egy haldokló házasság mentegetésével. Ez nem azt jelenti, hogy a legkisebb konfliktus esetén azonnal ki kéne szállni, de úgy gondolom ez a kapcsolat a kisebb konfliktusokon már túl van. Két dolgot emelnék ki, először is 3 azaz három pofonnál tart jelenleg az ügy, ami semmi képpen nem lehet véletlen botlás. Amit két pofonnal ezelött nem tudtak megbeszélni, azt most sem könnyebb. Másodszor pedig Névtelen, azt írja, hogy fél. Ez pedig óriási probléma. Milyen lehet egy olyan kapcsolat amelyben az egyik ember fél a másiktól!!! Részemről a minnél hamarabb, annál jobb elvre építek, azzal apró megjegyzéssel, hogy egy esetleges hozzáértő, értem itt az orvost, segítsége jelentheti az egyetlen megoldást.


Kedves Névtelen!

Választhatnál valami fedőnevet, hogy meg tudjunk szólítani.
Várunk Téged is és a gondolataidat.

Üdv: Garam

Kedves Garam és Minedki aki hozzászolt!

Még egyszer köszönöm a hozzászolásokat, bátorításokat, véleményeket, amit továbbra is várok.
Az első két pofont tényleg megbánta, ennék jelét is adta. A harmadik után csak annyit mondott sajnálja.
Nem volt egyszer sem alkolhol hatása alatt ez biztos.
Teljesen banális dolgokért pofozott meg.
Nagyon sokat dogozik, mert vezető szerepet tölt be komoly vállalkozásban.
Szereti a gyermekét, én így látom.
Jó képű fiatal ember, tudomásom szerint más nőnek is tetszik.
Sokszor túl feszült, nem tud velem beszélgetni, ezt már barátainknak is panaszolta.
Nem tudom mit, tegyek, hogy legyen??
Nem kész megoldásokat várok, hisz a döntés itt van az én meg az Ő kezében. Még is jó hogy: NEM MONDHATOM EL SENKINEK EL MONDONOM HÁT MINDENKINEK:

Szerintetek én milyen lehetek?? Fizikailag és morálisan, hiszen itt már ismerjük egymást, mert íratam én már más topicban ahol felvállalatam magam. Kedves Bea, Timi,Bobo, Szilvy és mindenki akit nincs modóban felsorolni nincs igazam??
Írjatok??
Menni vagy maradni???
Lehet, hogy már érik a negyedik, mert én itt ülök és sejti, hogy titkos barátaimmal levelezek és ezért most dühös rám
Ui: Fedő leszek ha elfogadjátok ezt az álnevet

Kedves Fedő és hozzászólók!
Bármilyen frusztrált, fáradt egy férfi, aki igazi férfi, nőt meg nem üt. Nálam ez alapelv. Lehet haragudni, kiabálni, veszekedni, bármit, ha ennyire feldúlt, de ütni NEM. Nem tudom a problémák gyökere miben rejlik, de ér ennyit az anyagi jólét? Minek gürizik az ember, ha mindene megvan, csak éppen béke nem honol az otthon falai között?

Kedves Fedő!

Mióta éltek együtt? Az hogy nincs már témátok, nem beszélgettek, számomra azt jelenti, hogy a kapcsolat kimerülőben van. Tévedek? Azóta ütött már meg vagy volt agresszióra utaló jel? Arra is gondolj, hogy a gyerek mennyire meg fog ijedni, ha véletlen szemtanúja lesz az esetnek. Micsoda törés alakulhat ki egy gyerekben, ha ilyesmit lát! A pszichológus szerintem is jó ötlet! Bea

Kedves Fedő!

Bár szerencsére nem éltem át a helyzeted, így tanácsot adni, nincs is jogalapom, csak egy ötlet amit adnék. Próbálj meg vele olyan kedves és szerető feleség lenni amilyen csak tudsz, ha tényleg szereted még biztos menni fog. Szeresd annyira, hogy rosszul érezze magát, hogy így bánt veled. Járj a kedvében, hátha észreveszi magát, ha tudsz imádkozz érte. Ha nem jön össze, nincs jobb ötletem, talán mégse közös az utatok...
Kérlek próbáld meg.
Nagyon szorítok: Csilla

Kedves Fedő!
Nagyon sajnálom, ha eddigi hozzászólásaimban megbántottalak volna. Nem volt tudatos. Az viszont tény, hogy indulatbol írtam, mert nagyon felhúztam magam azokon az ominózus pofonokon.

MELLESLEG KEDVES MÁRIA!
Mind különbözők vagyunk, ezért mind különböző módon reagálunk a világ dolgaira. Én így, te úgy. Ha nem bírod elfogadni, hát ne fogadd. Ezt teszem én is. Nem bírom elviselni az erőszakot. Ezért is szólaltam fel ebben a topicban. Erről szól ez a topic nem?

Kedves Fedő! Nagyon sajnálom, de tényleg értetlenül állok az eseted előtt! Azt sem tudom mondani, hogy menj és azt sem, hogy maradj! Az a borzasztó, hogy félsz! Nem tudok elképzelni egy olyan szitut, hogy féljek a páromtól! A házasságnak nem erről kéne szólnia, hanem arról, hogy társak vagytok jóban, rosszban. Kiszolgáltatott vagy (anyagilag vagy egész más módon) a férjednek? Te hogy véled? Szerintem ez is fontos! Üdv: Timi

Fedő vagyok!

Sokmindenről írni tudnék, de kevés az idő.
Hát persze, hogy függök tőle anyagilag és érzelmileg is hisz szeretem. a lányom meg föleg.
talán harcolni kell. Én most azt teszem. talán sikerül. Szorítsatok és írjatok.
Sok szerettel:fedő

Kedves Fedő!

Ezek szerint döntöttél. Kívánom, hogy minden a régi kerékvágásba kerüljön és elfelejtsd, hogy valaha máshogy is volt. Üdv, Bea

Kedves Fedő!

Ezek szerint döntöttél. Kívánom, hogy minden a régi kerékvágásba kerüljön és elfelejtsd, hogy valaha máshogy is volt. Üdv, Bea

Kedves Fedő!

Mindannyian drukkolunk neked!

Üdv: Krisztina

Kedves "Mindenki"!

Köszönöm még egyszer a hozzászolásokat, a vélenémyeket,bár nem zárom le a topicot, továbbra is várom a hozzászolásokat, és ha tehetem írok nektek és hozzászolok.Döntöttem??? Talán, igazából várokázási állásponton vagyok.
Pofonokkal viszonylag jól élni, vagy anékül is szenvedni??
Talán álltatom magam, egy esélyt még is megszavaztam magunknak. Föleg az én egyetelen drága gyermekért, aki erőt add, hogy tovább csináljam.
Üdv : Fedő

Kedves Fedő?

Miért "szenvedni" pofonok nélkül?
Egy esetleges újrakezdés mindig nehéz, de nem tart örökké és még szebb is lehet mint "pofonokkal viszonylag jól élni".
Nem lehet egy életen át megalkuvésban élni.
Kívánom, hogy boldog légy' akér így, akár úgy.

Üdv: Garam

Kedves Fedő!

Én Garammal szemben úgy gondolom, hogy ha egy kapcsolatban sikerül egy problémát igazán megoldani, egy krízisből kilábalni, attól a kapcsolat megerősödik, és mindkét fél "tanul" belőle. Ha valaki igazán akarja, tud változtatni önmagán (értem én ezt a férjedre), de csak akkor, ha tényleg belátja a hibáját, és nem csak tessék-lássék próbál produkálni valami változást.

Szorítok nektek!

Üdv: Krisztina

Kedves Fedő!

Javíts ki, ha rosszul látom a dolgokat. Úgy értelmeztem a soraidat, hogy a pofonok, de biztos anyagiak vagy (esetleg) szegénység és bizonytalanság, ami között szerinted választanod kell. Tehát - ismétlem, ha jól látom - itt már rég nem a kapcsolat felbontása a probléma, hanem az ebből következő anyagi biztonság felrúgása. Igy értetted? Üdv, Bea

Kedeves Bea és "Láthatlan Barátaim"!

Nem csak az anyagiakra gondoltam. Bár az sem egy utolsó szempont.Nem hiszem, hogy szegénységben kellene élnünk a férjem nélkül. Egyrészt van egy jó tulajdonsága, hogy nyagyvonalú, másrészt szerelmes a lányába. Tehát nem hiszem, hogy anyagi támogatás nélkül hagyna, másrészt bizzom önmagamban, hogy egyedül is tudnék valami olyasmit csinálni amiből viszonylag jól lehet élni.
Itt még mindig az érzelem az ami dominál.Ő áll legközelebb hozzám. Egy darabot kiszakítanék az éltemből, ha ő nem velem élne.
Ha ezt nem így érzném, nem számítana az auto, a pénz stb. Egybként ne gondoljatok itt nem tudom milyen pénzekre. Egyszerűen, nincsenek mindenapi gondjaim. Ennyi. És van perpektívája a vállakozásunknak.
Nem tudom mennyire tartos ez az állapot,de most csend van, kis szelek kavarnak csak nálunk. Bár kétségtelen hosszú volt az út, és görönyös, és még most belesajdul a lelkem, ha arra az éjszákra gondolok. De az idő velem van, és segít felejteni.
Szeretem, és hinni akarom, hogy ő is szeret.
Egy olyan szerelem van mögöttünk(Velünk) ami talán keveseknek adatik meg.És a gyerek, ha van ilyen szerelem gyermek. Mert minden elfogultság nélkül állítom csuda szép kislány.
Van bennem tartás és csak az anyagiak miatt nem tudnám vállani, azt hiszem csak a szerelem képes ilyen örült helyzetekbe belerángatni.
Azt hiszem a férjem is akar változtatni. Hinnem kell neki:MIattunk. Hogy boldog lehessünk együtt.
Írjatok.
Őszinte szerettel:
Fedő

Kedves Fedő!

Sajnálom, hogy félreértettelek! Igazán mély és szép érzéseket táplálsz kedvesed irányában! Remélem hogy -amint a múltban is, úgy - a jövőben is viszonzásra találsz! Bizonyosan sikerül változtatni a hozzáállásán, ha tényleg komolyan gondolja a változást!!!! Drukkolok neked még mindig! Bea

Kedves Fedő!

Tiszta szívemből kívánom, hogy sikerüljön!

Üdv: Krisztina

Sziasztok Fedő vagyok!

Sajnos a kétségeim újra ébrednek.Írajatok.
Üdv: Fedő

Kedves Fedő!

MI történt már megint? Írj minél előbb.

Szia
Magdi

Szia MagdiÉS Mindenki!

Nem történt olyasmi. Csak probáltunk mindeketten jó írányba változni. Hát idáig ment. Megtud-e egy ember gyökeresen változni, egyáltalán képes-e a megváltozásra?. Persze ezt magamra is értem.Vagy előbb utobb visszajön a régi énünk???
Üdv: Fedő

Sziasztok!

A megváltozásról. Szerintem egyszerre egyik-napról a másikra gyökeresen megváltozni nem lehet. Csak nagyon kicsi lépésekben. Én kétféle módon próbálkoznék(-om): az egyik, hogy egyszerre csak egy pici dolgot határozok el, hogy az lesz másképp, és aztán ha az már spontán működik, akkor jön a következő. A másik, hogy azt mondom, ez most egy napig (kettőig stb.) betartom, és ha ment, akkor apránként növelem az időt, mígnem már észre sem veszem, hogy mi van. Persze ezek részemről időnként feltörő elvi elképzelések (pl. nem fogok a gyerekekkel kiabálni stb.), de azért van köztük olyan is, ami egész rendszeressé válik.
Ildi

Kedves Fedő!

Szerintem a legtöbb ember képes bizonyos változásra. Gyökeresen nem valószínű. De a változás képessége egyenes arányban csökken a kor előrehaladtával:( Üdv, Bea

Kedves Fedö!

Ahogy irtad nagyon jo volt valamikor a kapcsolat köztetek, lehet, hogy jo ha ujra a regi enetek jönne vissza?! Lehet, hogy nem a gyökeres valtozas kell?
Nagyon drukkolok
Leila