Hát, akkor tényleg neked is itt az ideje
Én is tudnék mesélni.....
itt a sztorim egy másik fórumról:
Úgy döntöttem, én is írok kicsit. Igaz, egyenlőre valószínűleg nem is lesz vége, de legalább az eleje meglesz .
Az én történetem vhol a 18. szülinapom körül kezdődött. Amikor megéreztem a felnőtté válás szelét és ahol eldöntöttem, h nekem nem dirigálhat senki.... megcéloztam egy álmot, ami miatt minden (más) álmomat feladtam.
Az álmom az volt, h egy szép családban élhessek: egy férfival, aki imád és egy, vagy két gyerkőccel, akiknek boldog és szerető szülei lehetünk.
Persze, akkor még nem úgy alakult az életem, h ezt megvalósíthassam.
De 2006. januárjában Bálintom úgy döntött, h ő is apuka akar lenni és azt szeretné, h én legyek az anyukája a gyermekének. Megkérte a kezem és beindult a várakozás.
Sajnos, szinte azonnal éreztem, h nem fog sikerülni túl gyorsan. A ciklusom megőrült, sokszor kimaradt a vérzésem (persze minden ilyen alkalommal reménykedtem és csináltam a teszteket, amik elkészülte után pár órával már a piri is beköszöntött, csakhogy méginkább lesúlytson a dolog)
Közben találtam egy orvost a SOTE-n, akiben nagyon bíztam és azt hittem, h a pénzemért azt kapok, amit kell. Utólag visszagondolva tudom, h nagyon nem így volt.
Nem volt elég, h nem jött össze a baba, de egyre csak híztam, ami kezdett rámenni a kapcsolatunkra, mert zavart és azt hittem, h Bálintom sem fog szeretni (azért vhol biztosan őt is zavarta, mert néha tett finom célozgatásokat, de persze leginkább azt mondta, h ő "így" is szeret). Sajnos bármit ettem vagy ittam, szinte azonnal jött rám pár kiló. Így 1,5 év alatt elértem, h kb. 20kg-t híztam és a szép kis szöszi szőreim bedurvultak.
A sikertelen egy év után (amikoris már annyi mindent összeolvastam és vitaminok ezreit szedtem, meg különféle praktikákat próbltam ki) felkerestem egy másik nőgyógyászt, akit anyósom ajánlott. Azonnal hormonképet nézett és kiderült, h nincs peteérésem és a tesztoszteronom is magas. Úgy döntött a doki, h a closti és Choragon injekció majd együtt megteszi a hatását. 4 hónapig ment ez így, de nem hogy peteérésem nem lett, hanem iszonyú sok ciszta alakult ki.
Közben egy HPV műtéten is átestem, mert gyanús elváltozást talált a dokim, aminek szerencsére azóta semmi nyoma (kop-kop-kop), és a rákszűrés eredménye is jó, sőt, érdekes módon gombás fertőzésem sem nagyon van.
2007.febr.15-én csatlakoztam a babanethez és ide is persze és a sok beszélgetés alkalmával, a hőmérőzésben is egyre jobb lettem, sokat tanultam, majd betévedtem a pcos topikba (erre már nem emléxem, h hogyan kerültem oda). A lányok nagyon gyorsan befogadtak és szinte villámcsapásként ért, mikor saját magam lediagnosztizáltam. Azonnal felkerestem az orvosom, többször nem szedtem be clostit és neki szegeztem, h mi az én bajom. Szerencsére nem állt ellen és javasolta, h vizsgáltassam ki magam, de mondta, h ő nem tud mit tenni.
Végül 2007. július 26-ára kaptam egy időpontot az egyik pcos lánytól, mert neki közbejött vmi és így jutottam el a Mens Mentisbe. Azonnal inzulin vizsgálatot csináltattam. Mivel voltak hormonleleteim, ezért Tűű doktor a metet javasolta és kért, h egy ideig ne is gondoljunk a babára, mert szinte tuti, h vetélés lenne belőle. (elárulta, h a 386-os inzulinommal én vagyok a rekordtartó, de reméli, h rekordgyorsan is jövök rendbe).
Így is lett. A ciklusaim egyre szebbek lettek, a hormonok is javultak, bár pé még nem mindig volt. De ami késett, nem múlt.
Ma már minden hónapban van pé-m, lefogytam, csak egyenlőre sajnos a progim túl alacsony (a leletemre rá is írta, h szinte esélytelen, h megtartsak egy terhességet). Tűű doktor javaslata az volt, h napi 1 clostit szedjek, 20-26. nap között nézessek progit és ha pozitív lesz a HCG-m, azonnal szóljak, mert valszeg progipótlás fog kelleni. Ez a 2. clostis hónapom - utolsó is - és most várok.
Csak hogy ne legyen vége a történetemnek, májusban rászántam magam és bejelentkeztem a BMC-be, mert úgy éreztem, h igenis egy meddőségi kp. kell nekünk. Megcsináltattam a HSG-t, ami csodálatos módon igazolta, h totálisan átjárható vagyok (egy régi műtét miatt arra esküdtem volna, h ott lesz a baj). Majd kivizsgálták apát, ahol kiderült, h 1M-val kevesebb kisfiú van, és ráaádsul egy bizonyos baktérium túlszaporodott nála és így nem csinálnak inszemet, de a kevés fiúcska miatt pedig spontán terhességnek nincs is olyan nagy esélye.
Hát, most várjuk, h végre negatív lelete lehessen apának és nekünk is megadasson amire várunk: anyukájának/apukájának lenni a Csodának, aki belőlünk van és velünk nőhet fel nagy, erős és boldog felőtté.
Na ezóta már negatív a férjem lelete és nincs cisztám sem...