Szia Éva!
Nagyon ismerős, amit leírsz! A szüleim ugyan 200 km-re laknak, így évente kb. 3-szor látják az első és idáig egyetlen unokájukat, nagyjából húsvétkor, karácsonykor 1-2 órát, aztán nyáron meg pár napig náluk vagyunk. Állandóan azt hallgatom, hogy mennyire szenved tőle, hogy nem tud segíteni, na, majd ha nyugdíjba megy. Az 3 hónap múlva lesz, de előre tudom, hogy utána sem fog feljönni. Kifogás mindig van. Amikor nyáron ott voltunk, fél órát foglalkozott az unokájával, aztán ment főzni vagy mást, ill. kérte, hogy váltsuk le, mert elfáradt. A házban kosz, cigifüst, amikor kértük, hogy takarjuk le a nagy asztalt az ebédlőben egy pokróccal, hülyének nézett, de aztán rá pár perccel látta is, miért kértük, Bori majdnem nekiment, még jó, hogy apja rutinszerűen a sarkon tartotta a kezét, úgy támaszkodott. Az asztal akkor pont szemmagasságban volt Borkának.
A külső gyerekvigyázó jó ötlet, nekem az Önkormányzatnál vetették fel az ötletet, hogy keresni kell pótnagyikat. Az egyedül maradt néniknek felüdülés, ha gyerekekkel lehetnek, persze ehhez jó karban lévő pótnagyit kell keresni. Lehet, hogy van is ilyen az ismeretségedben, s elképzelhető, hogy szívesen vállalná kevés pénzért vagy akár pénz nélkül is. Vagy az is jó, ha van olyan kismamatárs, akivel összebeszélhetsz, hogy felváltva vigyáztok egymás gyerekeire, így mindkettőtöknek lesz olyan ideje, amikor ügyet intézhet, orvoshoz mehet, netalán fodrászhoz szaladhat.
Régebbi kérdéseidre válaszolva: Az ovi óta már elég kevés helyre visszük, azelőtt állandóan mentünk. Most az oviban van heti 1-1 gyógylovaglás, kutyásterápia, Ulwila (a külön órákra nem fogunk tudni menni, mert Bori nem bírja alvás nélkül), van heti 2-2 logopédiája (beszédindítás) és egyéni fejlesztése. Itthon hamarosan újra elkezdjük a TSMT-t (torna), és ha elkészül az uszoda a kerületben, szombat délelőttönként megyünk, s HRG-zünk (ez a TSMT vízi változata). Úgy néz ki, végre bevezetik nála az alternatív, képcserés kommunikációt, én ezért küzdök már szeptember óta. Ezt utána itthon is csinálni kell, akárcsak a napirendi táblát, képeket, amiket már ősz óta használunk itthon is. Egyébként ez a napirendes pl. kimondottan érdekes és hasznos lehet egészséges gyermekeknek is. És nagyon szeretik a gyerekek ezeket a laminált képeket.
"Ha szülsz lesz segítséged?" A fentebb részletezettből kiderült, hogy nem, csak magunkra számíthatunk majd. De ehhez már hozzá vagyunk szokva, valahogy csak lesz. Borira néha vigyáz 1-2 órácskára a volt szomszéd néni, de ő most kórházi kivizsgáláson van, mert állandóan elájult, így mostanában már nem vállalta be Borit. Egy másik hölgy pedig szívesen jön, de jó előre le kell vele beszélni, mert különben csinál magának programot.
"És Bori nem lesz féltékeny, kíváncsi vagyok hogy fogja lereagálni." Erre én is kíváncsi leszek. Most már a kisebb gyerekek is érdeklik, amikor gyanús lett az autizmusa, akkor pont az egyik gyanújel volt, hogy csak a nála nagyobbakkal (kamaszokkal) ismerkedett, kortársairól, nála kisebbekről tudomást sem vett. És persze inkább a fiúkkal haverkodott, elvégre lány!
Most meg már mutogatja az újságokban a babákat, amikor babanézőben voltunk, simogatta a baba pocakját, nagyokat kacagott neki. Szóval érdekes lesz, nem tudni, ő mit fog felfogni belőle.
Bocsi, hogy ilyen hosszú lettem, az még eszembe jutott, hogy Martinnak vizsgálták már a hallását? A halláscsökkenés okozhat beszédészlelési zavart. Az egyik ismerős kislánynál kiderült, hogy valóban van halláscsökkenése, ki kellett venni az orrmanduláját, az volt nagy, túl nagy volt. Ő is 5 éves múlt, szeptembertől megy iskolába. Ott is idejében léptek.
Most eldugulok. Ti jöttök.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára ktc 2009.12.02 23:38-kor.
-persze ha nem jó dolgok történnek az nem jó 
Olyan fájdalma volt, hogy a doki már a műtét időpontját fontolgatta, de az ultrahang szerint "csak" megnyúlt a térdszalag, nem szakadt, nincs mit műteni. Így maradt a mindennapos fizikoterápia és a gyógytorna. Még sántikál, de már ülve nem fáj a térde 
Felmerült bennem a kérdés: miért is muszáj iskolába mennie? Nem lenne jó maradni még egy évet, megoldani a problémákat és úgy iskolába menni, hogy sikeres lesz? Fél évvel idősebb, mint a Marietta, és mi nem megyünk, ez tuti!! Fél év sok idő, és mégse!
