Sziasztok lányok!
Most jutottam ide a géphez, előtte lustiztam – persze most korábban keltett H. – és szépen, lassan indult el a mai nap. (mondjuk nekem mindig ilyen komótosan indulnak a napjaim, nem tudom, van még vele valaki így közületek…sokszor ciki…bár biztosan több gyerekkel nem lesz már ilyen kényelmes a lét, mint most.)
Ha megengeditek, leírom, hogyan éltem meg azt, hogy élő adásban beszélgettem.
Kezdem az elejéről!
Hétfőn reggel felhívott a műsorvezető barátnőm, hogy a tervezett témában lemondták neki a meghívottjai a szereplést, így nagy bajban van, kit hívjon meg. Én – mivel „nyaralok” a szüleimél H-val – pedig kéznél vagyok – egy faluban lakunk – és segítsek neki. Elvállaltam. Korábban beszéltünk róla, hogy szeretné, ha elmennék vele beszélgetni. Emlékeztek, múltkor a férjem volt nála egy egészen más témában. Miután megbeszéltük, hogy o.k. elmegyek, elkezdtem izgulni és nekiláttam felépíteni a mondandómat. Természetesen összeültünk és beszéltünk arról, hogy milyen témák, cikkek, vélemények kerülnek majd elő a beszélgetés során. Tehát azért készültünk együtt is. Neki ez volt a 3. vagy 4. műsora, nem régóta csinálja. Kommunikáció-média szakos, elsőéves a SZIE-n, Gödöllőn.
A mi kapcsolatunk előzménye: egy nőorvosunk van egy közös barátnőnk által, aki műtősnő, neki is császár volt, és tul.képpen a gyerekek megszületésétől tartjuk intenzívebben a kapcsolatot, a férjeink nagyon jó barátokká váltak. Amikor kórházban voltunk H-val, (István, Heim Pál), akkor ez a barátnőm rengeteget segítette nekünk, lelkileg támogatott és mellettünk állt. Nagyon jól esett. Ennyit erről.
Szóval mindketten rettenetesen izgultunk, neki nehézség még pluszban a technika kezelése. Hozzáteszem: én lezsibbadnék, ha amúgy is stresszes szituban, amikor kérdéseket kell feltennem ,reagálnom, a beszélgetés fonalára figyelve vezetni az egészet,és közben gombok meg vezetékek. Huhh!
A témát én javasoltam neki. Mi ennek az előzménye? A várandósság alatt kezdtem el jobban beleásni magam az anyaság, szülés, stb. témákba. Persze inkább kismamáknak szóló újságokat olvastam, egy-két szakirodalmat is természetesen (agyba-főbe vettem a könyveket – alig férünk amúgy is a rengeteg könyvtől – és elkezdtem bújni a netet is. Egy véletlen folytán akadtam a babanetre, keresgélés közben. Az első fórum, ahová írtam, ill. hosszas olvasgatás után az az április-májusi babavárók topic volt. Párszor írtam, de nem nagyon reagáltak rám, sokan is voltunk abban a topicban (Virág ismeri, ő is írt oda sokszor!), így többet nem írtam oda, de olvasgattam, mert kíváncsi voltam arra, hogy a kisfiammal egyidős babák hogyan fejlődnek. Most már zárt lett az a topic – volt ott sok veszekedés-virtuális hajba kapás - így már megszűnt. Tény: sok hasznos infót megtudtam tőlük és segítettek abban, hogy ráálljon az agyam a témára. Aztán jöttem a császárral szültem topicba, ahová kevesen írtak. És odalátogatott Zsolka, Ritmit, Megymag és áthívtak ide. No, ennyit a történelemről…
Én javasoltam barátnőmnek, hogy mindenképpen pozitív legyen a beszélgetés kicsengése. Azért is mondtam ezt, mert úgy érzem, hogy mindenki tele van problémákkal, feszültséggel, bajjal, gondokkal. A munkám során tapasztalom, megélem ezeket. Az anyaság-témakör meg amúgy is mostanában más hangsúlyt kapott ebben a világban sajnos, a társadalomban és úgy éreztem, hogy igenis hangsúlyozni kell a fontosságát, bátorítani kell az anyukákat és segíteni nekik, még ha csak lelki támogatásról is van szó. Itt nálatok én ilyen szándékot vettem észre! A segítségnyújtás egymásnak, az őszinteség, a figyelem, az empátia! Ti ebből csillagos ötöst érdemeltek! És köszönöm, és hálás vagyok minden támogató, segítő tanácsért!
Milyen témák is voltak?
-többgyerekes anyák lenézése
-gyermekvállalás nehézségei
-2db cikk: lehúzták az itthon lévő gyeses anyákat, hogy nem csinálnak semmit
-a másik: egy anya nem tudja szeretni gyerekét
-miben tud segíteni az egyház?
-szinglliket csak érintettük
-saját tapasztalatok: közösség fontossága, jelentősége, baba-mama klub szerepe stb.
Persze az embernek hazafelé már több minden is az eszébe jutott, hogy ezt meg ezt kellett volna mondani..a téma nagy és sok lehetőséget rejt magában.
Egyelőre ennyi! Majd folyt.köv. Ja és bocsi a regényért…
Természetesen kérdezhettek…
Eveta!
Megtisztelő, hogy a férjed is hallgatta az adást. Örülök neki!
Tünde!
Aranyos vagy, köszi! Igen, a web-kamerát csak a vége felé vettem észre...akkor lehet, hogy nem iszok közben vizet (bár a kiszáradt torkom miatt muszáj volt). Akinek sikerült befogni, az tényleg megláthatta, hogy is nézek ki...most, az új, rövid hajammal.
Köszi a dicséretet, de tudod, van a jó mondás: jó pap holtig tanul...rengeteget kell még érnem, fejlődnöm, tanulnom és tapasztalnom, meg több bölcsességet magamba szívni...mert ugyebár már lassan betöltöm a 30.életévemet!
Csodaszépek a gyermekeitek! Gratulálok!
Eveta, Zsolka!
Örülnék, ha itt a többiekkel is megosztanátok, hogy milyen kérdést tettetek fel nekem! Én a nagy izgalmamban nem tudtam pontosan megjegyezni így utólag...
Csodaszép az idő! Tényleg, nálunk is!
Ritmit!
A vonalzónk tényleg hasonló! Megváltoztattam, mert talán így intimebb a "jelenlétem", nehezebb beazonosítani...
Huncutom most jelenleg éppen megint "ovis", anyukám elvitte őt sétálni, meg az oviba játszani. Hál Istennek már alig köhög, sokkal jobban van! Bár inkább este jön rá a köhögési roham.
Szép, napsütésben gazdag napot mindenkinek!
puszi
borakata