Sziasztok,
Írok most nektek jó sokat, mert van ám mit mesélni. Aludtam egy hatalmasat ma éjjel. Fél10-kor bevertem a szunyát és 7 körül ébredtem. Férjecském felhozott nekem kaját, laptopot, gyógyszereket és sajnos el kellett mennie dolgozni. De nem baj, mert anyu is közel lakik, a Tesócskám meg a szomszédom. Ha hangosan kiáltok, tán még meg is hallja.
Igaz, ő meg már mindennapos kismama.
Jó túl lenni ezen a műtéten. Megnéztük a felvételt a lényeges mozzanatokról. Nagyon érdekes és lehet, hogy zakkant vagyok, de nekem pszichésen is jót tett, hogy így utólag láttam, hogy mi történt odabent. Tisztának érzem magam és megkönnyebbültnek, ha értitek, mit akarok mondani ezzel. Vereczkey doki szerint még épp idejében csíptük el, mert 1-2 év múlva már sokkal nagyobb gondokat okozott volna ez az endo. Szemmel láthatóan örült, hogy én magam kértem a műtétet, mert ők nem beszélhetnek rá erre. Így is mindig azzal vádolják őket, hogy túl sokat műtenek oktalanul. Endo volt a bal petefészkemen és teljesen összenövesztette a p.fészket a hasfallal, a petevezetőn, a méhtartó izmokon, és a beleken is (azt Benedek doki operálta). Aztán találtak még tüszőrepedés híján keletkezett cisztákat a jobb p.fészekben (ezt drilling-gel távolították el) és a balon volt egy csokoládé ciszta is. ….és én ebből semmit nem éreztem és semmilyen vizsgálat nem mutatta ki….őrület!!! Lehet mostantól nem lesz olyan fájdalmas a mensim? és nem lesz annyi hasi problémám? és a közösülés sem fog fájni? Gondolkodtam, hogy ezt nem írom le, de hát ez a tény. Nekem mostanában már az is fájt sajnos. Ja igen, és a méhem nagyon szép. Az elkeserített egy kicsit, hogy középidő tájékán vagyok és nincs tüszőérésre utaló jel…Amikor legközelebb megjön, kezdem szedni a fogigátlót a következő és egyben utolsó, sikeres lombikhoz.
Egyre jobban érzem magam. Mondjuk az elejétől olyan mozgékony voltam, amennyire csak lehetett. Tegnap estére nagyon elfáradtam, egész nap egyedül járkáltam, keltem fel, stb, de este már a férjecském emelt fel, amikor mosdózni kellett. Mára már sokkal jobb és gondolom ez napról napra javulni fog, szóval vasárnap már maratont futok…na jó, félmaratont.
Az ellátás fantasztikus volt. Éjszaka Ibolya volt velünk, tündéri egy nő. Nagyon kedves, de nem az a nyálas fajta, ugyanakkor határozott és gondoskodó, figyelmes. Szinte 5-10 percenként néztek rám és többször bejött minden orvos is, akinek valami köze volt az operációhoz. Mindenki a saját szakterületének megfelelően érdeklődött és informált, ha kellett. Már a műtét napján kaptam kekszet, levest; éjszaka gyümölcsteát (mert nem tudtam aludni), reggelire sajtos croissan-t, teát, aztán kértem még teát, így kaptam egy kancsóval. Ebédre meg amit szerettem volna az étlapról. Nem mertem megkockáztatni semmi nagyobb kaját, nem akartam úgy járni, mint a leszívás után múltkor, így leves meg krumplipüré volt a menü.
Noki, mi volt a vizsgálaton? A drain-t én viszonylag jól bírtam, de csak azért, mert féltem attól, ha még kell valami szurit vagy infúziót kapni, akkor megint megszúrnak. Nem tudom, miért, de ez a halálom….Azt hajnalban vetettem ki. A katéter a húgycsőben volt. Attól majd’ meg őrültem. És hogy hívják azt, ami a hasamban volt? Hugi, te biztos tudod. És mi a kanül vagy branül vagy micsoda?
Andy, egyre közelebb van a te időponod is, ha jól számolom még egy hét. Hajrá tüszők!
Drága Fáncsikám, a halvány csík is csík! Sokan mesélték nekem, hogy nagyon halvány volt a csíkjuk. Nem szabad feladni, nekünk is sikerülni fog, ami másnak csak úgy összejön, csak nekünk kicsit többet kell küzdeni érte, de valószínű egyszer kiderül az is, hogy miért van ez így. Nagyon sokáig filóztam én is azon, hogy másoknak miért és nekünk miért nem és miért pont mi, de most már, ritkán jut ez eszembe. Arra jöttem rá, hogy nem szabad leragadni a sebek nyalogatásánál, hanem inkább mindig csak menni kell előre és előre nézni, nem hátra. Persze, a fájdalmat meg a dühöt is meg kell élni, de nem szabad ezeknél az érzésnél leragadni. Az érzéseid ellenére én nagyon bízom abban, hogy sikeres volt ez az inszem. Drukkolok nagyon!
Zsu, azt hiszem téged és a férjedet láttalak tegnap reggel a szoba ablakomból leparkolni az épület előtt. Nagyon szép eredményeitek születtek. Drukkolok, hogy a babák veletek maradjanak! Mennek a ragacsok.
Hugi, nagyon köszi a műtét előtti támogatást és az érdeklődést. Juli átadta az üzenetedet!
Kockáspléd, micsoda hírek!!! Spontán tüszőérés. Szerintem, annyira a beültetésre és a mensire koncentráltál, hogy közben szépen tudtak fejlődni a tüszők. Tudod, a természet és …..
na most döngölhetsz a földbe.
Remélem, jó kis akciózást műveltetek tegnap apával.
Mindenesetre én nagyon drukkolok, hogy végül így természetesen sikerüljön! Megkérdezhetem, miről tartasz előadást? Párizsba is munkaügyben utazol?
Zsiby, de jó, hogy előkerültél. Szegénykém, igazi kismami lettél a rosszullétekkel. Voltál már uh-n, ugye? Mi volt?
Hello Jólányka. Miért lenne ciki leírni, hogy most nem megy? A lényeg szerintem, hogy van egy célotok és mindent megtesztek azért, hogy elérjétek. Így biztosan eljön majd az az idő is, amikor menni fog és te számolsz be jó hírekkel nekünk. Mi akkor is itt leszünk ám!!!
Arra azért vigyázzatok, hogy lehetőleg ne legyen túlhajszoltság a dologból. Gondolok rátok sokat, hogy szépen haladjatok a cél felé.
Kedves Mindenki, nagyon köszönöm a szülinapi jókívánságokat és, hogy ennyien gondoltatok rám a műtét alatt és után. Jó kis szülinapi buli volt, nem sokaknak adatik meg, hogy műtéttel és infúziós koktélokkal ünnepeljenek!
Szép napot, bár amennyit írtam, az elolvasása kiteszi a nap nagy részét. Szóljatok nyugodtan, ha nem akartok ilyen részletes beszámolókat. Vissza tudom ám fogni magam, ha nagyon kell.
Egyfolytában rosszul vagyok. Semmilyen ételt nem bírok elviselni. A konyha látványától full rosszul vagyok. A hűtőt nem merem kinyitni, mert rosszul vagyok a szagoktól. A banánt és a főt krumplit tejföllel tudom csak megenni. Remélem hamar vége lesz ennek. Az ágyból sem tudok kikelni, annyira rosszul vagyok. Noki meddig tart ez még?
vigyázz a babócákra! 
tudod azért nem merek este újra teszteli, mert félek, hogy csak egy csík lesz rajta....és most mintha látnám a fényt az alagút végén...és hát a remény hal meg utoljára, meg ilyenek....de gondolom érted, hogy mit akarok írni... 
