Sziasztok,
Egy kis ijedelem után újra itt. Pont tesómáknál voltam tegnap este, amikor Marci kicsit ránk ijesztett. Épp haza készültem, és még egyszer felmentem megnézni felébredt-e már, mert akkor bizony nyünyüzöm.
Ébredezett éppen, és arra lettem figyelmes, hogy valami nem okés. Nagyon szörcsögött és habzott a kis szája. Tesóm persze egyből hívta a gyerekorvost, aki mondta, hogy vigyék el hozzá, közben a férje Marcival foglalkozott, aki szinte már néha levegőt sem vett. Borzasztóan megijedtünk mindannyian, bár még otthon felsírt kétszer is, de azért megnézte a doki is és inkább bementek a kórházba is. Szóval megfigyelés alatt van a Kicsike tegnap éjszaka óta. Ma este meglátogattuk őket. Volt röntgen meg vérvétel.
Úgy tűnik, minden rendben és holnap jöhetnek haza.
Nagyon megijedtünk. Én zokogtam itthon, amíg az orvosnál voltak, mert nem tudtam, mi van vele. Szörnyű érzés volt. Szerencsére elmúlt és nincs semmi komoly baj.
Asszem, egy kis trutyi összegyűlt a torkában vagy az orrában, aztán az nem tudott onnan sehol távozni, és eldugaszolta a levegő útját. Ettől szenvedett szegény. Leendő és még tapasztalatlan kismamiknak írom, ilyenkor ki kell szívni a cuccost az orrból, mert állítólag a kicsik a szájukon még nem vesznek levegőt és ha az orron valamiért nem jön, akkor sem kapcsolnak át a szájra.
Tinkyb, nem vagyok regényíró, de néha álmodozom arról, hogy jópofán, jópofákat írok. Akkor, amikor jól esik, ott, ahol ihlet van és persze fényesen megélek belőle.
Ez lenne ám a szabad élet. Ihlet persze leginkább egy tengerparti ház, hatalmas, leanderekkel, rózsákkal és citrusfélékkel tarkított teraszán, vagy a hegyekben egy barátságos kis faházikó kandallója mellett, esetleg egy New York-i felhőkarcoló legfelső emeletén elhelyezett lakás teraszra nyíló hatalmas üvegajtós nappalijában lenne.
Pálgi, Hugi, jó, hogy írtátok ezt a vitamin dolgot, mert én már kezdtem aggódni, hogy kevés bogyót szedek. Igazából csak napi 1 haloljkapszulát az omega hármak miatt, napi egy csésze zöldteát (ezeket Vereczkey doki javaslatára), és Femibiont, 3 naponta egyet. Minden nap gyümölcs és zöldség. Sajnos, a kávét nem tudtam elhagyni, napi kettő 3in1.
Hugi, Kockáspléd, érzitek már a sok ragacsot, ami odatapasztotta a babócáitokat a pocitokba? Mert vagy 2-2 tonnányit küldtem nektek folyamatosan fejenként.
Kockáspél, a pisimánia és hő mindenképpen arra engednek következtetni, hogy bizony itt éppen babásodás van folyamatban. Jól teszed, hogy a relatív agyadat most offolod egy kicsit és a párod tökéletes megérzéseiben hiszel inkább. Meg a laptetőben.
Holnap a kirándulás helyett egy mozi?
Hugi, neked is nagyon-nagyon kijárnak már azok a babák. Érzel valamit? Mivel telnek a napok? Remélem, szuperjó elfoglaltságokat találtál magadnak.
Ja, szurkolok a kutyus szerelemnek is!
Eni, voltál konzultáción? Kiderült mikor lesz a nagy akciózás? Hétfő vagy kedd? A szurikat hogy viseled?
Andy, remélem, jobban vagy már, bármi is tartott távol a fórumtól. Mindenesetre én most ismét kitörtem a börtönömből és írok Nektek jó sokat.
Mikor lesz a következő vizsgálatod?
Móni, hatalmas gratula a kis zsákocskádhoz.
Nem lehet, hogy még a másik is továbbfejlődik?
A teszteléssel kapcsolatban, én azt tapasztaltam, hogy az ember az utolsó pillanatig reménykedik. Talán emlékeztek, a lombik után 2 tesztet csináltam, az egyiket nagyon korán, a másikat a vv előtt. Úgy mentem, vv-re, hogy már a mensim is mutogatta magát és legbelül éreztem, hogy nem sikerült, de a délutáni telefonig reménykedtem, hogy valami csoda folytán lesz ott egy jó nagy hcg eredmény. Sőt...még utána pár napig titkon reméltem, hogy valami hiba csúszott a vizsgálatba, vagy a babák lusták és lassabban ágyazódnak be...
Vasikáé, hűű, de felpörögtek nálatok az események. Gondoltam, hogy nagyon elégedetten és megnyugodva fogtok a Ciris-ből távozni. Tartsd meg ezt a pozitív hozzáállást és optimizmust.
Amúgy nekem az első élményem nem volt egy nagy durranás a Ciris-ben. Jó-jó, de többet vártam. Ma már úgy érzem, nem mennék máshová és más orvoshoz sem. Ha elmegy Amerikába és én itt maradok baba nélkül, hát szaladok utána a párommal együtt.
A kocogást nagyon megszerettem, de sajnos tegnap elmaradt, mert volt ez a Marci pánik. Ma meg a férjem igazolt eltávon van (fontos focimeccs nézés ügyében
) és 10 körül ér haza, akkor meg már nem megyünk. Szóval, mi együtt járunk, ő sétál én meg kocogok. Persze mindig lehagyom, olyankor visszafordulok, majd újra irányba állítom magam, így sok kis hurkot írok le és többet is kocogok. Csuda muris lehetek, még jó, hogy este járunk, amikor sötét van és nem látnak sokan.
Noki, már olyan sokáig távol voltál a fórumtól, hogy aggódni kezdtem, mert ilyenkor veled mindig történik valami. Örömmel olvastam, hogy „csak” a gépben volt a hiba. Hihetetlen, hogy már ott tartotok, hogy rugdos a lánykátok.
Zsiby, örülök, hogy jelentkeztél. Micsoda jó dolgokkal múlatod az időt. Milyen az a subaszőnyeg és hogy készül?
Fáncsi, hol vagy? Kicsifáncsi jól van? És a mamája?
Böbcsike, remélem sikeresen túl vagy a műtéten és jól viselted. Holnap már maratont futsz, igaz?
Na most aztán olvashattok! Mire végigolvassátok, eltelik a hétvége.
Jó éjt és jó hétvégét Lányok!