Neet!
Egyszer Fibi írta, hogy mindenki megtalálja a maga "igazának" megfelelő magyarázatot, és természetszerűleg azt fogadja el, mert ezzel megnyugtatja magát, hogy jól csinálja. Szerintem ez is egy ilyen kérdés.
Keményen fogalmazol, mint mindig, de kivételesen sokban egyet értek, talán azért, mert nálunk sem merült föl soha a "magán" lehetősége? Ki tudja, hogyan gondolkoznék, ha megtehettem volna, hogy legalább lehetőség szinten elgondolkozzak a magánról? Most úgy gondolom, akkor is az államit választottam volna. De ezt nem mondhatom 100%-ra... Mert az ember a legjobbat akarja a gyerekének, és a rendelkezésére álló eszközökkel él. És ebben a világban mindenki úgy gondolja, hogy pénzzel lehet megvenni a "jó" dolgokat. Én most úgy gondolom, hogy nem akarom pénzen megvenni a gyermekemnek a boldogulást. Bízok bennük annyira, hogy megállják a helyüket egy állami intézményben is, nem kell, hogy kiemelten kezeljék őket a pénzemért cserébe. De szerencsénk van, mert nagyon jó helyre sikerült bekerülni, és tény, hogy ez nem a körzetink (khm, mondjuk Pannust nem is vették föl a körzeti bölibe..).
Ugyanakkor az is igaz, hogy a gyerekeink elég sokat örökölnek belőlünk. Te egy olyan ember vagy, aki jól alkalmazkodik, nem lelkizős típus, nem bántódik meg minden szaron. Nyilván Eszti is ilyen, ezért nem is volt gond az államiban. Nekem sem volt soha semmi bajom az államiban, talán ugyanezt közvetítem a gyerekeimnek is, és ezért nincs baj. Sokan nem bíznak eléggé a gyerekükben, tudat alatt alul értékelik, hogy még kicsi, nem fog beilleszkedni, stb. Ez is baj lehet.
De most 90%-ban egyet értek veled. AMi a burkot illeti, azzal is! Örülök, hogy olyan gyerekekkel jár együtt a gyerekem, akikkel kb. hasonló anyagi lehetőségei vannak. És lát olyat, aki szegényebb és gazdagabb nála, de nem kirívóan. És hiszem, hogy többet teszek nekik azzal, hogy az a 70-80 ezer (persze ez csak egy gyerek ára, kettőre kb 150 lenne) a családban marad, inkább nagyobb lakásban lakunk, nyugodtabbak vagyunk, nem vagyunk idegesek, mert nem tudjuk fizetni az ovit, stb.
Én csak egy bölit és egy ovit ismerek, és az alapján biztos téves elképzelésem van az ovi-bölcsi helyzetről, de pl. a mi bölcsinkben még Pannus is kicsinek számít, pedig 27 hónapos lesz lassan. Ő lesz az egyik legkisebb a csoportban. Szóval sokan úgy képzelik, hogy ott bömbölnek a kisbabák, gondozónénik meg olvasgatnak mellettük. Téves!
Még egyszer, tudom, hogy mi nagyon szerencsések vagyunk ebben kérdésben, illetve kihasználtuk a lehetőségeinket, és annak megfelelően választottunk. Ugyanakkor, ha látnám, hogy ez nem jó a gyerekemnek, biztos más megoldást keresnék, nem hagynám szarban....
És még annyit, hogy egy szülő más szemmel nézi/látja az ovikat-bölcsiket. A gyerekek nem tudnak még olvasni, nem látják milyen márkájú játékok vannak, nem érdekli őket a törött csempe, és a kopottas bútor. Szerencsére!!! Szóval a fizikai feltételeket más szemmel kell nézni. A lényeg az, hogy miylen személyes adottságok vannak, miylen az ovónéni, gondozónő, és ez NEM pénz kérdés! Amúgy a magánovikban sem keresik halara magukat az ottaniak, és nem is kaptak más képzést.
Bocs, még lennének gondolataim a témában, de már unalmas vagyok