Csá csajok (és pasi)!
Na ma voltunk genetikai UH-n a klinikán (Molnárné Őri Angéla). Nektek is leírom, mi van, hátha tudtok valami okosat mondani.
Lelet szerint a babákkal minden rendben, mindkét babánál normális nyaki redő (de azt nem írták rá a papírra, hogy mennyi. Miért????:shock: ). T-jel látható (az meg mi???). A CRL-t se mérték.
Mindkét lepény a mellső falon, jó helyen tapad,
a számítottnak megfelelő (11+6) terhességi kor. Mindkét magzat I. fejvégű fekvésben látható.
Ezek az eredmények lettek:
A baba: BPD: 19 mm Thorax AP: 18*19 mm femur: 6 mm
B baba: BPD: 20 mm Thorax AP: 19*19 mm femur: 6 mm
Nagyjából mindent lecsekkoltam a neten hogy micsoda, viszont a femurról ezt találtam: "További lényeges paraméter a magzat combcsontjának (pontosabban diafízisének = FL) meghatározása: erről elegendő annyit tudni, hogy nagyjából a bpd érték kétharmada. Kórosan rövid volta csontképződési zavarral járó fejlődési rendellenességeket jelez." Nálunk pedig mindkét babánál a femur csak a BPD 1/3-a!!! Szerintetek???
Elég futószalag volt ez az egész, nem volt túl meggyőző. Mégis menni kellett volna az Istenhegyire. Képet Apa nem nagyon tudott csinálni, annyira ficánkoltak a gyerekek meg a nő is gyorsan továbblépett, de azért van vagy kettő, amin látszanak a babócák.
Van (még egy) rossz élményem sajnos a mai napról. Ugye ma azért kellett 8-ra menni a Kaáliba, merthogy BB elvileg fél 9-ig intézi az olyan dolgokat, hogy búcsúztatja a kismamákat úgy, hogy felkíséri őket a genetikai UH-ra (direkt ezért kértem a Klinikára a beutalót!) és szól, hogy vegyék előre őket (de ezt tudjátok). Na nekünk ebből az lett, hogy reggel 8-ra szépen oda is mentünk (Kincs mondtad, hogy ti lekéstétek a dokit, úgyhogy ezért voltunk nagyon pontosak!), szóltunk, hogy miért jöttünk, BB-re várunk, hogy menjünk fel együtt az UH-ra. Jó, foglaljunk helyet a szobájánál. 1/4 9 körül be is futott BB, aztán többször kijött a szobájából és ide-oda járkált meg intézkedett, többször ránk is nézett és köszönt is. Erre látjuk, hogy 9-kor beviharzik már műtősköpenyben a folyosó végén lévő műtőbe. Na mondja a férjem, hogy akkor most már tényleg kérdezzem meg a recepción, hogy van-e értelme tovább várni (én már fél 9-kor mondtam neki, hogy szóljunk a recepción, mert ha a doki nem ér rá, akkor ennyi időt már fenn is várhattunk volna a sorunkra. De persze akkor nyugalomra intett, hogy nyugodjak meg, megvan itt a rendszer, mindjárt mi következünk) a dokira, merthogy bement a műtőbe. Mondom is a recepción, hogy mi a helyzet, és kérdezem, hogy akkor most mi van, menjünk fel az Uh-ra, ott várjunk inkább??? Mire a csaj nagy kerek szemekkel, hogy "Hát igen, próbáljátok meg." Mondanom se kell, hogy tök mérges lettem, hogy egy órát elcs.sztünk ott a nagy semmittevéssel, mikor nekem is de főleg Apának rengeteg dolgunk lett volna, és ennyit épp várakozhattunk már volna akkor az UH-n is.
Szóval ennyit a szép, könnyes búcsúról meg a Kaális rendszerről (persze már a múltkor is volt olyan, hogy négy óra hosszát vártunk arra, hogy a doki fél perc alatt közölje, hogy nem sikerült a lombik. Akkor is mindenkit elénk vettek és minket hívtak be legeslegutoljára).
Mi meg még a hálás szavakat kerestük, amivel majd elbúcsúzunk a dokitól! Ha-ha-ha!!!! Röviden: jól megsz.pattak.
Most azon gondolkodom, hogy elmegyek egy genetikus magánrendelésére (már ha van Debrecenben ilyen. Tudtok ajánlani vkit???? Vagy menjek el egy sima 4D-sre a Nap rendelőbe, ahol ugyanez a nő néz meg, aki ma is?).
Bocsika, hogy hosszú voltam, de jól felidegesítettem magam megint.