2001.07.14 14:46
Szerző: Anonymous
Sziasztok! Én semmi jót sem tudok a kórházról mondani, annak ellenére, hogy most fogok (novemberben) ott szülni harmadszor. De CSAK AZ ORVOSOM MIATT! Mindenesetre nekem volt módom az előző két terhességem alatt megtapasztalni az árnyoldalakat, mivel mindkét (és a mostani is) terhességem problémás volt. Egyébként az első lányommal háromszor fektettek be a kórházba (az még Dr. Szakács Zoltánnál volt aki híres arról, hogy szereti a kismamákat a terhesség alatt legalább egyszer befektetni), egyébként teljesen alaptalanul. Mint később kiderült amiatt volt, hogy ne legyen üres ágyuk (akkoriban akarták megszüntetni a kórházat), tehát én pusztán amiatt szenvedtem bent három alkalommal is, hogy meglegyen az ágyszámuk. Másodszorra másik orvoshoz mentem (ő a mostani orvosom is), de a kórházi befektetés nem úsztam meg, ez alkalommal 1 hónapot fektettek bent a szülés előtt amiatt, mert kisebb volt a baba súlya az átlagosnál. Borzasztó volt, mikor ellentmondást nem tűrő hangon az ultrahangon közölték velem, hogy este be kell feküdnöm, mert a babát akarják vizsgálgatni, a baba érdekében, mert most még jól van, de hát volt már rá példa hogy egyik pillanatról a másikra a baba meghalt. Erre persze befeküdtem, bár vérzett a szívem, mert a két és fél éves kislányomat (aki addig egy éjszakát sem töltött tőlem külön) kénytelen voltam az egyáltalán nem kedvelt anyósomra bízni és befeküdni. Az állítólagos baba-vizsgálatokból egy szó sem volt igaz, volt olyan, hogy napok teltek el anélkül, hogy akár egy CTG-t is csináltak volna. Minden 1999 februárjában volt. Ezen kívül az egyetlen belgyógyász főorvos aki az Atyaúristen ott, olyan embertelenül, megalázóan bánt mindenkivel, köztük velem is, hogy ezt előre el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen van. Végülis a szülést megindították (persze a véleményemet egy szóval sem kérték ki, a fejem felett remekül eldöntötték). A szülésznő bunkó volt, többek között mikor kértem, hogy hívja a férjemet, mivel ismét együttszülést terveztünk, ezt kerek perec elutasította azzal, hogy ugyan hol van még a szülés (két óra alatt megszültem, és az ő kedvessége miatt a férjem lemaradt erről a pótolhatatlan élményről). Egyébként mivel ő ki-be rohangászott, és mikor baj volt, mert a baba szívhangja lement 60-70-re, percekig hiába kiabáltam, míg v égre valaki (egy külsős) meghallotta és hozott egy orvost. Azt , hogy baj van, senki egy büdös szóval sem mondta, gondolták,hogy talán az sem tűnik fel nekem, hogy hamarosan egy csapat egyre magasabb rangú orvos jelent meg a zsülőszobában?! Nos végre eldöntötték, hogy megcsászároznak, de arról még mindig egy szó sem esett, hogy baj lenne. Mire előkészítettek a császárra én a fájdalomtól már a csillagokat láttam (akinek indítottak szülést az megértheti, mivel a magától indult szüléshez viszonyítva sokkal fájdalmasabb), már az anaszteziológus is lejött hozzám, de a "fogdmeg emberek" nem voltak sehol. Egy életmentő műtétnél nem semmi, hogy a műtősökön múlik minden, mivel a műtő egy emelettel feljebb van. Na szóval mire előkerültek, addigra éreztem, hogy jön a baba, amit persze el sem akartak nekem hinni. Semmi előkészület nem volt, mikor kicsusszant a kislányom, és ezer szerencse, hogy elég hosszú volt a köldökzsinór és meg tudott születni, mivel kétszer a nyakára volt tekeredve, úgyhogy ennyi erővel meg is fulladhatott volna. Az orvosom ügyeletes volt, úgyhogy mindenfele neki kellett rohangásznia, épphogy odaért a gátvágásra.Mindenesetre a szoros személyes ismeretség miatt egyelőre úgy néz ki, hogy most is ott fogok szülni, de egy biztos kórházba nem fekszem be, és ha emiatt nem tudunk dűlőre jutni, akkor máshova fogok menni. Egyébként mindenképpen fogadott szülésznőm lesz!!! (Sajnos a tarifáikkal nem vagyok tisztában). Mindkét kislányomat legalább egy nap múlva kaptam csak meg először szoptatni, második alkalommal akkor is csak azért, mert a nőgyógyászom közbenjárt az érdekemben, mivel azzal kábítottak, hogy amíg a baba még nem ürített a szülés után magzatszurkot addig nem rakhatom mellre. Ez egy baromság!!!
Na ennyit erről, ha nem szuper az orvosod, ha tanácsolhatom, jobb ha nem itt szülsz.