Sziasztok!
Először is: MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET!!!
Izgultam, hogy már hetek óta nem jöttem, és megint nem győzök majd olvasni, de látom, nem sok mindenről maradtam le
A képek nagyon aranyosak! Méz, nagyon nagyott nőttek a lányaid! Benianya, nálatok Benin vettem észre, hogy milyen nagy lett! És az a rajz a lányodtól
Tök jól le tudja rajzolni az anyukáját
És az öcsi az asztal alatt, az se semmi!
Méz, a miérteket teljesen átérzem, nálunk a miért korszak nagyon korán kezdődött, úgyhogy már jópár hónapja küszködünk vele, rendületlenül. Néha úgy érzem, mintha már kifele mennénk, de az is lehet, hogy hozzászoktunk a kihíváshoz
Úgyhogy kitartás!
Én az ünnepek között szabin voltam, ezért lementünk szenteste anyukámékhoz, utána meg a párom szüleihez, és csak január 3-án jöttünk vissza. Jó volt egy kicsit a nagyszülőknél lenni és pihengetni, de azért megint megállapítottam, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Első 1-2 nap még oké, mindenki örül, hogy ott az unoka, és minden időt próbálnak vele tölteni. Aztán a 3. naptól kezdve már nevelni próbálják, persze teljesen máshogy, mint mi, és szóvá is teszik, hogy ezt vagy azt nem jól csináljuk, ők jobban tudnak mindent, és mellesleg nem értik, hogy én miért nem tömöm csokival a gyereket egész nap, és miért probléma számomra, ha reggeli, ebéd és vacsora helyett is mákos rétest vagy zizit eszik
Na, mindegy, szóval, jó volt hazajönni...
Féltem a bölcsi újrakezdésétől ennyi idő után, de nem volt probléma.
Pocaklakóról még mindig nem tudunk semmit, leszámítva, hogy szégyenlős...
Benianya, Kíra a zokniját már kb. egy éve le tudja venni, mert megfogja a végét a lábaujjánál, és addig tépi, amíg lejön. Most már a felvétel is megy. A gombolás egyáltalán nem, a cipzár csak akkor, ha összeakasztom a végét. De azért igyekszik egyedül öltözni, legalább zoknit, nadrágot, stb. Szerintem ezt nem kell erőltetni, addig jó (és gyors), amíg Te öltözteted. Annál bosszantóbb nem nagyon van, mint amikor rohannál, késésben vagy, és nem tudod öltöztetni, mert veri magát a földhöz, hogy egyedül akarja, azt meg persze nem tudod kivárni...
Szóval hiszti nálunk is van bőven. A férjem szakszerűen megállapított, hogy 3 fajta hiszti van Kíránál. az első, amikor valamit akar, és ezért hiszizik. Ilyenkor észérvekkel meg lehet győzni, lehet vele kompromisszumot kötni, és akkor minden rendben. A második már nehezebb eset, amikor azért van hiszti, hogy "ne anya pelenkázzon, hanem a mama, az orromat csak a papa törölheti meg, és apa nem vihet fürödni, csak anya". Ez szerintem a bőség zavara miatt van, ha valakivel egyedül van otthon, nincs ilyen. Remélem, hogy ezt majd kinövi. A harmadik a hiszti legátkozottabb formája, amivel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, egyszer csak visítás, gyerek a földön, ordít, és a legnagyobb baj, hogy fogalmam sincs, mit akar. És ha megkérdezem, akkor még jobban begurul - biztos megsértődik, hogy miért nem értem vagy jövök rá magamtól.
Fogalmam sincs, hogy ezt hogy lehet kezelni...
Viszont imád rajzolni, "írni", gyurmázni, mindenfélével játszani, főleg amit együtt lehet, és egész nap - szó szerint - felkeléstől lefekvésig bármilyen cselekvés közben verset mond vagy énekel.