Kiemelt témák

HELLÓ!
Azt hiszem, a topik címe sokmindent elárul. Remélem, veszitek a hívójelet!
Nem is akarom már az elején túlragozni a témát-azt hiszem, lesz miről beszélni, ha végre megtaláljuk egymást!
Magamról annyit: 4 hónapos kisfiam van és ettől rettentően boldog vagyok; egyrészt-viszont rettentően boldogtalan, hogy titeket még nem ismerlek!

Hát ez az invitálás igazán olyan kedves, de muszáj ellenállnom, ha nem akarok még több időt gép előtt tölteni! (Mert problémásnak nagyon problémás vagyok, olyannyira, hogy azt sem tudom, melyiket oldjam meg előbb...) Viszont mindjárt lejár az egy nap, írok hamar, hogy legyen idejük a többieknek idetalálni!
Jó beszélgetést, Éva!

Helló!

Kicsit nagyon hosszúra sikeredett a topik címe és nem tudom elolvasni a végét Furdal a kíváncsiság!!! Éva nem írnád le mégegyszer ide a topikba?
Merhogy ki a sznob és problémás?

pusz
sasha

Sasha!

Hogy kíváncsiságodat kielégítsem, itt a teljes cím:

"Problémás, sznob, "bonyolult", "érthetetlen", magukat nem egészen szokványos kismamának érzők, gyertek ebbe a menedéktopikba!"

De te magad is láthatod fent, ha ide belépsz.

pusz

banyóci...

tényleg ez azért van, mert annyi időm van ám netezni... az apró betüre már nem jut figyelem... hehe

sasha

Sziasztok!

Pocok! A kérdés jogos! Szerintem pl. én sznob vagyok. Miért? Mert pl., apró példa, ez jut eszembe, amikor a sznob barátaim (gyerekeik nincsenek még) feljönnek, és nem hajlandóak sima bort inni, veszek csicsásat, és azt adomj nekik, holott belül röhögök rajtuk, de mégis szeretem őket. A sznobság szerintem egyébként ezerágú valami, babákkal kapcsolatban meg talán azért érdekes, mert az anyaság . úgy érzem (4 hónapja) gyökeresen megvűáltoztatja az ember érzelemvilágát, és (nekem pl.) "problémákat" okoz az eddigi viszonyulásaimhoz képest a mostani. Ezer dologgal kapcsolatban. Persze, én nagyon friss mama vagyok, első gyerekem, elég későn-úgyhogy nagyon-nagyon szívesen meghallgatnám a ti tapasztalataitokat ezzel kapcsolatban. A "problémás", "bonyolult", "érthetetlen" stb., idézőjelben azért van. mert feltételeztem nagy vidáman, hogy egy nem igazán empatikus szemlélő számára valakire illik az egyik jelző+mama, de mi majd megfejtjük, mit is jelentenek ezek a kifejezések a mi esetünkben, mint mamák esetében. Konkrétumot is megpróbálok írni, de most el kell mennem etetni, mert 10 perce eeggggegggűűűűűűvávávküá-jön a kiságy felől.

Sziasztok!!!

Éva

Kíváncsi!
Köszi, hogy fenntartottada a topikot, másodszorra biztos nagyon meggondoltam volna, hogy megnyitom-e...
Sasha..hogy ki a problémás...?!
Evelyn No1-el cseteltünk egyszer arról, hogy én nem voltam képes Kismikihez mindíg jókedvvel és dalolva odafordulni, volt, hogy valami méla szomorúság egészen levert a lábamról, és csak meredtem bele a nagyvilágba. Akkor (kb. 3-hete?) úgy éreztem, hogy ha ez még 1 napig így megy, én odaadom egy olyan anyukának, aki képes valóban szeretni őt. TUDOM, ISZONYÚ DURVÁN HANGZIK EZ, ÉS ÉN IS TELJESEN KIBORULTAM TŐLE. És tudom, van depressziós anyák topik, meg hasonlók. Csakhogy mostanra a dolog elmúlt, és én elkezdtem sajnálni az akkori magamat, és úgy érzem, sok oka volt annak, hogy akkor úgy éreztem. Nem tudom, mennyire érdekel valakit pl. ez a téma, de ha társítjuk mondjuk az "érthetetlen" anyuka témakörrel, szerintem egy csomó érdekes dologról beszélhetnénk.
Gondolom, kevesen vannak, akiknek tejbegesztenye minden. Nem panaszkodás ez, csak jó legalább nyitni egy topikot...és ha még jönnek is bele...


Éva

Igen! Például hogy hogyan egyeztethető össze egy könyvezős, tanulós. könyvkukac ha már itt tartunk, kritikus(nak magát hívő), mai szemememmel egy merő zordság életmód -kontra-egy meleg, elfogadó, stb. kész csoda világlátással, ami az anyaság.

Mennem kell

Éva

Éva!

Hiszen nem Te vagy a sznob, hanem a barátaid. Azért veszel puccos bort, mert igyexel a kedvükbe járni. Ettől te még nem leszel sznob-hisz magad is azt írtad, hogy nevetsz rajtuk-, csak jó vendéglátó.

Éva! Nem hiszem, hogy ezek a gondolatok, kétségek, érzések olyan nagyon kevés anyukában fogalmazódnának meg... sőt... bennem legalábbis sokszor felmerülnek hasonlóak. Pedig már "régi" anyuka vagyok (a kisfiam 2001 novemberi, a kislányom 2003 májusi)

Néztem a profilodat: mit tanítasz/tanulsz?

Márti

Sziasztok !!

Márti,én esztétika-filozófia szakos vagyok (sokak szerint már ez eleve probléma), és most etika tantárgyat tanítok egy alapítványi iskolában, persze nagyon nehezen megyeget ilyen pici babával. Nem erre a páylára készültem,de valahogy most itt kötöttem ki-van is vele elég "problémám"...(Mellesleg, rólad nem sok van a profilban)

Pocok, ez oké, persze!Le a csájna egynapos bugyikkal meg a többi tiszavirággal! Ez mondjuk, nem tesco bor lett volna, inkább egy Bikavér, vagy Szürkebarát a nem 3000 forintos fajtából-de magamat azért nevezem sznobnak, mert elfogadom a sznobériát, sőt, van, hogy kifejezetten szórakoztat vagy mulattat, van hogy még fel is nézek rá, mert még nem tudom, mi lakik mögötte...
Lehet, hogy ellenállás egy sza*nak hitt világgal szemben...vagy valaki így próbálja meg körvonalazni a saját személyiségét, határokat találni neki: ezt én nem iszom meg, nekem ne csinálj hajdúlevest meg lebbencslevest, mert az sza*-ez eshet rosszul nekem, mint jó vendéglátónak, főleg, ha volt olyan korszak, amikor kenyérhéj volt a főeledelünk a szerelmemnek meg nekem...-de az élet ennél bonyolultabb...nem?

Éva

Kíváncsi!

Nem vagy itt esetleg mégis? Elárulod, mi az a dunyhaszerűség Mátén? Az valami világi aranyos dolog lehet!

É

Éva! Mondhatnám, hogy a a profilomban a legtöbb van, ami csak lehet - bizonyos tekintetben igaz is persze De az igazság az, hogy mikor regisztráltam a babanetre, egyszerűen nem akartam kitölteni a profilt, mert ódzkodtam a nyilvánosságtól - elég abszurdnak tűnhet, de így volt. Sőt, valahogy még mindig... De persze 1200 vagy mennyi hozzászólás után már nem sok titkom maradt

Sziasztok!
Én is jövök ebbe a remek topikba. Bár nem szeretek kilógni a sorból valahogy mégis igy alakult eddig.
Vagy csak nem a megfelelő társaságban voltam. PL az a tizen anyuka akikkel összejártam szinte kivétel nélkül használt az első évben légzésfigyelőt. Én nem. Szinte mind biopiacról szerezte be a zöldséget a babája számára, mig én soha. Irdatlan ruhatárat tartanak a gyereknek, mig mi nem. Több köbméternyi játék van elöl náluk, nálunk nem. Ilyesmik.
Igy aztán sokszor éreztem magam felelőtlen meg zord anyának. Mégsem birtam magam rávenni, hogy babavizet vegyek, meg kizárólag HIP kaját neki, ésatöbbi. Ez pedig konfliktus volt az én lelkemben. Aztán idejöttem a babanetre.

Hát igy.
Zsunya

Sziasztok!

Én nem érzem magam sznobnak meg a többi, viszont ha Zsunya irását nézem:nem volt légzésfigyelőnk egyik gyerkőcnél sem, sose jártam biopiacon (ellenben kertészkedek, mérsékelt és nagyon kordában tartott vegyszermennyiséggel), ruhatár:venni alig, legnagyobbnak nincs is sok ruhája, kisebben viszont örökölnek, szóval a végén mégis van irdatlan ruhatár, játék:hááát, négy gyereknél már az is összejött, ez kiesett. SOsem vettem babavizet-nem is szándékozom, hip kaját sem (Ancsi eddig 2 üveg bébiételt evett összvissz, további 4-5 van raktáron, ezekből 3 ingyenjött).
Folytatom:van kocsink, de nem járok mindenhova kocsival, akkor se, ha babával megyek és mindenki más babás ugyanoda -hasonló környékről - kocsival érkezik. SZeretek gyalog meg busszal menni.
Nem vettem/adtam tejpépet a gyereknek, nem veszek siesta (stb) lábbelit, benti szandált, lehet elfogadná, mégse adtam neki cumit, nem tartom fontosnak a babaszoba teljes átalakitását (nincs is Ancsiak szobája, velünk alszik, de a nagyoknál is az egyszem ágy volt a babaszobai bútor, a többi simán ami volt), hú még sok lesz, szóval egy csomó minden, amit azért találtak ki, hogy megvegyék pici gyereknek, azt én fölöslegesnek tartom és nem veszem meg (ja, pl babakocsiból is csak noname 10 éves távolkeletim van). Ezzel néha úgy érzem, kilógok, de még itt a babaneten is. Mondjuk nagyon nem zavar

Ildi

Zsunya, ez vicces Én ugyan nemigen jártam össze más anyukákkal, mert nehezen ismerkedem (nem úgy, mint más anyukák ), de ha nagy nehezen leszólított egy-egy, tuti, hogy hülyének nézett a biokaja miatt. Aztán idejöttem a babanetre

Márti

Éva!

Akkor megnyugodtam. Én is problémás vagyok Rajtam is keresztülhajtott egy enyhe depi... De nem ám a babám születése után, hanem úgy 10 h ónappal utána Érdekes volt.

Pocok!
A tesco gazdadaságos embléma nagyon átverős. Pedig ha tudnák a sznobok, hogy a tesconak nincs saját gyára, hanem leszerződik néhány jónevű céggel. Pl a Cerbonával, a Csipet ropicéggel (nem tudom mi a cég igazi neve, de van csipet ropi ami elég fini) és még sorolhatnám. Lehet, hogy a tesco tejet a Parmalat, a gyümölcsléket a Sió gyártja és csomagolja nekik...
Az első kettőben 100% biztos vagyok, mert anyám a ropigyárban dolgozik és ő onnan hozza a tescos ropit, a páromnak meg ismerettsége van a cerbonánál és ő meg onnan hozott "tescos" müzli szeletet...

Made in china?
Kaptam pár cuccot Itáliából, márkaboltokból. Nike, Londsdale és egyéb cuccokat és minő meglepő, de azokban is Made in china felirat díszeleg. Esetleg még török, vagy thajvan.

Nálunk sem volt légzésfigyelő... babavíz. ellenben volt bébikaja, na nem mindig hipp, csak 1-2 íz miatt. Nem igaán tudom mi az a sok játék, de én a miénket így is soknak tartom. 1 doboznyi, plusz a kockák. Főleg, hogy nem is játszik vele

Márti!
A biokajához csak pár kérdésem van, de nem rosszindulatból, csak (talán) kíváncsiságból.
Nálatok mindenki bioételeket fogyaszt? Meddig fogsz bioterményeket adni a gyereknek?
És egy amit tényleg nem tudok. Miért bio a bio? Azért mert a kártevőket nem vegszeresen írtják hanem növényekk segítségével? És nem tuningolják a növényeket, hogy minnél nagyobbak és szebbek legyenek? Az első feléről már hallottam, na de a másodikról eddig mindenki hallgat... pedig az is lényeges, mert akkor az egész bio egy átverés

puszi
sasha

Érdekes, hogy ki milyen körökben forog, aszerint lesz különc. Így, hát sztem nem is különc az, aki légzésfigyelőt vesz, de az sem, aki nem vesz, hiszen van ilyen is,olyan is bőven.
Én pl. mindenképp akartam venni figyelőt. Aztán, mikor Zsófi koraszülött lett, és még ingyen kaptunk is kölcsön egy ismerőstől, akkor már nem volt kérdés. Dóri alá is beraktam. Nekem így nyugodtabbak az éjszakáim, ez nem sznobság, nem különcködés.
A SZIP-ben pl. egymást licitálták túl az anyák, hogy ki pancsol többet, mit mivel, hogyan főz, stb. Én pár hétig próbálkoztam, aztán mindannyiunk legnagyobb megelégedésére vételeztem akciós bébiételt (kecskemétit) és azt ette Zsófi.Dórinál már nem is kísérleteztem, csak azt figyelem, mikor hol van leértékelés. Nekünk ez vált be. A benti szandál sem sznobság, se nem különcködés. Bizonyos irányzatok szerint ez szükséges a megfelelő lábboltozat kialakulásához, a sima talaj, ami a lakásban van, pedig nem tesz jót. Ezért, aki bent is szandált ad, az megint csak nem sznob, hanem jót akar a gyerekének. Én is adtam, csak éppen nagyon nem vált be, most kipróbálom, hogy a kicsire nem adok.
Úgyhogy, ne haragudjatok, de sztem ezek annyira hétköznapi dolgok, és kb. fele-fele arányban csinálják így vagy úgy az anyák,(max. anyagi korlátok miatt nem) hogy ezek a fentebb említett szempontok nem alkalmasak arra, hogy egy anyát sznobnak vagy különcnek minősítsenek. A bio-kaja már sokkal kevésbé elterjedt, azt hiszem, ez inkább számít különcségnek, de semmiképp nem abban a rossz értelemben, ahogyan itt fentebb ez kiérződött. Aki veszi a fáradtságot, pénzt, időt, hogy utánamenjen, az nyilván csak azért teszi ezt, mert meggyőződése szerint így tesz a lehető legjobbat a gyerekének, nem azért, hogy ezzel kérkedjen, felvágjon.
Gondolom, sokan mondjátok majd azt, hogy ugyan már, ilyet senki sem írt, pedig több olyan hsz is volt, amiből az érződött ki, "hogy aki nem úgy csinálja, ahogy én, az különc, sznob, stb."

Most ezen nincs mit vitatkozni. Nekem pont olyanok akadtak akik szinte mind ezekben a dolgokban megegyeztek, mig én nem igy akartam/tudtam csinálni. Azóta más társaságba járok (Rjuli ) ahol nem érzem magam különcnek. De legalább másfél évem telt úgy, hogy brutálisan kilógtam abból a sorból. Ez egy ilen helyzet. Rengeteget tanultzam belőle. Valszeg azért is alakult igy, hogy tanulni tudjak.

Mert én ilyen kis optimista vgagyok.... Vagy nem?

Én sem tartom magam különcnek, bár sokan annak tartottak. Ennek több oka is volt. Bébiételeztünk. Biokaját szerettem volna adni a manónak, de nem volt beszerzési forrás. Félve a vegyszerektől, inkább az üvegest választottam. Gondoltak is rólam rosszakat, hogy lusta vagyok, nem akarok főzni. Megvettem a Siestát, de csak azért, hogy a kis lába jól fejlődjön. Benti szandi nem volt, mert azt hallottam, jót tesz időnként a cipő nélküli szaladgálás, még a szőnyegen is. Sok a játékunk, sőt, rengeteg. Apát nem és nem tudom leszoktatni a játékvásárlásról. De ha a fiam nem kap semmit, akkor sem reklamál. Ha pedig majd kinőjük a sok játékot (a második gyerek után), ami még jó lesz, odaajándékozzuk majd egy ovinak vagy bölcsinek. Szerintem nem vagyok sem különc, sem sznob (amiért egyes esetekben igenis ragaszkodom a minőséghez), de hálát adok a sorsnak, hogy mindezt anyagilag is megengedhetjük magunknak. Mert biztos sok anyuka szeretne ilyen "különc" lenni, csak nem engedheti meg magának (sajnos ).
Juli, igazad van, ezek hétköznapi dolgok, talán szóra sem érdemesek, de mivel nem gondolkodunk egyformán (az emberek úgy összességében), az ilyen apró dolgok miatt is lehetünk különcök, sőt sznobok is.

Nem elég nektek a játszótéren ilyesmikkel stresszelni magatokat fölöslegesen? Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy neki, a gyerekének és a családjának a legjobb. Nincs két egyforma. Nincsenek "stílusirányzatok", amiből ki lehet lógni, amihez képest különcnek lehet lenni.
Engem egyik irányból is tarthatnak különcnek, ha pl. a háromkerekű babakocsival bent járok a főtéren, de hát olyan helyen lakunk, ahol a sima babakocsi nem gurul. Vagy ha elmondom, hogy használtunk légzésfigyelőt. De a "másik irányból" nézve is különc vagyok, mert alig veszek ruhát a gyereknek, inkább sokat mosok. Különben is kár rá a szép ruha, tíz perc alatt koszos rajta, minek hergeljem magam azzal, hogy x ezer forintos cuccot koszol? De azért nem a kínaiba megyek. Elvből nem, mert ha lehet választani, inkább a magyar ipart támogatom. Vagy legalább az európait. Inkább maradék anyagokból varratok a férjem nagymamájával, mert ő varrónő, és szívesen csinálja. És tök jó ruhái vannak így a kölöknek. Az is "másik irányú" különcség, hogy az én fiam aztán nyugodtan hempereghet a sárban (kivéve az egy rend elmenős ruhájában). Babavíz? Ilyenről még nem is hallottam. Pedig nem vagyok olyan, aki elvből spórol mindenen. Sőt, nincsenek is elveim ezügyben. Egyszerűen eldöntöm akkor és ott, hogy meg akarom-e venni az adott cuccot, vagy nem. Hogy megéri-e nekünk erre rászokni, vagy nem. És hogy épp megengedhetjük ezt magunknak vagy sem. Például nekünk a bébiétel bevált, mint tartalék. De egy időben az volt a főétel is. Ahogy a helyzet adja. És pl. egyfelől ha olyan az idő, akkor mindenhová kocsival járok. De ha jó idő van, akkor a világ végére is bicajjal. Ahogy a hangulatom meg az aznapi lehetőségeim hozzák. Minek ezt elvekkel túlbonyolítani? És minek azzal foglalkozni, hogy a másik hogy csinálja, és hogy én a többiekhez képest elég mintagyerek vagyok-e... Persze hogy kinek mi számít mintagyerekségnek... Az én szememben mindenki mintagyerek, aki baromira ragaszkodik egy elvrendszerhez. Az is mintagyerekség, hogy "nem veszek sok ruhát meg játékot a gyereknek, és ehhez tartom magam akkor is, ha lenne rá pénz". Meg az is, hogy "szoptatok x éves koráig, ha kipurcanok is bele." Meg az is, hogy "én mindent megadok a gyereknek, még azt is, ami nélkül remekül meglenne."
Szerintem az emberek nagy része nem elvek alapján alakítja ki a vásárlási és egyéb szokásait, épp ezért az emberek többségét nem lehet a vásárlási és életviteli apró szokásai alapján jellemezni. Meg nem is kell. Minek?

És hogy valakit kinézni valahonnan (pl játszótérről) akár azért, mert túl keveset költ, akár azért, mert túl sokat költ, hát ez nekem nagyon... milyen is? Talán azt mondanám, hogy színvonal alatti. Mármint szerintem ez a kérdés csak nagyon unatkozó emberek érdeklődési körébe tartozik bele.

Zsunya, részedről viszont szerintem annyiból jogos az észrevétel, hogy lakóhelyed alapján el tudom képzelni, hogy te tényleg csupa őrülten rongyrázó ember között mozogtál, és valszeg úgy érezted magad köztük, mint aki úgy tévedt oda. Nem?

Beatrix, téged érdekelt, hogy mit gondoltak rólad a bébiétel miatt?
Én ebbe a hibába egyszer estem bele, mikor hagytam magam megjegyzésekkel sarokba szorítani szoptatás ügyben. Mikor elapadt a tejem, többen letámadtak, hogy ejnyebejnye nemszoptatni. Én meg akkor egyszer hülye fejjel magyarázkodni kezdtem. Aztán leszoktam róla. Előtte se nagyon volt szokásom. De azóta aztán abszolút nem. Miért kéne megfelelni másoknak? Mindenkinek úgyse lehet. Nem mindegy, hogy ki mit gondol rólad? Biztos mindenkinek van véleménye mindenkiről, még ha a normálisabbja nem is hergeli vele a másikat. De miért ne lehetne az egyiknek ezt tartani jónak, a másiknak azt? Ha neked a bébiételezés a jó, miért ne kéne csinálni? Ha problémád van vele, és mégis csinálod - na, akkor már furán nézhetnek. De amíg azt teszed, amit nagyjából helyesnek is látsz, addig nem mindegy, más mit gondol? Nekem pl. mindig akkor vannak ilyen averzióim a saját dolgaimat illetően, mikor nem értek egyet azzal, amit csinálok. Pl. szoptatás ügyben ez lehetett a baj. Akartam, de nem ment, ezért volt szar, hogy cseszegettek miatta. De a bébiétel miatt... Aki próbálna beleszólni, nyilván csak egyszer próbálná meg... De meg se próbálja senki, mert valahogy nyilván érződik, hogy én magam ezt sajátmagammal egyetértésben csinálom így. A légzésfigyelő miatt se mondta senki, hogy paranoiásak vagyunk. Talán azért, mert sajátmagunkat mi a paranoiánkkal együtt szeretjük, és eleve úgy adjuk elő, hogy nincs mibe belekötni. Ha a bébiétel kérdésben azt mondod, ami igaz: "főzőcskézzen a fene órákig egy-egy adag miatt... Inkább megveszem a bébiételt..." - ebbe aligha lehet belekötni. És a többire ugyanez igaz.

Sasha! Megpróbálok válaszolni, nem vettem piszkálódásnak Szóval: szerintem az a biokaja, aminek sem a termelésénél, sem a feldolgozásánál nem használnak vegyszereket, gyógyszereket, hormonokat. Sajnos nem csak biokajákat eszünk, de igyekszünk minél kevesebb vegyszert megenni, legyen az gyomírtó, féregírtó, növényszépítőszer, hormon, ételízesítő- színező, állagjavító, stb.. EZ a gyakorlatban kb úgy néz ki, hogy bár elég sok mindent vásárolunk bioboltban, biopiacon, biotermelőktől, meg igyekszem a dolgokat az idényükben beszerezni, amit lehet és itthon eltenni, meg a szüleim kertjében nő is sok minden teljesen kezeletlenül, - de azért használjuk a helyi boltokat is. Van anyagi oka is, bár nem az a döntő, mert drágább ugyan a vegyszermentesen termelt kaja, de ha figyelembe vesszük, hogy nem költünk primőrökre, nem veszünk konzerveket, félkész kajákat, ételízesítőket, felvágottakat, chipseket, nem dohányzunk, nem járunk gyorséttermekbe (meg lassúakba sem ) stb - szóval, egy csomó kiaadástól meg is menekülünk. De azért sem tudunk mindenből vegyszermenteset, kezeletlent, stb venni, mert nagyon macerás lenne naponta utánajárni, utazgatni miatta, a helyes tárolásra figyelni... Hogy meddig adok a gyerekeknek csak azt? Vilka még nem kapott mást, leszámítva némi rizst és némi kenyérhéjat, de minden zöldség-gyümi bio, amit adok neki. Ezek egy részét én tettem el nyáron mélyhűtőbe, egy részét vesszük. Ármin már nem csak ilyesmit kap, mert pld adunk neki sima piaci zöldséget, hentestől származó húst, déligyümölcsöt, joghurtot - igyekszem mindenből a legkevésbé mesterségeset adni neki is, magunknak is, de tudom, hogy a teljesen vegyzermentes életet ma, itt Budapesten mi nem tudjuk megvalósítani. Amellett szeretem a csokit - úgyhogy időnként ilyesmit is eszünk, ha nem is tartom egészségesnek.

Zsunya! Nem vitázni akartam, csak tényleg viccesnek találtam Más helyek, más normák

Épp most jöttünk haza a játszóról, és kezdődik megint Dórival, ami annak idején Zsófival volt.
Pont amit Adrienn írt: Én mindig úgy öltöztetem őket, hogy ne sajnáljam a ruhát, és nem vagyok hajlandó bekötni a babakocsiba, betömni a száját piskótával, hogy ne akarjon kijönni. Így aztán mindig az én lányaim a legkoszosabbak, és mindenki szörnyülködik, hogy miért engedem vizezni, sarazni, leülni, 4kézlábazni a homokozóban, stb.
Na, ilyenkor tényleg különc vagyok, mert a nagy átlag szereti majdnem olyan tisztán hazavinni a gyerekét, ahogy hozta. A kedvenc mondatom: jaj, ne fogd meg a homokot, piszkos lesz a kezed! Anyuci csak beszélgetni jött, a gyerek meg várjon a sorára kulturáltan.
Ja, és én azt is megengedem egy bizonyos korig, hogy szétkenje az ételt, megfogdossa, gyurmázza, ilyesmi. Anyagismeret. Egy idő után úgyis leszokik róla, meg aztán jön a gyurma, sár, stb., lehet azokkal is, de az első lépés mégis a közvetlen környezetének a megismerése, és ebbe a kaja is beletartozik. Ha v.ki itt van vendégségben, csak sopánkodik.

Sziasztok!Nyugodttan sopánkodjon ezen aki akar.merthogy a gyermek nem azért van hogy vigyázva álljon és üljön és semmihez ne nyuljon...Juli szivemből beszéltél...ha a különcség erről szól akkor én különc vagyok.üdv.vera

Adrienn! Nem, nem zavar és nem érdekel más véleménye. Nem elvekhez ragaszkodom, mindig mindent úgy csinálok, ahogy én jónak látom. És bizony az én fiam is tiszta kosz, hazaérve rögtön a mosógépbe pakoljuk a ruháját. Néha nem ártana őt magát is berakni egy fordulóra .

"Anyagismeret" nálunk is van, és van sopánkodás is (családon kívülről). De a gyerek legyen csak gyerek.

Sziasztok!

Egész jó kis menedék jött már össze-kezdem jobban érezni magam. Nekem a fenti témák nagy része még ismeretlen, és kicsit meg is ijedtem: mi nyakig iszaposan meg sarasan (patak, erdő, stb.) növögettünk nyaranta, telente meg a belváros, aztán külváros, úgyhogy pont elkerültük a "sznob" játszótereket, meg a kiskosztümös anyukákat; nem mintha bármi bajom lenne egyébként a kiskosztümmel, csak nehéz benne iszapvárat építeni Most van kialakulóban egy problémám: érthetetlennek tartják sokan, (kismamák is), hogyhogy a gyerekhez igazítom a napom, hogyhogy nem hagyom sírni ("hadd sírjon, nem halt bele még senki!"), hogy nem cipelem amikor álmos, hiszen látom rajta, hogy az, hogy nem etetem, amíg nem jelzi, hogy éhes, ésatöbbi. Úgy tűnik, ezek a kritikusaim a saját szuverenitásuk feladásának gondolják, ha mindezeknek az igényeknek teret ad az ember. Mellesleg sokszor a másik kifejezett igényének (hétköznapok) a megtagadásával próbálnak emberek valamiféle tiszavirág életű(csájna bugyi) identitásra szert tenni. Gyerekkel kapcsolatban szerintem ez maga a rémálom. Szerintem egy gyerek, ha igazán szereti az ember, barát-és ha már itt tartunk, szerintem a barátságnál többet semmiből nem lehet kihozni-hiába is próbálja meg valaki a gyerekéből felépíteni az elb****tt életének az emlékművét.
Biokaja szerintem teljesen oké, egyébként biztos hallottátok annak a mamának az esetét, aki primőrökkel etette szegény babáját, aki sajnos eléggé hamar feladta a harcot, és átköltözött a másvilágra-túl sok vegyszert nyomattak abba a szépséges salátába meg ropogós retekbe, meg mega-eperbe. Biokaja se bio-már az eső is ipari-hogy ne mondjuk, ipari hulladék, de inkább erre ne gondolnánk. Nem ?? Probléma
Babafigyelőm nekem is van, jól besz*****ak , bevettem a bölcsőhalált, Kismiki amúgy is mindíg hason aludt, születésétől kezdve; igaz, egy régebbi típus, jó sokára kezd csörögni, egy felnőtt is meg tudna fulladni szerintem addig, de mostmár marad, asszem. Érthetetlen


Kéne egy "Randa játszóteret" csinálni valahol, ahol a gyerekeink túrhatnak a fűben, állhatnak a meleg pocsolyában és nem gáz, ha a kismamánál van egy apró verseskötet, vagy (Jézusom!) esszékötet, és néha fél szemmel, csakhogy eszén maradjon, bele is pillanthatna-perzse csak 1 percig, azt is fél szemmel. De legalább ott lenne.("De hát szemed a ygereken! Hogy olvasol?")Hát igen, tudom. De scak fél sort. Azzal is ki lehet húzni egy napot, ha jókor jön, nem? Problémás kismama. Kövezzék meg!!!

Éva

Bocs, helyesírás, szavak, korektúra rátok bízva
É

korrektúra

Tesco-ság, gagyi-nem gagyi-ki gagyi és mikor(a ropi téma nagyon mellbevágó egyébként, és nem is értem, akkor kinek éri meg, rajtunk kívül, akik tudjuk): most valamit elárulok, így bizalmasan : mi jártunk azért nagyáruházakba,(kocsival, cégessel) hogy megdézsmáljuk a dolgokat. Tudom, ez ciki. Vagy nem? Egyszerűen nem tudtunk ellenállni. Volt az egyetemen olyan évfolyamtársam (nem is egy), aki mogyoróból, csokiból, pékáruból, sajtból ott töltötte fel magát egy hétre. Lopakodik az ember, hirtelen megkaparint egy tábla csokit, egy rántással kiszabadítja a papírból, körbesandíroz, és harap. Így megy a frissen sült sajtoszsemlével is, meg az aszaltszilvával. Érdekes. MIÉRT?????
Hogy megnyugodjatok, amióta terhes, majd anyuka lettem, nem járok iylen ferde utakon. De kapott már el majdnem kutya is régebben, idegen kertben, almafa alatt. Most ezeket csak az "enfant terrible" miatt. Csak hogy igenis, szabályok néha, játszótereken, megaplázákban, akármilyen zordak, átléphetők.Hogy minek???!!!!!!


É

Etikát tanítok


Ugye, nem haragusztok?????

É

Éva!

Én haragszom!
Mi az, hogy "egyszerűen nem tudtunk ellenállni"?
Mi lenne, ha hazamennél, és két hajléktalant találnál a lakásodban, amint kajálnak a hűtőből és beleülnek a kedvenc fotelodba, és amikor megkérdezed, hogy mi ez, azt mondják, hogy "egyszerűen nem tudtunk ellenállni".
Ezek a szabályok nem a megaplázákban vannak, hanem benned kéne, hogy legyenek, és szerintem nem tartoznak a "zord, de átléphető" kategóriába.
Mint etikát tanító, mondd meg légy szives, hogy hol van a hiba a gondolatmenetemben!
Nem mondom, én is voltam ilyen kis renitens, az átlaghoz képest elég sokáig, mondjuk 16 éves koromig, de azért egyetemistaként... Én úgy érzem, hogy addigra már kicsit máshol tartottam azzal, hogy milyen ember is legyek én.
Ezzel együtt, nem akarok szenyázni, vagy megmondani a frankót, nem vagyok az a típus.

Bóbita

Éva, mondjuk nekem konkrétan a kajadézsmálás fura kicsit, de gyümölcsöt én is loptam, fiatalon meg Angliában majd' minden nap parfümöt fújtam magamra az áruházban, mert megvenni nem volt pénzem. Az unokatesóm meg (szintén Angliában) a piacon zárás után összeszedte a maradék zöldséget, aztán azon élt (persze megfőzve). Továbbá nem egy nyugati országban ösztöndíjas egyetemista ismerősöm guberált. Vagyis lomtalanításkor egész bicajokat, bútordarabokat, fél számítógépet, konyhai edényeket szedtek össze. Nekem is jutott ilyenekből, habár nem személyesen szedtem össze.
Ja, és én a mai napig beülök a homokba. Persze nem utcai ruhában. Bizonyos határok között a mai napig bírom az igénytelenkedést. De aki nem, azzal sincs bajom. Legfeljebb magamban kicsit sajnálom, mert neki lehet szar, ha nem tudja magát elengedni.

Amúgy meg az, hogy sopánkodnak a családtagok meg a többi anyuka, hát az nekem elég megdöbbentő. Ha a gyerekemet bántaná egy másik gyerek, akkor talán tennék egy idő után valami megjegyzést, de amíg nem bántanak, addig igazán úgy élnek mások, ahogy jól esik nekik. Hogy lehet szekálni mást azzal, hogy mért koszos a gyereke. Vagy hogy mért túl tiszta. Vagy hogy mért kap fagyit. Vagy hogy mért nem... Egyik se rosszabb, mint a másik, csak ahány ház, annyi szokás. Ezzel együtt hogy magamban azt gondoljak a másik szokásairól, amit gondolok, arra fenntartom magamnak a jogot. De szándékosan sértegetni valakit. Amúgy nekem is beszóltak párszor a játszótéren az anyukák, mikor Ádám még nem tudott járni, hogy miért engedem négykézláb ilyen helyen mászkálni. De mondtam, hogy semmi baja nem lesz tőle, és élvezi is. És ez igaz is volt. Erre meg már nem tudtak mit mondani. Egyébként nagyon gyerekfüggő is ez az egész. A barátnőm nem igazán ragaszkodna ahhoz, hogy a gyereke tiszta maradjon játék közben. De a kiscsaj mindig is finoman játszott. Én meg igazán nem kényszerítem a fiamat, hogy piszkolja össze magát, mert én is úgy szoktam. De hát ösztönösen összekoszolja magát, a maximális mértékben. Ma az arca is tiszta sár volt.

A gyümölcslopást persze úgy értem, hogy az utcán álló fákról... Meg a kertekből kilógó ágakról is néha. De kertvárosban és falun ez a szokás. A mi fánkról is leették mások. Na és? Maradt rajta elég. Az utca meg egyébként is közterület.

Sziaasztok!

Na, a Tesco-dolgot azért finomítom-nem volt az több 3-4 alkalomnál, tk. valamiféle bosszú vagy ilyesmi volt: elegünk volt, undorítónak találtuk a plazákat, a verőembereket az ajtóban, az ócska, lejárt ételeket, az egész hangulatot: valahogy besokalltunk. Hozzáteszem, sokáig eléggé csórók voltunk, maximálisan megérteném azt a két csóró hajléktalant, akik a hűtőmben ülnének, dolgoztam hajléktalanszállón egyébként, sőt, az egyik legjobb barátom is hajléktalan volt, amíg el nem tűnt a semmiben. Rossz példát hoztam, nem gondoltam át, bocs:meg kellett volna magyaráznom. Sokáig abszolút ellenálltunk egy értékrendnek, megpróbáltunk elzárkózni egy oylan világtól, ami akkor kezdett itt Mo-on kialakulni, voltaképp csak új volt, ismeretlen, és ezért ijesztő. Mondom, mi elég kevés pénzből éltünk a barátommal, aki most a férjem, olcsó kis presszókba ültünk be, és kenőmájast ettünk, meg pörcöt ebédre. A Tesco dolog szerintem, igazad van Bóbita, mocsok dolog volt, de mi akkor az egész rendszert mocsoknak láttuk, a sok reménytelen szegényembert, az egyértelműen cinikus és gyilkos piacot...Ma már sokmindent máshogy látok. Azért a tábla csokiért meg azért az 5 kifliért nem vetem meg magam; nem csak hecc volt, hanem egy olyan korosztály néhány tagjának rhasága, amelyik nem tudott hirtelen megbírkózni valami nagyon nagy változással. Etika: hát igen. A gondolatmenetedben semmi hiba. Teljesen igazad van, iylet nem szabad csinálni. Láttam egyébként nyugdíjas nénit habrolót bányászni ki a celofánból a Tesco-ban, ugyanúgy evett, ahogy mi, nagyon-nagyon sajnáltam. Nem uyganazok voltak aziékaink, neki volt, gondolom, 12 000 forintja havonta, nekünk azért több. (indítékaink, iékaink helyett). Csak szerettem volna rámutatni, hogy vannak különös viselkedési formák, mondjuk, etikailag elítélendőek. A kisfiamnak nem ezt fogom tanítani, nyilván. Nemszó szerint gondoltam komolyan venni
Természetesen nem lehet egy lopást ilyesféle indítékokkal megmagyarázni, vagy erkölcsileg el nem ítélendővé tenni. Hogy milyen ember is legyen az ember? Hát igen. Nem tartom magam erkölcstelen embernek. Nem tudom, kinek mi fért bele az életébe, bocs, ha megbotránkoztattalak, mégiscsak babanet, igazad van
Egyébként az egész a Tesco-val kapcsolatban jött elő: ugye, előzőleg a Tesco-bor silánysága, majd minőségi-sége, végül ez a fura viselkedés a Tesco-ban.

Éva

Ja, egyébként szenyázást jól tűröm. Teherbíró topik-mindenkinek joga van megmondani a megmondandót, és megérteni a megértendőt.

Szép álmokat


Éva

Kedves Éva! Akkor a jelek szerint te az antiglobalisták közé tartoztál? Legalábbis elméletben. Én sem rajongok a globalizációért, úgy érzem, tönkreteszik az esélyeinket, mert ugyan vásárolni jó a Tesco-ban (vagy inkább azt mondom, megéri), de konkurrálni vele... Szinte lehetetlen. Vagyis a magyar kereskedő tönkremegy. Az alkalmazott meg választási lehetőség nélkül marad, mehet a Tesco-ba dolgozni, és általában nagyon szarul is érzi ott magát, de maradnia kell.

Viszont az, hogy így van, részben saját hibánk is. Ilyen csúfság azokkal a kereskedőkkel történik, akik nem jó kereskedők. Akik azt hiszik, az egyetlen szükséges dolog a marathoni nyitvatartás. Akik mennyiséget hajlandóak dologozni, de minőséget nem. Akik nem képesek szakszervezetet alakítani, amely valamelyest védené az ő érdekeiket. Akiktől vevőként magad is elpártolsz ezért vagy azért.
Szerintem az egész globalizáció meg piac témának két oldala van. Egyrészt nagyon megnehezíti a helyi (esetünkben magyar) munkavállalók és vállalkozók érvényesülését, másrészt viszont vevő oldalról igény van rá. És nem "manipulált" meg "kierőszakolt" meg "kondicionált" igény, hanem valódi. Mind a múltjuk, mind a szervezettségük, mind az anyagi lehetőségeik hozzásegítik persze őket ahhoz, hogy simán legyőzzék a helyi amatőröket. De nálunk a helyi amatőrök saját hibájukból is vannak lemaradva, nem csak az eleve hátrányos indulásuk miatt.

Mindezek után azt mondom, hogy egyrészt ha a Tesco tisztességtelenebb volna, mint más cégek, akkor se illene a lopás. Viszont magad is így látod, ma már nem tennéd meg, és akkor rendben is van a dolog. Én sem fújnám már a ruhámra az áruházban a parfümöt, mintegy próbaképp, csak szabályosan a papírkára. Nem fogy tőle kevesebb, de hát ez a fair. És ma már csak akkor csinálom, ha tényleg érdekel. Ja, és a buszon se bliccelek, már régóta nem.

A globalizáció és a multik ellen meg nem nagyon tudunk küzdeni mi, vevők. A konkurrenciának kéne valamit lépnie. Ha nem teszi, mi vevők nem szúrhatunk ki sajátmagunkkal csak azért, hogy nekik segítsünk.
Ezzel együtt nem megyek kínai boltba vásárolni, mert valahogy nem visz rá a lélek. Még bemenni se szeretek, mert olyan szag van. Valami taszít benne. Ugyanazt a terméket a piacon esetleg megveszem. De a kínai boltban nem, és a kínai piacra se megyek ki. Nem tudom pontosan, hogy mi zavar benne, de valami nagyon. És örülnék, ha néha-néha tönkremenne egy-egy kínai bolt. A helyén pedig magyar üzlet nyílna.
Az én bajom leginkább az, hogy egyre kevesebb a középáras termék. Van a kínai gagyi, ami tényleg nem éri meg, mert összemegy, stb, és dobhatod ki, és van a márkás cucc, ami azért nem éri meg, mert a márkajelzésért nem vagyok hajlandó fizetni. Olyan közepes (kelet európai) termék meg alig van már.

Na, jól eltértem a témától, igazából a lázadásotokból (a nem túl jól megválasztott formában kinyilvánított lázadásotokból ) indultam ki.

Szia Adrienn!

Hát, antiglobalista, túlzás-mi akkor inkább olyan viselkedésekkel, szerepekkel nem tudtunk mit kezdeni, mint ahogy írtam, az ütőemberek minden üzletben, a fura keep smiling, meg a röhögés utána a hátad mögött, az egész olyan rémálomnak tűnt. Akkor jöttünk fel 3 év Borsod megyéből, és alaposan ki voltunk készülve: ott se fenékig tejfel az élet. Nem gondoltuk mi ezt így végig, hogy akkor most azért fogok megenni 1 kiflit, mert antiglobalista vagyok; egyszerűen dühösek és frusztráltak voltunk, szerintem, és nagyon kibuktunk arra a rendszerre, amelyikben felnőttünk. Istenem, mit csinálunk: azért kösz, hogy "felmentettél"! Egyébként én vásárolok kínaiban, pl. az összes terhes-hálóingemet náluk vettem, meg a terhes-törülközőket, sőt, a kórházi papucsomat is. Gondoltam, 5 -6 napig csak kitartanak-most is teljesen olyanok, mint újan. A giccsekkel, amiket árulnak, meg máig nem tudom, hányadán állok, egyik nap is majdenm megvettem egy gyerek-faliórát, műanyag papagájjal és műanyag tavacskával meg virággirlandokkal-én mondjuk tudom szeretni a giccset nagyon, akárcsak a sznobokat. És ami fura, ez együtt jár ennek a fogyasztói magataratásnak az elfogadásával, a verőemberek elfogadásával , meg a többivel, legalábbis nálam. Na, nippek még nincsenek a szekrényen, de ki tudja???!!
megyeg, Miki fogzik már majdnem, kiabál

Éva

Mindez persze nem érv, ÉN TUDOM, a la' Raszkolnyikov, nem erről van szó. Csak próbálom megérteni, kiből lett itten ez a friss kismama, aki néha igencsak be van to*va, miről is beszéljen majd a gyerekének, ha értékekről, művészetekről vagy erkölcsökről lesz majd szó. NEM FOGOM, arra tanítani, hogy zsebes vagy áruházi tolvaj legyen Ejj, de rosszul sült el ez a példa

Már-nem-dézsmáló-Éva

Ja, még valami: mondjuk, én kívánomn mindenkinek, hogy életében egy ilyen kaliberű etikai vétség legyen a legsúlyosabb elkövetett bűne...mint etikatanárnak ez a véleményem. Hát, lehet utálni.


Ha a kisfiam lopni kezdene, 5 év múlva, én nagyon szomorú lennék.

Elszomorodott-Éva

Kedves Éva, ne szomorkodj! Főleg ne 5 év múlva, mert úgy tudom, abban az életkorban szinte természetes, hogy a gyerekek elemelnek ezt-azt. Képzeld, én még emlékszem, hogy elemeltem az egyik osztálytársam hegyezőjét első általánosban. Az az igazság, hogy azóta is gyomorszorító érzés. Ettől függetlenül én nem botránkoztam meg a Tesco-dolgon (talán mert szintén bölcsész vagyok? Bár nem "etikus"). Mi a férjemmel sportot űzünk a bliccelésből a BKV-n, ez a lázadásunk formája, az ellenőrök pedig a maguk általában primitív, közönséges módján remekül megtestesítik azt, ami ellen lázadunk. (Az Orrolót olvastátok? "Vadsárgák" ) De ha gyerekkel vagyok, nem bliccelek. Ahogyan a piroson sem megyek át a zebrán.
"Sznob": én is bírom a sznobokat, amennyiben valamiféle lilalekűséget értünk alatta, nem pedig túltrendit. Vásárolok kínaiban (csak cipőt nem), Tescóban is, és van benti szandálja a gyerekeimnek, mert hideg a lakás padlója. Viszont nincs légzésfigyelőnk, mert velem aludtak a veszélyes életkorban. A játszón pedig meg lehet találni a hangot a legflancosabb anyukákkal is. Én is világéletemben kilógtam, ha tömegről volt szó (vagy csak 3 emberről), de ha egy emberrel kerültem szembe, ált. tudtunk beszélgetni.
Klára

Sziasztok!

Én sem voltam kivétel.Én meg egy olyan narancsos vagy citromos,kis műanyag üvegben levő italport emeltem el(de csak azért,hogymeg tudom-e tenni).Aztán annyira furdalt a lelkiismeret,hogy megmondtam anyukámnak,aki másnap kifizette a boltban.

Márti

Még egy szót a biokajáról!Én sem akarok piszkálódni és nem is a felhasználók felé,hanem inkább a környezetvédelem miatt.Most éppen településvédelem és biotechnológia tangyárgyakat is tanítok(életemben először),ezeken keresztül szembesülök rengeteg szennyezéssel.Csak arra akarok kilyukadni,hogy az nem jelent még semmit,hogy nem permeteznek egy növényt.Uyagnis a szervetlen anyagokat a gyökéren keresztül veszi fel,avygis minden talaj vagy talajvíz szennyező anyag kiköt benne.Ezt pedig ugye a kistermelő sokszor nem is tudja.Szennyezhet bmilyen ipari létesítmény,lehet kommunális eredetű(pl. szennyvíi szivárgás,hulladékrelakó) és sokszor nem a közvetlen közelből,de a talajvízzel,rétegvizekkel igen messzire eljuthat.Szóval csak azt nem tudom,hogy ez mennyire ellenőrzött.És így mondhatják,hogy nem volt permetezve,vagy műtrágyázva,de attól még lehet zsákbamacska.Szóval nem kötözködés ám:..!

Adrienn

Asszem Te írtad,hogy nem tudod,mi a babavíz.Csak az igazság kedvéért,gondoltam,leírom...Arról van szó,hogy vannak olyan helyek az országban,ahol nagyon nitrátos a talaj és így az ivóvízként használt talajvíz is.Gondolom,tudod,hogy a nitrátok csecsemőknél fejlődési rendellenességet,vagy akár halált is okozhatnak(felnőttnél is ,csak nagyobb dózisban) ezért ezeken a helyeken csak ilyen vizeket szabad nekik fogyasztani,vagy azzal főzni.De ilyenkor a védőnő úgyis szól.
Egyébként én még forralt vizet sem sokáig adtam a fiamnak,egyévesen már rég nem forraltam neki.
Egyébként a felfogásoddal egyet értek.Zsunya talán csak olyasmire gondolt bébiétel ürügyén,hogy vannak olyanok,akik csak Hippet adnak,mert az a legdrágább.De hát még ha sznobság is,maradjon az övék!De azt elhiszem,hogy kellemetlen kilógni a sorból!

Pussz,Anyapoc

Úgy hallottam, hogy a bio-gazdaságokat (amelyeket hivatalosan annak minősítenek) ilyen környezetvédelmi szempontból is bevizsgálják. Tehát csak olyan területen lehet bio-gazdaságot működtetni, ahol nem szennyezett a talaj, ahol nem juthat a földbe szennyező anyag. Ezért nem olyan egyszerű a dolog, hogy van egy földem és én most bio-gazdálkodó leszek. Mert nem biztos, hogy az adott föld megfelel az előírásoknak. Persze a magántermelők (Julis néni vagy Pista bácsi), akik csak rámondják, hogy bio, azt mondanak, amit akarnak, de attól még nem lesz bio sem a zöldségféle, sem a gyümölcs.

Nem szándékozom biotopikot csinálni ebből, mert van már máshol, úgyhogy OFF: Anyapoc! Igen, Beatrix jól írta, hogy a minősített biotermékeket vegyszermnentességét nagyon szigorúan ellenőrzik és csak azok kaphatják meg a biotermék címkét, amelyek megfelelnek a követelményeknek. EZ érvényes a bioboltokban és a biopiacokon kapható termékekre. A piacon természetesen nagyon sokféle ember árul nagyon sokféle árut, őket pld anyukám jól ki szokta kérdezni, hogy honnan jöttek, mióta és mit termelnek - és van néhány "nénikéje" akikhez év(tized)ek óta visszajár. Igaz, anyukám és rajta keresztül én is kicsit speciális helyzetben vagyunk ebben a tekintetben, mert ő orvosként nagyon régóta daganatos betegekkel valamint az életmódnak, a táplálkozásnak és a környezetnek a daganatos betegségek kialakulására való hatásaival, stb foglalkozik. Így egyrészt sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a kérdésnek, mint mások, másrészt ő sokkal több ismerettel is rendelkezik a témáról, mint mások. Mindezekkel együtt tudom, hogy nem tudjuk kikerülni az összes káros dolgot, nem is erre törekszem, csak a tőlünk telhető mérséklésre.
Épp tegnap olvastam az INdexen, hogy a tökmagolajból nyert Peponen kapszulákban (gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék, többek közt immunerősítésre) DDT-maradványokat találtak... és ez a hír most épp nyilvánosságra került, sok meg sosem fog...

Márti

Klara,
Pedig ha gyerekkel vagy nem buntetnek meg, ugy a legtutibb!
Zsuzsi

Márti

na ez az,amit nem tudtam,hogy tényleg bevizsgálják-e.Én sem szándékoztam biotopikot nyitni,csak azt hittem,beszélgetünk.

Anyapoc

Anyapoc szívesen beszélgetek, erről is, másról is - csak nem tudom, hogy a topik témája tág-e annyira, hogy ez beleférjen. Bocs, ha undoknak tűntem, nem szándékkal

Márti

Anyapoc, köszi a magyarázatot. Nálunk senki sem iszik csapvizet, mert nincs bevizsgálva a kutunk. Szóval mi Tesco gazdaságos kannás Pannon Aqua ásványvizet iszunk, sőt, azzal is főzünk, mert a csapból egyelőre nem ivóvíz jön, nagyon nem. Még fürdeni is utálok benne, olyan büdös meg szines. De hamarosan itt lesz a vezetékes. Remélem, előbbb, mint az újszülöttünk. Szóval a Vízműnek van három és fél hónapja a bevezetésre... Hát, nem tudom, elég lesz-e nekik, és ha nem, akkor hogy fürdik majd a kicsi.
Amíg panelban laktunk, addig meg a csapvízzel főztünk ugyan, de nem ittuk, mert egyrészt meleg volt valami miatt, másrészt errefelé tényleg nagyon rossz a víz. Mondjuk ha a szüleimnél vagyok Pesten, eszembe se jut mást inni, mint csapvizet. De a gyereknek fenntartásokkal adom ott is.
Tudjátok, mi a szörnyű? A férjem szüleinél is fúrt kút van, és minden telken egy kút az egyik oldalon, pöcegödör a másik oldalon. És néha trágyázzák a kertjeiket az emberek. A kújukból valami förtelmes posvány jön a vezetékeken keresztül. A vezetékben is lehet valami, de nem járnak utána, hogy mi. És képzeljétek el, nem tudom megakadályozni, hogy az e víz felhasználásával készült ételekkel tömjék a fiamat. Mert szerintük az a víz jó, és nem kell finnyáskodni. Több mint harminc éve volt utoljára bevizsgálva. Mondjuk azt nem hagyom, hogy azzal itassák a gyereket. De ők azt isszák. Elég borzasztó szerintem. Én már a szagától is rosszul vagyok, ők meg megisszák.

Bio-műanyag: hát ne csináljuk bio topicot

Tesco gazdaságos málnalé: maga az ital átlátszó, mint a szóda, íze málna. Vettünk: megittuk röhögve, annyira nonszensznek tűnt. Mekkora metafora, nem!!!!! ?????
Láttam bio krumplit is: asszem 450 -600 körül volt 4 szimpatikusan göröngyös. darab. Nem messze volt ettől a málna-cucctól. Én meg közöttük álldogáltam, mondhatni, élő kérdőjelként a hörgő pontyoktól bűzlő térben.
Érdekes.
Klára, én is a lilafejűekre gondoltam, nagyon szívemből beszéltél 09 24-kor Nem is szomorkodom tovább!!! Bliccelés: én hányatott életem során BKV- ellenőr is voltam egy darabig (komolyan!), hát az nagyon érdekes foglalkozás: egy villamos, egy szóda a végállomáson, egy villamos, egy lacipecsenye a piacon, egy villamos, szóda... Mivel a fizetés darabbéres, azaz ahányat elkapsz, úgy emelkedik a pénzed, kialakul egyfajta ragadozóösztön a szerencsétlen kalauz-emberben...Én a betanítás utolsó napján lettem kirúgva, úgyhogy csak mint tanuló voltam jelen a tömegközlekedésben...De az elég is volt.
Problémás szakma
Még jó, hogy nem Tesco gazdaságos málnalevet kellett inni a végállomásokon: azt már nem bírtam volna feldolgozni...

Éva

Sziasztok!
Éva!

Tök megnyugodtam attól, amit írtál . Tulképpen nem is maga a dézsmálás zavart, hanem az, ahogy utólag írtál róla, de azt most visszaszívtad.
Lehet, hogy tényleg csak az zavart, hogy mindezt egy babás oldalon olvasom. Mióta anya lettem, hajlamos vagyok a dolgokat kettéosztani, olyanokra, amik miatt jó beleszületni a világba, meg olyanokra, amik miatt nem, és ez a dézsmadolog, bár nem valami nagy ügy, de nálam az utóbbi kategóriába tartozott.
Nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy ítélkezem, már csak azért sem, mert valóban én magam is igen örülnék, ha ilyen kaliberű lenne életem legnagyobb bűne.

Az én magatartásom ezzel kapcsolatban: nem hiszem azt, hogy kicsellózok az egész világgal, ha a Tescoban bekajálok (sőt, szerinem magammal csellózok ki), hanem egyszerűen felhasználom őket arra amire valók, de nem dőlök be a hülyítésnek (keep smiling és "a hónap dolgozója"). Én ezt úgy hívom, hogy belülről bomlasztok.

Még egy ok, hogy miért nem mentem bölcsésznek: nem akartam BKV-ellenőrként, vagy biztosítási ügynökként végezni. Nemmondod, hogy tényleg darabbéresek? Azt hittem, hogy ez csak egy urbánus legenda, hogy divatos, egyben sznobisztikus kifejezéssel éljek.

Szerintem nem vagy annyira világtól elrugaszkodott anya, mint ahogy gondolod. Én szokom hagyni, hogy eluralkodjanak rajtam a zavarodott érzések, és mihelyst teljesen tele vagyok velük, már meg is szűnt rajtam a hatalmuk. Ez most zavaros volt, de én tényleg így csinálom.

Bóbita