Sziasztok!
Előre is bocsánatot kérek, elkezdtem olvasni a topicot, de rengeteg hozzászólás van, nincs annyi időm, hogy végére érjek, de látom, hogy sokan csak pozitív irományokra vártok, hogy van baba méhen kívüli után is.
Akkor leírom én is a történetem, bár szerencsém volt, mert a műtétet elkerültem én is, de azért én is féltem, hogy valami visszamaradt a dologból, mert utána egy évet kellett várnunk a babura, de amint látjátok sikerült, itt van a pocimban és nemsokára kibújik.
Nekem is úgy indult, hogy megjött, csak nem akart abbamaradni. Doki folyadékot látott a hasamban, így befektettek. Pár nap múlva megtalálták a bibi a jobb petevezetőmben. Szerencsére a hcg csökkent, így biztos volt, hogy elvetéltem, viszont a doki azt mondta, hogy még bent kell maradnom, mert attól még begörcsölhetek. Szerencsére nem így történt, kiengedtek, és a kontrollra már fel is szívódott.
Olvastam, hogy sokan félnek, mert nem tudják mitől lehet ez. Nekem is azt mondta a doki, hogy nem lehet tudni, rengeteg dologtól lehet. Rendes volt, mert nagyon pozitívan állt hozzám. Elmesélte, hogy az ő lánya is szült egy egészséges babut, utána méhen kívüli, majd megint babu. Lehet fertőzés miatt (nekem valószínűleg attól volt, de azóta nem lehet tudni, hogy méhenkívüli lett volna amúgy is és a fertőzésnek köszönhetem tulajdonképpen a vetélést és azt, hogy nem kellett műtét, vagy a fertőzéstől nem ment tovább, attól lett méhenkívül.) aztán olyan példát mondott, hogy attól is lehet, hogy a spermium túl gyors volt, korábban találkozott a petesejttel, mint kellett volna, előbb kezdett el fejlődni a babu, előbb kezdett el rossz helyre beágyazódni. Párom persze ezt a variációt tartja a legesélyesebbnek.
Szóval nem feladni, nekünk is lett babu. Annyit tettem meg, hogy rögtön a mensi elmaradásakor teszteltem, és rá pár napra már a dokinál voltam, és láttuk, hogy jó helyen volt.