Sziasztok!!!
Olvasgattalak titeket, volt ma élet nálunk rendesen! Vegyes érzésekkel ülök most itt. Egyrészt azért, mert én teljesen átérzem Ranita gondjait, hiszen az enyémek is hasonlók, másrészt pedig Suti miatt. Tudod, kicsit korholásnak olvastam a soraidat, amikor először bejelentkeztél. Persze már sok másra is fény derült azóta, de akkor így éreztem. És annyiban éreztem igazságtalannak amit írtál, hogy nálad nem volt 4 év orvostól orvosig rohangálás, nem volt várakozás, 9 inszemináció és a többi ínyencség. Az én előtörténetemben ez mind benne van, és ezek mind hozzájárulnak a lelkiállapotomhoz, és ahhoz, hogy én most görcsölök rajta, vagy nem. Görcsölök, tény. De nem kórosan. És te írhatod azt, hogy a másfél éves baba milyen aranyos, mennyit játszottatok...stb. Hidd el, én is megdajkálom a barátnőm babáját, de igenis belül majd szét robbanok, mert 2 hét lenne a gyerekek között. Nem a méhen kívülivel, hanem a másodikkal, akit 16 hetesen vesztettem el. Szóval sok dolog hozzájárul ahhoz, ahogy érzem magam.
De az nem kell, hogy sajnáljanak. Nekem pozitív megerősítés kell, egy kis erő ahhoz, hogy kitartsak. Mert mehetnék én nyaralgatni, próbálkozhatunk évekig is, hogy aztán közel negyven évesen merüljön fel a lombik gondolata, esetleg már későn. Az egyik kolléganőm 39 éves, és ma mondta, hogy november óta nincs meg neki, klimaxol. Mi van, ha nekem is ilyen korán üt be? Persze benne van, hogy nem, hát reménykedjek???
Voltam ma a saját dokimnál. Érdekes dolgokat beszéltünk meg. Teljesen kiakadt attól, amit mondott a Kaális doki. Inszemet nem javasolja pont azért, amit én is gondolok...annyi gyógyszert tömnének belém, hogy az lombiknak is megfelelő lenne, és nem biztos, hogy a jó oldalon érne a tüsző. A HSG-t sem javasolja, de megcsinálja, ha akarom, mert kockázata van - még ennek a beavatkozásnak is megvan az a rizikója, hogy ettől gyulladás alakul ki, és elzáródik tőle a petevezető. Ezt nem gondoltam volna, mert ésszerűnek tűnt megcsinálni. Ő ffi létére teljesen átérezte (vagy csak úgy tudott tenni), hogy mi van velünk. Nagyon empatikus doki. Azt mondta, hogy lombikra valók vagyunk, és adott címet egy szerinte megbízható dokihoz, aki ezzel foglalkozik. Egyébként pedig megint a rossz oldalon érik a petém, és azt mondta, hogy úgy látszik a gyógyszerekre a bal oldal sokkal jobban reagál, mint a jobb, aminek kellene.
Most olyan gondot talált, hogy szerinte nagyon nagyon vastag a méhnyálka, menstruáció után el kell mennem hozzá uh-ra, hogy megnézze kóros-e. Pedig clostyzok, ami köztudottan elvékonyítja a méhnyálkát... nálam nem.
Szóval most ezzel van tele a fejem, és annyit meg fogok tenni, hogy elmegyek ehhez a másik dokihoz, és megtudom, hogy lombikra való vagyok, vagy nem. Én tartok ám a lombiktól nagyon, a sok gyógyszer és strapa miatt, éppen ezért harcolni nem fogok érte. De ha kell, hát kell. Eddig aki lombikolt mind azt mondta, hogy nem bánta meg a dolgot. Szóval ez van.