Nem tudunk elválni,mert mi nem vagyunk házasok
Sajnos én szarnak se nevezném, mert az is túl jó szó volna rá.
Az az igazság,h mindíg is voltak gondjaink,amik elsősorban abból fakadnak,h teljesen más nézeteket vallunk mindenről.
Én azt hittem,h majd az évek folyamán szépen lassan össze csiszolódunk lassacskán.
De nem így lett.
Az lett a vége,hogy mindíg én engedek a 21-ből,mindíg én alkalmazkodom, mindíg én nézek el mindent, mindíg én fogom be a számat a békesség kedvért.stb....
Ezzel elértem azt,hog már régóta nem vagyok önmagam,feladtam a vágyaimat,az álmaimat,az életemet és ez a hatalmas belső énem elfolytása amit azért tettem,hogy összetartsam a családomat, ez ellenem fordult és megbosszúlta magát.
A belső feszültség, az ideg, az h feladtam a saját énemet valakiért mára már az egészségemre mennt rá.
És tudod erre 2 héttel ezelött egy orvos döbbentett rá,hogy hiába akarom én egybe tartani a családot, ha a másik fél nem akarja, egyedül csak magamat teszem tönkre és márpedig az nem jó a gyerekeimnek,mert szükségük van rám.
Ez ugy történnt, hogy a szülés óta fetrengtem annyira fájt a gyomrom, ment a hasam naponta 8-10-szer
Azt hittük h gyomorfekélyem van.
Elmentem gyomortükrözésre, és a szemembe mondta az orvos,hogy a gyomromnak semmi baja, az idegeim vannak ki, gyakori ez nőknél.
Papírra írta hogy azoonal mennem kell az idegyógyászatra meg a pszihiátriára. És ha jót akarok magamnak ,akkor elkerülöm azt,ami idegileg ennyire kikészít.
Nos, ez nem más,mint a párom.
Előszőr nem hittem a dokinak,de kaptam erős nyugtatókat, és láss csodát, igaza volt. Azóta nem fáj a gyomrom, tudok újra enni, és nem nagy wc-zek 1 nap 8-szor.
De nem élhetek életem végéig erős nyugtatókon.
Beszéltem a párommal,hogy mi a gond, oldjuk meg,de ő nem hajlandó a dolgokon változtatni,még a családjáért sem.
Én meg nem akarom tönkretenni magam mellette.Nekem még fontos dolgom van: fel kell nevelnem 3 gyereket,márpedig ha a pszihiátrián kötök ki,úgy nem fog nem menni.
Így fájó szívvel,de minél hamarabb véget kell vetnem etnek a kapcsolatnak,mert már ott tartunk,h a gyerekeket is pszihiáterhez kell vinnem, úgy megviselik őket a dolgok.
Na,jó hosszú lettem,neharagudjatok.