Na, sziasztok!
Beszámoló:
Azt kaptam, amit a lelkem mélyén tudtam és vártam. A doki nagyon szimpatikus, emberséges; biztosan meg tudnék bízni benne. Mondott viszont jót is, rosszat is.
Ami rossz, hogy minden egyes vizsgálatot, amit eddig megcsináltam újra meg kell csináltatnom. Ebből az átjárhatósági a legrosszabb, de szerintem is a legésszerűbb. Ha lesznek leletek, akkor kell visszamenni, bejelentkezni hozzá.
Inszemet szeretne csinálni. Kifejeztem nemtetszésemet ezirányban, de az érvei elég meggyőzőek és ésszerűek voltak. Sok dolgotól függ a minden. A lombiktól kímélni szeretne. Az átjárhatóságit sajnos meg kell csináltatnom, mert ha baj van a jobb oldalival, akkor azonnal lombik, nem lesz mire várni. Ha viszont átjárható a petevezető, akkor inszemet javasol. Azt mondta, hogy tudja stimulálni a jobb oldali fészket is... gondolom sok-sok gyógyszerrel, az eredmény pedig kétséges.
Tulajdonképpen türelemre intett valamilyen módon a doki. Azt mondta, lombikra sokkal rosszabb helyzetben lévő párok mennek. Én ezt aláírom, és biztosan sokan olvasnak, akik erre a mondatra heves bólogatásba kezdenek. Igen, igazuk van, de nem tudom meddig lesz még türelmem csak várni. 4 év várakozás után várni... Ti is tudjátok!!
Viszont ez egyben jó hír is, hiszen a doki szerint van esély a spontán terhességre, aminek persze nagyon örülök, és már itt is bizonyították legalább ketten hatunk közül, hogy teherbe lehet esni a méhen kívüli baba után is. Szóval ez jó.
Nem tudom, hogy belevágok-e az inszembe. Kedden megyek a saját dokimhoz, megbeszélem vele amit hallottam, megkérdezem az átjárhatóságit, és megnézzük most melyik oldalon érik a tüsző. Ezek a következő lépéseim, de legbelül a párom is és én is kicsit letörtünk. Megválátst vártunk, gyógyírt ettől a találkozótól, de mégsem azt kaptuk, amit szerettünk volna. Mit is szerettünk volna? Lehet, azonnal egy babát a kezeinkbe...
Persze ez így lehetetlen.
Mindezek végén a doki mosolyogva kifejtette, hogy le kell fogynom. Ezzel mélyen a lelkembe gázolt, mert nálam ez állandó téma. A válás után majdnem 20 kilót fogytam, de ennél lejjebb csak kínozva tudok menni... Szóval így sem vagyok elég jó, pedig én már jól éreztem magam a bőrömben, vagy már majdnem. Szóval mostantól esténként elvileg futni fogunk a párommal - kergetjük egymást a háztömb körül, ahogy a doki javasolta. De hozzátenném, én sosem voltam vékony - gyereknek sem - és nem tudok 60 kilóra fogyni.
Közben tudom, hogy igaza van a dokinak - egészséges életmód, meg minden, de nekem ha egy ffi szól a testsúlyom ellen egy amolyan előítélettel teloi pillantással, akkor zavarba jövök, és nagyon megsértődöm az előbbi indokok miatt.
Egy szó, mint száz, vegyes érzelmekkel jöttünk el, és csak a legközelebbi lépéseket tudjuk megmondani.