Lucuzs+Ranita: szóval Csajok! Mindenkine vannak rossz napjai. Mindenki szokta úgy érezni,hogy a világ összeesküdött ellene. Ilyenkor kell egy nagy levegőt venni, és nem hagyni,hogy elbánjon velünk a sors! Nem szabad feladni! Ha már idáig eljutottunk,nehogymár meghátráljunk! Igenis be kell bizonyítani -és be is fogjuk-,hogy nekünk egy kicsit nehezebben és jóval több szenvedéssel,de összejön az a baba! Sokkal jobban fogjuk szeretni és értékelni! És a mai világban is még nagyon fontos a szeretet és a megbecsülés! Arról már nem is beszélve,hogy sokkal de sokkal okosabbak leszünk azoknál,akik csak döntenek és hipp-hopp össze is jön. Megtanulunk figyelni és vigyázni a saját egészségünkre is.
Meli: hajrá hőmérőzés! Kíváncsi leszek a görbédre!
Ja, és Lucuzs: az sztk-s orvosok között is van jó,csak meg kell keresni. Pl.az enyém is sztk-s. Most a műtétem az volt. És le a kalappal a nővér és az orvos között,aki műtött. Segítőkész, kedves és odafigyelt az emberre. Emberként kezeltek.
Loviné+Ranita: érjetek, érjetek!
Zita: én is szedtem a cseppeket, nekem nem használt semmit. Az általában olyannak jó,akinek van vérzése,csak hosszú. Az enyém már túl hosszú volt a maga kis fél évével...
Ranita: jobban féltem tőle,mint amilyen volt. Bár nem tudtam elmenni a röntgenasztalig a saját lábamon,mert pont egy bolygóideget nyomott, és ha felálltam ájultam. De megoldották. Rászletekben eljutottam, meg-megpihenve egy széken.
Fájni nem fájt,kellemetlen volt egy kicsit. Feszített. Azt mondta a doki,hogy olyan lesz,mint egy erősebb mensis görcs. Vigyorogtam neki egyet,és megkérdeztem,az milyen,mert én azt sem tudom!
nocciola:most nekem is úgy tűnik,hogy a 11. cn-on volt peteérés. Pedig eddig mindig a 15.-en volt.