[quote="dominika1"]
írta:dominika1Pedig azért van olyan gyógyszer, ami 3 havi adag és 2700 Ft,ez ugye 900 Ft 1 hónapra levetítve.
De ha az állam ezt nagytételben rendelné, akkor olcsóbb is lehetne.
.
khmm,
egy dolog, hogy adják a gyogyszert, de ezt megfeleloen kell alkalmazni is.
Olyankor is irnak fel pl hormonalis fogamzasgatlot, ha valaki nem esik teherbe. szedi 3 honapig, aztan megbolondulnak a hormonok, es konyebben jon ossze a baba, az elso par honapban.
Ha valaki nem szedi rendszeresen a hormonalis fogamzasgatlot, akkor igencsak becsuszhat a baba, szoval nem lenne 100% ban megoldas. Ergo abortuszokra valo bekerulest indikal.
Igaz, ha csak reszben csokkenne az ingyenes gyszer miatt az abortuszok szama, mar az is eredmeny. Talan Angliaban van ilyen.
Egeszsegnevelo dolgokkal foglalkozom, es eppen ma 12 eves gyerekek szexualis felvilagositasara kertek fel.
Megkerdeztem, mien temak erdekelnek oket, mert mien szinten van ismeretuk es mit akarnak hallani.
"hat a szexrol"
" ha el akarom vesziteni, akkor fel kell keszulnom,nem? "
van aki ennyi idosen meg nem menstrual, de hivtak mar 3. osztalyos 9 evesekhez is, mert gumi ovszerrel jatszottak, es tisztaba kellett tenni, alapokat.
Igy konnyen a nemkivant terhesseg fele halad az eletuk.
Van egy storym is befejezesul.
2 eves kisfiu mamaja vagyok, egyedul nevelem. Apat 8 eve ismertem, de egyszer csak egymasba szerettunk. Viharosan, nagy szerelem. Szervezetem megbolondult es ossze vissza vereztem, nodokim tanacsara 3 honapos gyogyszerszunetet kellett tartani.
Vedekezes is volt ez ido alatt, de nem a leghatekonyabb modon. Megbeszeltuk, hogy most en nem vagyok vedett es szamolni kell a kovetkezmenyekkel, apa valasza :nemgond, belefer.
3 honap utan osszejott a baba.
Megmondtam, fuhoz fahoz ment apa panaszkodni, aztan kisutotte O nem akar babat. megertettem a donteset, de azert belul fajt. Egyszerre csalodni mindenben, a szerelemben, es tudtam a gyereknek csak az a jo, ha normalis kiegyensulyozott csaladba kerul. En havi 80 e ft-s kozalkalmazotti fizubol nem tudok biztositani mindent, es igy apara nem lehet szamitani. Szal apa abortuszra kert es en , nagy vivodasok kozepette belementem. Elmentem a vizsgalatokra, meg a bizottsagokhoz, elbucsuztattak a meg nem szulettet magzatomtol is.Mindig csak egyedul mentem ien helyekre. AZtan eljott a nagy nap...
korhazba bemegyek, vizsgalat, tudtam, hogy ez nem jo, de ha megvan sem lesz konyebb nyomorban nevelni.
Megvizsgaltak, aztan megmutattak a babam szivhangjat, addig sem voltam jo allapotban, de akkor sikitva osszezuhantam. Kaptam egy idegosszeroppanast, es folyt a nyalam, remegtem es bogtem, meg nem lehetett hozzam szolni. abortusz elmaradt, engem az idegosztalyra vittek.
Nem vagyok a gyenge jellem, de valahogy a kisfiam erosebb volt nalam, es mindennel.
Ettol a perctol kezdve megmaradt, amit annyira nem is bantam, de feltem mindntol, a jovotol, a bizonytalansagtol.
Apaval sem beszeltem.
par het mulva megtudta, mastol...
letorkollt, hogy mit kepzelek en, es beleturtam az eletebe, es most vele mi lesz. Hiabasnak ereztem magam, mert igazsag is volt benne, de erzetem van ennel fontosabb is az eletemben.
Kiengedtek, es igyekeztem akkor megteremteni mindet a bavarashoz. Rengeteg segitseget kaptam ismerosoktol, ruhat, agyat, babakocsit, hordozot. Akarmilyen nehez, de megoldas mindig van, es onnet jon, ahol az ember nem szamit ra.
megfogadtam, hogy ezek utan senki nem banthatja a babat, es megteszek minden tolem telhetot, hogy megcsak a kis leklet se erje bantodas.
Az egyedul maradtam terhesen topikban talatam segitseget, es ott irtam is magamrol. Es olyan dolgokat olvastam, jogi es erzelmi temaban, amire igyekeztem felkeszulni. Jelenleg az en iranyitasom alatt allnak a dolgok, es nem bantam meg, hogy megszuletett a lurkom. Imadom, es a kornyezetemben mindenki imadja.Kis lelki akkumlator.Hibaztam, mert Nem egy atlagos kolyok, nem szeretgetos tipus, azt hiszem meglatszik rajta a trauma amit magzat koraban atelt, es hogy nem tudtam ot teljesen boldogsagban varni. szerettem, de ennel jobban kellet volna. Nem konnyu 80 e ft-s fizetesbol gyereket nevelni,de valahogy mindig alakul.
apa azt mondta, nem tudja mi lesz, majd meglatja ha megszuletik a baba. erre nem szamithattam, mert mi van ha tortenik velem valami a szulesnel, es akkor is felelosseggel tartozom iranta. Igy egy jogi eljarassal biztositottam a jovojet, hogy gondoskodo es szerto kozegben legyen, ha en mar nem leszek ra kepes.
amikor megszuletett, elso gondolatom az volt, hogy jaj milyen szep....aztan az, hogy szegenykem, neki akartam letepni a fejet es szetmarcangolni a testet, es brutalisan megolni...Azota is eszembe jut sokszor, es szegyenlem, hogy egyaltalan ez megfordult a fejemben. Mikor evforduloja van, eszembe jut. Ma mar ha ranezek nem jut eszembe miken mentunk keresztul.
Most mar tudom, abortuszrol donteni csakis a no joga, a ferfinak ebbe nincs beleszolasa. ezt mondja a jog. Nem kenyszerithetnek egy not akarata ellen magzata elvesztesere.
Ha Apa nem vedekezett , viselje a kovetkezmenyet......ha az anyuka is igy akarja.
Es abortusz procedurakra igenis be kell cipelni apukat, igenis szegyenkezzen O is, mert bemehet es csinalhatjak kozosen ezt a macerat.
Apaval jo a viszonyunk, nem akartam ellensegeskedest. Nem eroltettem ra semmit, hagytam elje az eletet. A babavaras alatt nem erdeklodott igazan hogy haladunk, egyszer megneztuk egyutt a babas kazettat, es egyszer elmentunk egyutt 4D-s UH-ra. O azt hiszem a terhesseg kb 6 honapjaig meg valamit az exnojevel is kavart. Engem nem tekintett nonek, amikor mar nagyobb volt a pocakom, mar meg sem olelt, mert "nem lehet hozzam ferni "
Mikor megszuletett a babamacikam, telefonon ertesitettem.
Felhaborodott, hogy miert nem szoltam, mert elotte este O megfogadta, ha jon a baba O ott akar lenni a szuletesenel. Epp jokor, ugyanis rahuztam 8 napot
Mikor meglatta, nemsokmindent kommentalt, sorszagu volt, es anyukaja jott vele.
Egyszer jott be utana meg a korhazba, es akkor mar hianyoztunk neki, o vigasztalt, mikor inkubatorba fekudt a babam.
2 hetesen latogattam meg ot a fiammal, megfogta, athivta a cimborajat.
Nem igazan tudott mit kezdeni a dologgal, de a pelenkazas es a hogyan kell tartani dolgok erdekeltek.
Rendszeresen talakozunk,beszelunk a babarol....Fokozatosan elkezdte megszeretni. Kb masfel ev kellett, mig elfogadta ezt a helyzetet.
Jelenleg imadja, jokat kacagnak, ha nagyon kell segitseg akkor igyekszik segiteni, vigyaz ra ha kell. Es nagyon jo apakent viselkedik.Kulon elunk, de szerzett nagyobb lakast, mert szeretne kozosen elni velunk.Megtervezgette a babaszobat, ami most mar valamennyire kesz. Most mar nemcsak kicsi, de nagy agyikoja is van. Egyutt szerelik a dolgokat, vezetik az autot, kergetik a kutyat, vagy nyakig sarosan jonnek meg. Mostanaban ha valami uj dolgot csinal a gyerkoc, mindig szomoru, hogy ezt nem elheti at velunk, es menjunk minel hamarabb.
A fiam nem apanak szolitja, csak becenéven.
Szeretne kistesot is neki, szoval egeszen mas a helyzetunk.
Karacsonyt megkonnyezve toltotte, mert nem lehettunk egyutt.
Orulok, hogy van a kisfiam, es orulok, hogy vegen helyere kerulnek a dolgok.