2000.08.10 09:55
Szerző: Anonymous
Kedves Timi!
Bocsánat, hogy beleszólok a Judóval folytatott vitátokba, de nem bírom megállni.
Ezt írtad az anyával kapcsolatban: "először is, rosszindulatú vagy az említett esetben az anyával szemben! Egy csomó dolgot feltételezel róla, ami nem biztos, hogy megállja a helyét!" és ezt pedig a megölt csecsemőről: "Lehet, hogy boldogabb volt, mint én voltam valaha is, vagy leszek valamikor! Lehet, hogy nem. De bizonyítani egyikünk sem tud semmit, amikor is szerintem nem ildomos következtetéseket levonni..."
Szerény véleményem szerint az emberek a benyomásaikat, következtetéseiket nem mindig bizonyítékok birtokában alakítják ki, hanem ellenkezőleg: általában előzetes benyomásaik segítik őket az eligazodásban, a megismerésben. Nagyon kevés esetben mondhatnád el a véleményedet, benyomásaidat, következtetéseidet egy témával kapcsolatban, ha ez csak bizonyítékokkal felszerelkezve volna ildomos. Az ember, ha az őt körülvevő bonyolult világban el akar igazodni, kénytelen bizonyos leegyszerűsítésekre támaszkodni. Ilyen leegyszerűsítések (eszközök) például az osztályozás, a kategorizálás és a sztereotípiák. És ilyen az is, hogy egy újabb esetben a korábbi tapasztalatai alapján próbál következtetéseket levonni. (Ez később korrigálható, amint több információ, bizonyíték birtokába jut - de az új információk keltette "eligazodási feszültség" ezekkel a leegyszerűsítésekkel csökkenthető legkönnyebben.) Milyen korábbi tapasztalatai vannak az embernek csecsemőagyonverési esetekben az anyákkal kapcsolatban? (Istenem, de borzalmas még leírni is!) Ezek az anyák általában minimális szeretet képesek adni a gyerekeiknek, sok esetben még az ellátásukat is elhanyagolják, nem tudják megvédeni a kisbabát az őrjöngő párjuktól, csak nyűg nekik a kicsi, idegesíti őket az "állandó" sírása stb, stb. Amit az ilyen esetekben a sajtó által megtudhat az ember. (Igen, a sajtó. Nincs túl sok más lehetőséged arra, hogy ilyen esetekben információhoz juss a szereplőkről, hiszen nem mehetsz el mindegyik ilyen anyához/apához mélyinterjút készíteni, hogy megtudd, mit is érzett valójában, hogyan is történt az egész. Ugye?)
A másik, ami arra enged következtetni, hogy az ilyen piciknek nem valami boldog a rövidke élete, hogy az ilyen kegyetlenségek általában nem csak úgy egyik pillanatról a másikra törnek rá a szüleikre, ezek általában nem előzmények nélkül valók. Eleinte csak ordibálás, veszekedés, majd tettlegességig fajul a dolog. És aztán valamelyik elborult szülő a gyereket mint "minden baj forrását" kezdi bántalmazni. Nem állítom, hogy nincsenek olyan anyák, akik a bántalmazott csecsemőiket a saját testi épségük rovására védelmezik, és szeretik, csak nem elég erősek, hogy a brutális párjuktól megmentsék. De a csecsemőgyilkosságok esetében az ilyen anyák ritkábbak, mint a nemtörődöm fajták, akik végignézik ezt a bántalmazást.
Szerintem ezekben az esetekben a vitánk(?) szempontjából kevésbé lényeges az anya jelleme, sokkal inkább a csecsemő kiszolgáltatottsága, ahogy Judó írja: "Ő nem tud kihez fordulni, a tények ismeretében még az anyukájához sem a sírásával!!!" Merthogy mi valami olyasmit kezdtünk el fejtegetni, hogy az ilyen embertelen körülmények között élő csecsemőkkel nem valószínű, hogy bárki szívesen cserélne, és nagyon kicsi az esély arra, hogy az ilyen babáknak boldogság az, hogy megszülethettek.
Még egyszer elnézést, hogy beleszóltam a Judóval folytatott vitátokba, de nem tudtam megállni, és ennek az egyik oka az volt, hogy nem értettem, hogyan lehet a Judó empatikus készségére (méginkább annak hiányára) következtetni a fenti írása alapján, anélkül, hogy jobban ismernéd őt, anélkül, hogy bizonyítékaid lennének a jellemének ezen hiányosságával kapcsolatban.
Üdvözlettel: Ancsa