Sziasztok!
Költözés előszeleként épp csak olvasni tudlak benneteket, most végeztem a mai terméssel.
Annyira szégyellem magam, amiért az utóbbi időben nem tudok normálisan reagálni a dolgokra, pedig higyjétek el, nagyon szeretnék!!!
Most is csak rövidet tudok írni...
Képek nagyon tetszenek! Méééééééééég!
Én is már válogattam össze képeket, csak legyen időm feltenni őket.
muffin: Eliot gyönyörű lett! És ezt nagyon őszintén írom. Nagyon szép jövő áll előtte, én már most látom.
véda: Én nagyon örülök, hogy így megtaláltátok egymást apusoddal, szerintem a ti szíveitek már eggyé forrtak és egyszerre dobbannak.
Én anyósom sem semmi, de a tiéd már tényleg klinikai eset.
(Igazságügyi orvosszakértőhöz anyósom úgy került, hogy nem kapta meg a "leszázalékolást", így bírósághoz fordult, ott pedig ugye már ilyen módon is vizsgálják a "betegeket". Szóval neki papírja van róla, hogy annyira nem beteg, mint amennyire állítja.)
Apósoddal tudnék mit csinálni, de azt inkább ide nem írom le, mert a végén kizárnának a babanetről.
Ami: Örülök, hogy jobban van Áron!
Julcsi kedves: Nagyon drukkolunk nektek, már alig várjuk, hogy Marciról is kapjuk a szebbél szebb képeket!
Tita: Jobbulást nektek, és kitartás!
Nici: Tesód romlott lelkű ember, és szánalmas is. Örülök, hogy te egyáltalán nem hasonlítasz rá! Mondhatni tökéletes ellentéte vagy!
Orsi: Apákot remélem felvilágosítottad, hogy ne beszéljen zöldségeket! Emmádnak küldök álommanókat!
Viki: Lackó már most nagyon pasi, szereti ha nála van az irányítás.
Andi: Milyen képet küldjünk neked? (Én úgy emlékszem, már küldtem neked egyszer, vagy nem?
)
dodo: Hivatal menjen melegebb éghajlatra!!!
Ildi: Üdv közöttünk!
Mancsi: Annyira hajtod magad, remélem, nem vagy nagyon kimerült. Pároddal javult a helyzet?
Nagyon tetszett, amit a nevelési elvekről, teóriákról, gyakorlatról írtatok, mindegyikből leszűrtem a számomra fontos mondanivalót. Köszönöm nektek! Abban én is nagy igazságot látok, hogy fontos éreztetni a gyerekünkkel, mennyire szeretjük, és csak azt várjuk el tőle, amit mi magunk is teszünk.
Még egy dolog az, amit én szeretnék kiemelni ehez kapcsolódóan; én személy szerint attól vagyok rosszul, amikor valaki "felsőbbrendűnek" érzi magát a gyerekével szemben.
A gyermekünk és minden ember velünk egyenrangú, ugynúgy kell tisztelni, becsülni mindenkit, és a gyermekünkkel szemben különösképpen illik társként bánni, hiszen mi akartuk, hogy ő legyen, mi vállaltuk/juk érte a felelősséget. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy neki boldog élete lehessen, és amíg élünk, segítenünk kell őt.
(Én nagyon ellene vagyok pl annak, hogy a gyereknek "meg kell hálálnia amit a szüleitől kapott", meg hogy a gyereknek kell gondoskodnia a szüleiről idős korában, én ezt sosem fogom elvárni a gyerekemtől...) Sajnos sok szülőnél láttam, hogy a gyerekét mármár rabszolgának tekinti, akinek a szülő minden akaratát teljesítenie kell, és a miértekre sosem kap választ. Na az ilyen szülő sz én szeemben nem érdemli meg, hogy gyereke legyen.
Huh, jól elkalandoztam.
Be is fejezem. Talán még tudok képeket is feltenni...
Mindenkinek szép estét!
Puszi!
Életem első napja
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Január