Na, sziasztok!
Én (ismét) betegen, pedig már jó két hónapja tart, és múlt hétvégén fejeztem be egy antibigyó-kúrát, mert már gyanúsan szörcsögött a tüdőm is. Erre most csütörtökön ismét visszatértek és érezhetóen kurvanagy buli van odabent, amitől én úgy szenvedek, mint a szomszédok egy igazinál.
Csöre! Halak ügyében kérj tanácsot az állatorvostól, kell, hogy legyen olyan cucc, amit a vízbe öntve hat a férgekre.
A kendőm Nandu volt, akkoriban csak azt lehetett itthon kapni, de nagyon meg vagyok vele elégedve. Most éppen a nemistudomhanyadik gyereket szolgálja, ugyanúgy néz ki. Én még négyévesen is cipeltem benne Borit, ha kellett.
Zaza alvására szerintem vesd be azt a fegyvert, ami a gyerekek sajátja, a mágikus gondolkodást. Hülye amerikaiak pl. már kitalálták a szörnyűző spray-t, ez tulajdonképpen egy levendulaolajos keverék, amivel a félős gyerek szobáját este rituálészerűen körbe lehet szórni. Merthogy ez távoltart minden szörnyet. Nyilván szellemre is működik.
Borit annak idején az UFO-k és a csúnya néni kísértette, vettünk neki függönyt és egy ideig vele aludtam egy szobában, így ha felébredt, csak lenyúlt az ágyról, és érezte, hogy ott vagyok. Ma már tök önállóan alszik a saját szobájában, azzal a biztos tudattal, hogy bármikor, ha fél, átjöhet mellém. Emiatt persze kapok a rokonságtól (sőt, olykor a páromtól is) hideget-meleget, de leszarom. Én rosszat álmodó gyerek voltam, csak apu mellett bírtam ilyenkor megnyugodni, de ha pechem volt és anyám is felébredt, mikor mellé akartam bújni, mindig visszazavart a helyemre. Annál rosszabb meg nincs.
Egyszer volt olyan, hogy apa miatt azt mondtam Borisnak, hogy ha nagyon fél, hozza át a cuccát, és tanyázzon le a tőlünk egy méterre lévő kanapén, ott vagyok, ha bármi gond van, segítek... De nagyon rossz volt nem beengedni az ágyba. Azóta akkor is megteszem, ha a párom dünnyög.
Halál téma: nálunk elég aktuális volt már Bori születése előtt is, mivel meghalt az öcsém. Így Boris már ebbe nőtt bele, és már 2-2,5 évesen komoly filozófiai mélységekben kérdezett beszélt a dologról. Érdekes módon nem ijedt meg tőle, max. attól a lehetőségtől, hogy valaki öngyilkos lesz, vagy kisgyerekes szülőként hal meg.
Nem vagyunk hívő család, de annyira materialista sem vagyok, hogy azt gondoljam, nincs lélek. Ezért aztán Borisnak a dobozba zárt lufi hasonlattal magyaráztam el a test-lélek együttesét, és a halál ebben a párhuzamban csak a doboz felnyílása, mikor a lufi-lélek kiszabadul. Másrészről mikor mondta, hogy fél ettől, elmeséltem neki, hogy hasonlót élhet át a kisbaba, mikor kibújik a mamája hasából. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy rossz dolog történik vele, de mivel nem tudja, mi következik, és csak azt ismeri, ami körülveszi, naná, hogy retteg. De hogy a halálra is lehet úgy tekinteni, mint egy születésre. Ezt azóta már többször elismételgette nekem is, magának is, másnak is. Úgy tűnik, ez is megnyugtatja.
Amúgy őt is érdekli a csillagászat, van is távcső, azzal szokta kukkolni a csillagokat este.
Ayse! A gyerekvállalás szerintem nem ösztönszintű dolog, inkább tudattalan választás vagy még inkább, döntés. És mint ilyen, igenis lehetnek mögötte kimondatlan, nem is tudatosult elvárások a még meg sem született gyerek felé. Sokszor pl. előfordul, hogy bár a kapcsolat már kiüresedett, jön a gyerek, megtartják, felnevelik, aztán mikor kirepül, nem tudnak már egymással mit kezdeni. A vége meg válás lesz, miközben a gyerek vsz. végig érezte, hogy addig sem volt százas a dolog. És sok hasonló példa van még.
A kiskapukkal kapcsolatban én a konkrét szituációban adott, talán nem túl szerencsés reakciómat írtam le.
Benianya: a magánéletét nem osztotta meg Csernus, szerintem érthető is. Az viszont tuti, hogy a kiégés nem fenyegeti, nekem úgy tűnt, hogy tökéletesen képes a dolgokat a helyükön kezelni. A megoldások, receptek kapcsán meg csak annyit mondott, hogy azt ne is várja tőle senki, hisz mindenkinek egyedi problémái vannak, így a megoldás is egyedi kell, hogy legyen. Arról nem beszélve, hogy az ember úgyis csak akkor képes tényleges változást véghezvinni az életében, ha a saját útját járja, úgy nem, ha valaki megmondja neki, mit kell tennie. Legalábbis szerintem.
Vigyoriság: én elég vigyori vagyok, apa nem annyira, nála helyzettől és lelkiállapottól függ. Bori úgy tűnik, rám ütött, nonstop röhög és mosolyog. Na, jó, olykor hisztikkel és némi durcival tarkítva. De alapvetően jókedvű gyerek.
Megyek, még van dolog.
Pusz:
Dia