Sziasztok!
Bocs,hogy ide még nem jelentkeztem, de még rázódunk bele az otthoni környezetbe.
Idemásolom a szüléstörténetemet:
Február 16-án be kellett feküdnöm a kórházba, mert ugye 10-én lejárt az időm. Kicsit szomorú voltam, mert arra gondoltam, mi lesz, ha csak egy hét múlva lesz kedve előbújni Rékának. Az orvos délelőtt megkérdezte, hogy bevennék-e ricinust, ha adna, mert ha valaki nagyon közel van a szüléshez, az is beindíthatja, mivel alhasi vérbőséget okoz. Ebéd után 3 evőkanállal meg is kaptam.
Szerencsére nagyon kedves szobatársaim voltak, így hamar ment az idő. Délután 5-kor hozták a vacsit, ami kivételesen nagyon finom volt, és gyanús lettem, hogy egyáltalán nem kívánok enni. Utána meg is jött az első fájásom. Kezdtem figyelgetni, és 5 perces rendszerességgel jelentkeztek. Szóltam, hogy tegyenek fel NST-re mert valamit érzek, de még egyáltalán nem vészes. Ott rögtön 3 jó fájást mutatott a gép. Szóltak az orvosomnak (aki szerencsére pont ügyeletben volt), megnézett, akkor voltam 4 cm-re nyitva, de puha volt a méhszáj. Rögtön elő is készítettek. A beöntés után, amikor szálltam le a vizsgálóról elszégyeltem magam, mert nem tudtam visszatartani a beöntést. Mind kiderült amit éreztem, az a magzatvíz volt. Utána már erősebbek lettek a fájások, de még mindig elviselhető volt. Elmentem lezuhanyozni, nagyon jól esett a forró víz. Visszamentem a szülőszobára, ahol az orvos is meglepődött, mert már 7cm voltam. Kb. fél órát töltöttem a vajúdóban, közben a szülésznő masszírozta a derekamat, simogatta a hasamat, és beszélgetett velem. A fájások végig úgy jöttek, hogy 1 perc fájás 2 perc szünet. Ez nagyon jó volt, mert fájások között tudtam egy nagyot pihenni. Nem is sűrűsödtek tovább, mikor már éreztem, hogy nyomnom kell. Nem is vizsgált már meg az orvos, mehettem a szülőágyra. Érdekes, mert a tolófájások sem jöttek olyan visszatarthatatlanul, így akkor tudtam nyomni, amikor a szülésznő meg az orvos kérte. Valami olajjal kente a gátat a szülésznő, és körkörösen tágítgatott. Amikor kérte nyomtam, amikor nem akkor pihentem, így szép lassan megszületett Réka feje. Előre hajoltam, megsimogattam a buksiját, ami nem volt véres, csak nyálkás, vizes. Utána a következő nyomással megszületett a kis teste is. Először nem sírt, csak miután leszívták a légutait, de akkor aztán nagy hangon. A hasamra tették, és olyan aranyosan nézegetett, szemlélődött. Gondolom jól megnézte az anyukáját.
Kb. 5 percre rá megszületett a lepény is. Megmutatta a szülésznő, hogy melyik része volt rám tapadva, és hol volt a baba. A burokdarab ott lógott rajta. Én nem láttam még ilyent.
Utána az orvos megnézett, és megállapította, hogy nincs dolga velem, mert kívül belül ép maradtam. Lemosdattak, és 2 órára az őrzőben fektettek le, Rékát meg elvitték megfürdeni, felöltözni, majd hamarosan mellém tették. A csecsemős azt mondta, hogy ne szoptassam, mert ráér még az, (egy sárkány volt), de ahogy kitette a lábát, mellre tettem, és rögtön intenzíven szopott Réka.
Közben negyed óránként nyomkodták a hasam, hogy a vér menjen ki belőle. Hát az nem volt valami kellemes, de amikor nem az orvos csinálta, az nem fájt. A szülésznő lassan masszírozta a hasam, és úgy nyomta ki. Az orvos, meg nagyon fájdalmasan nyomta.
2 óra után a szobába kerültem, és onnan már csak babáztam. Éjszakára mindig elvitték a babákat, de kértem, hogy szóljanak, ha felébredt, így aztán éjszaka kimentem a csecsemőszobába szoptatni. Kivéve mikor a sárkány csecsemős volt, mert Ő nem szólt. Jól össze is vesztem vele.
Réka nagyon jól szopik, a 3. naptól már etetésenként 70g –ot szopott a kórházban. Itthon nem tudom, mert csak most délben jön a mérlegem, de 3-4 órát alszik egyhuzamban, úgyhogy nem éhes.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon szép szülésem volt, és minden pillanatban annyira magamnál voltam, mint még soha. Mindig kérdeztem, hogy mi történik, hol tartok, mi van a babával. Az első 2 szülésemnél csak történtek velem a dolgok, most meg úgy érzem én irányítottam.
A lányok el vannak ájulva a tesótól, már büfiztetik, nézik, beszélnek hozzá, a nagylányom ott olvas a babaszobában. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszik Nekik.
Hát egyenlőre ennyit rólunk, majd még írok, ha eszembe jut valami.
Sajnos visszaolvasni nem volt időm, de igyekszek képbe kerülni.
Az albumomba tettem pár képet a kislányról:
http://babanet.hu/album/main.php?own=1&album=1570 Most már majd többet jövök.
Kitty