Jajjj,
hogy ti mennyit írtatok
.
Nocciola,
teljesen megértem az érzésed, pont múltkor írtam én is, hogy min megyek keresztül. Én úgy vagyok vele, hogy pár napig foglalkoztat a dolog, rossz a kevem tőle, de azzal sajnos jobb lesz nekem. Úgyhogy megrázom magam, próbálom elfelejteni, aztán járni a saját utamat, küzdeni tovább.
Lucuzs,
én is így vagyok a barátnőmmel,elkerülöm
. Tudom, hogy ez nem jó megoldás, de nincs kedvem a terhességéről fecserészni vele, miközben a szívem meg megszakad, hogy én is lehetnék terhes, nekem is már lehetne pocakom. Áááá, bele se gondolok
Férjed nagyon rendes
. Az enyémet különösebben nem érdekli, ő azt mondja, ha nem lenne másik, ő így is boldog lenne
.Persze, én is, de mégis..... Én nem is mondom neki, hogy miket szedek, mert ez a halála
. Persze bárhova eljön velem, meg tartotta bennem a lelket, de ő a történtektől kicsit besokkalt, azt mondta nem akarja, hogy még többet szenvedjek
.
Timcsi,
40-45 napnál többet ne várj, hanem inkább hozasd meg, ha magától nem jönne.
Meli,
Akkor jó
Igen, hihetetlen, hogy valakinek így is összejön
.
Csak azok nem mi vagyunk
. Nekünk ez jutott
De tudod mit veszek én észre? Hogy nekem pl a Hannával is teljesen más a kapcsolatom, mint akinek hipp-hopp összejött, mint itt a szomszédokban.Nem tudom miért van ez, lehet hogy tényleg összefüggésben van azzal, hogy mennyit kellett érte küzdeni
.