Sziasztok!
Hát, nehéz ügy! Tegnap pl. hogy valamennyire ki tudjak ugrani a kismama gondolatokból, megittam egy pohár sört, amikor jöttek a Barátok
. Hát mit kaptam. hogy én biztos gyermekágyi(
) depressziós vagyok, meg a kismamák amúgy is mind depressziósak, és ők azt gondolják, hogy én biztos iszom titokban...Mert velük néha megiszom egy pohár sört????
Csak néztem rájuk, röhögtem, most erre mit mondjak?! napi 3 liter tea és tej és 2 liter gyümölcslé meg istentudja milyen laktoherbek után?!
A másik, hogy néha úgy érzem, noha tüntetően úgy viselkednek velem, mint nem-kismamával, azazhogy menjek ide, fussak oda, hát nekem ne kottyanjon meg átmenni Buda istentudjahova Pestről éjjel, stb. (terhesen az arcomba cigiztek néha, tuti provokáció volt),valahol belül rosszallják, hogy én el akarok menni esténként ide-oda, (el is tudnék, na nem nem mindennap; nagyszülők vigyáznának Mikire)-egy kismama üljön a fenekén, malmozzon és sopánkodjon. És tényleg ritkul a látogatások száma, hivatkozva arra, hogy "te is voltál ilyen elfoglalt, akkor neked nem volt időd, most nekünk van ez." Hát, hát.Izé. Másrészt meg baromira nem segítenek, könyvtárazni, meg gyümölcsöt hozni, brühühühü. Szépen vagyunk.
Tud ez nagyon fájni nekem, azért igazából szerintem ilyenkor, friss kismamaként az ember egyrészt nagyon fogékony mindenféle érzelmi ügyre, másrészt tényleg érzelmileg rászorul a barátaira, nem? Krsizi, hát neked is mennyire kellet volna, hogy kicsit pátyolgasson a barátnéd, nem? Szerintem azt hiszik, hogy unni kell minket. Vagy, hogy mi is unatkozunk.Hogy látjátok?
A szép bor, hát , van tényleg, amikor bicskanyitogató!