Jó reggelt!
Letti, tessék jobbulni!
Steffi, nem írtad, de akkor gondolom, már nem olyan betegek Martinék!
Kolos nagyon szexi!
Néztem itt Petyát meg Kristófot is, Bene képeit, hát azt mondom, hogy igen, nagyon szeretnék egy kisfiút. Vagyis furcsa volna, hozzá kéne szoknom, Melindával és Eszterrel olyan magától értetődő volt, hogy lányok, most nem tudom, kicsit most is lány-érzésem van.
Eni há! Nekem márciusban lesz ekkora a hasam...
. Már eleve volt itt egy ledolgoznivaló domborulat - hogy finoman fogalmazzak - és ez kisebb már nem lesz...
Kísért a szopi téma:
Tegnap beszéltem az unokahúgommal, most mentek haza a kórházból. Bevallom, kicsit féltem előtte, mert végig félt, annak ellenére, hogy azt mondta, nem fél, az utolsó napokban meg már teljesen beparázott. De minden rendben volt, farfekvés, császár, semmi gáz, szopik a baba, kezdettől fogva. (Nem kérdeztem rá, megvártam mindent, amíg magától meséli.)
Erre: "
Száz grammokat szopik, attól félek, hasfájós lesz. Te mennyit szoptattál és hány óránként?" Lányok ő védőnő, állítólag azt tanulta, hogy igény szerint jó a szopi, ha úgy alakul, és sokszor beszéltük, nagyon sokszor, hogy nem kell feltétlenül MINDEN SZOPI UTÁN mérni. Merthogy ő látta a kismamáin, akiket gondozott, hogy így nem a szopi lett a lényeg, hanem, hogy mennyi. Erre mit csinál? Méri, minden alkalom után. Ez még magában nem volna baj - az csak akkor van, ha egy esetleges "rossz eredménytől" beparázik a kismama és onnantól kezdve teljesíteni akar. De szopik eleget a kisfiú!!! Viszont ő már
előre fél a hasfájástól, hogy nem túl sok-e, etc.
Nincs probléma, de csinál.
Mondtam neki, hogy nem tudom, mennyit szopiztak a lányok, valószínű, hogy olyasmiket, mint az ő kisfia, mert a kórházban egyszer Péch doktor lemérette Melindát és 60 gramm volt amit szopott, és nem tudom hány óránként, mert annyira tudatlan és tapasztalatlan voltam, hogy nem mindig tudtam megállapítani, hogy végzett-e már a szopival, vagy csak cumizik rajta. Aludt, kerekedett, annyit evett, amennyire szüksége volt hetente átvittem a rendelőbe megmérni és annyi. És hogy szerintem a kisfia is annyit eszik, amennyire szüksége van.
Szóval, még ha kevesellte volna... Akkor sem tudtam volna mit lépni, rá, nem értek hozzá.
Olvastam már olyasmiről, hogy visszajött a tejci egy része, a kismama úgy látta, hogy túlette magát a babó, itt írta régebben valaki. Lehet, hogy van ilyen, nem tudom. Itt szó sincs ilyesmiről, jól van a baba. De tartok tőle, hogy megtanítottak neki valami elvárt mennyiséget a főiskolán, és ő ahelyett, hogy szoptatna nyugodtan, meg akar felelni valaminek. Az egész várandósság alatt mércéket állított fel magának.
Ezt persze nem mondtam neki, és nem is fogom.