Sziasztok!
Ritka gusztustalan nap volt ez a mai.
Áron!
Azért remélem, Neked jól telt a mai nap!
Boldog névnapot! És mivel csak holnap fogod olvasni, hát
BOLDOG SZÜLINAPOT!
Gyöngyi!
De szépséges hajasbabád van! Nő a tokája is, látom!
Lili miatt ne aggódj, majd lesz barátja, ha ő elérkezettnek látja rá az időt! Kevének már van! Mondjuk neki babakorában is volt, egy barátnőmmel négy hónap eltéréssel szültünk, az ő lányával Keve az első perctől kezdve nagyon jól kijött.
Már egészen kicsi korukban együtt (nem egymás mellett) játszottak!
Én valami olyasmiben hiszek (mert megrögzött optimista vagyok
), hogy cserébe neki majd kevesebb barátja lesz, de azok mélyebb barátságok lesznek.
Lili megy oviba? Bocs, biztos írtad már, de valahogy nem jut az eszembe...
Angi!
Én a karikás kendőt nem ismerem, csak a nandut, azzal maximálisan elégedett vagyok, bár úgy hallottam, hogy méregdrágán vannak sokkal jobbak is. Ha lesz még babánk, veszek egyet, babakocsira, kiságyra már úgysem fogok költeni, csupa felesleges pénzkidobás.
Arra viszont vigyázz, ha a nandut veszed, hogy ne a táblázat szerinti méretet vedd, hanem hosszabbat, mert a megadott méret egy csomó kötésmódhoz rövid.
Ovi ügyben nem tervezünk ennyire előre, majd ha aktuális lesz, újra elővesszük a témát. A gyerekektől függ, meg persze az anyagi helyzetünktől.
Ha azt látom rajtuk, hogy nem elég nekik annyi gyerektársaság, amennyi így jut, akkor mennek oviba. Vagy amikor se gyes, se munka, se semmi.
Tapasztalatgyűjtésedbe én is beszállok. (aki nem érintett, ugorjon)
Keve csak egyszer sírt amikor kórházban voltam, amikor elmentem vele a folyosón sétálni. Szerintem akkor jött ki rajta a feszültség amit az elmúlt pár nap okozott benne. Ő jött minden délután, de soha nem haza mentek, hanem mindig valami programjuk volt (pl. játszóház, tankolás), hogy legyen egy kis átmenet köztem és az üres lakás között, meg, hogy fáradjon, el legyen foglalva, ne legyen ideje azon sopánkodni, hogy nem vagyok ott. Persze ő nagyon apás, így azért könnyebb volt. Meg hívhatta a liftet, ami neki nagy dolog.
Ha sírt volna utánam, akkor hozzám délelőtt is bejött volna Anyummal, hogy több időt tudjunk együtt tölteni, de erre nem volt szükség.
Nekünk a legnagyobb dilemma az volt, hogy mikor mondjuk meg neki, hogy pár napig nem leszek itthon. Végül a kiírt nap környékén mondtuk (hogy ne rettegjen túl sokat), akkor nagyon sírt, de mondtuk neki, hogy minden nap jön majd hozzám, meg megnézi a kistesót, meg utána segít hazahozni is. Utána már nem említettük neki, nem akartuk túlragozni. Ajándékot hoz majd Lőrinc Lidinek? Mit?
Eszti!
De jó, hogy jól van Benyó!
Drukkok továbbra is mennek a kis hősnek, hogy minden rendben legyen! Szerintem szinte gyorsabban meg fogja szokni a tubussal járó szabályokat, mint Ti! Nővérem középső fia két évesen vendégségben az elé tett ételre mondta rögtön, hogy azt ő nem ehet, mert allergiás rá (ha tényleg az volt).
Tali szuper volt, meg az is, mikor Petiapu utána a lezárt sávban repített minket haza, azzal a csatakiáltással, hogy nem fog két egy éves gyerekkel állni, amikor nem jelezték előre, hogy útépítés van.
Rólunk:
Déva ma cipőtulajdonos lett!
Megvettük neki álmaim cipőjét, pihe-puha mindenhol, nem nyomja össze a lábfejét, és nagyon jól áll az én nagylányomnak!
Eddig (csak pár alkalom volt) Keve régi cipőjében sétált,
nem akartam neki egy-két hétre téli cipőt venni. 21-es lába van.
Kevének is vettünk, reggeltől néhány óra kihagyással jártuk miatta az üzleteket, végül este fél 9-kor kapott egy sportcipőt, bár nem azt akartunk venni.
Egészen egyszerűen nincs 27-es fiú cipő, ami alapvető kritériumoknak megfelel!
Csak olyat találtunk, aminek vagy a talpa, vagy a kérge kőkemény, vagy műbőr
. Olyan extrákról, mint tépőzár már lemondtam, csak találjunk valamit. Vele az első cipője óta mindig ez van!
Még a cipőexpresszen is csak 26-os, vagy 28-as van.
Déva szókincse rohamosan fejlődik, már kezdi utolérni Kevét ennyi idősen! Az Elmo bevezető énekét hetek óta velünk énekli, pár napja meg már egyedül is (bár keveri a sorokat
), iszonyatosan hamisan, ritmus mellé, mély hangon, de annál lelkesebben, nagyra nyitott szájjal, ordítva!
Három szótagú szavakat is már szépen használ, csomó kérdésre válaszol, például, ha megkérdezzük, hogy hogy hívnak, mondja, hogy Dénda.
Nem tanítottuk neki, ez tiszta rejtély, hogy honnan érti egyáltalán a kérdést.
Pá-pázva, integetve köszön, még reggel is, mielőtt kimászik mellőlem az ágyból.
És, nagyon NŐ!!! Keve által fűzött nyakláncokat hordja (ezt se tőlem látta), előszedi a sapkáikat, kalapjait, és egész nap azokat próbálgatja. Viszont nagyon durván hisztizik a legapróbb dolgok miatt is.
Amúgy jól vagyunk, Ádi már 6200g és 62 cm.
Én meg boldogan röpültem haza 
Benyó már kora délelőtt egyedül "játszóterezett", Te pedig csak beszélgetés közben az asztaltól tartottad őt szemmel. Keve még késő délután is az ölemben volt, vagy az asztal alatt a lábamnál sertepertélt. Ő a mai napig ilyen, sokat javult ugyan a helyzet, de a visszahúzódóssága, félénksége megmaradt. (Én azt is annak tudom be, hogy csak 15 hónaposan indult el, több, mint 7 hónappal azután, hogy felállt.) Ritkán látom őt felszabadultan játszani más gyerekekkel. 
