Kiemelt témák

Elküldve 2004 Február 20 péntek - 20h 01:
Neked:
Lehet, hogy jobb helyeken így van. Mi alapján számít vmi jobb helynek?
Nekem fontos volt, hogy olyan orvosnál és kórházban szüljek, akire rábízhatom a magam és gyermekem életét. Bejött a választás. Mert itt ülök.
Éppen szülőszoba felújítás volt, de még nem készült el a jobb helyekre jellemző, európai szintű egy ágyas csoda.
Valamit valamiért.
Akkor még nem fogadtam szülésznőt, mert úgy éreztem, nincs rá szükség. A szülés egy természetes folyamat, amelybe ha nem avatkoznak be, megy magától. Nem így történt. Másodszorra már volt szülésznő, akivel szültem.
És nem várom el az orvosomtól, hogy miattam ne lássa el a többi páciensét. Főleg, ha 14 órát kéne mellettem ülnie. Ráadásul még a gondolatától is kiráz a hideg, hogy egy idegen ember üljön ennyi ideig az ágyam szélén, vagy akárcsak a közelemben, velem egy légtérben.
És ha lehet, SZAKSZERŰEN csak akkor gondoskodjanak rólam, ha kell. Addig hagyjanak békén szülni.

más,
igaz, a férfiak igényeit is figyelembe kell venni szerintemis. Berángatni senkit sem érdemes. Az erőszak sosem vezet jóra.

Nyugiiii,
az én férjem nem látta az általad említett testrészemet. Így aztán semmi ijesztőt nem találhatott. ??? Miért akarod, akarjátok mindenkáron azt elhitetni azokkal, akik megtapasztalták, hogy nem is úgy történt? Biztosan létezik olyan szülés is, ahol Apa premier planban nézi a gyereke világrajöttét, de úgy gondolom, az is az ő döntése. Vagy odakötözik az ágy végéhez, nesze hapsikám alapon? Vagy hogy is van ez? Egy felnőtt ember, szabad akarattal. Vagy nem?

Adrienn,
ne általánosíts, kérlek. Az sem vezet soha jóra. Ha dühvel, vagy sértett indulatokkal olvasol és írsz, nem fogsz észrevenni mindent, ami pedig fontos lehet a véleményalkotáshoz.

Lányok,
az a baj, hogy ugrotok a névtelenre. Hagyni kéne, hagy forrjon a saját levében. neki úgy tűnik tök mindegy, ki milyen szülésről beszél. Mindig csak azt az egy momentumot ragadja meg, amivel aztán ütni tud.

Borcsa,
szívemből szóltál.

Sugár,
sajnálom, hogy idáig fajult a dolog, és megértem, ha esetleg nem akarod ide leírni a gondolataidat.

Borcsa,
az én szivemböl is...

Ezt a "Szerkesztő" rovatban találtam.
Tökéletesen jellemzi a Babanetet:

"Ez egy viszonylag zárt szubkultúra, ahol gyakorlatilag vagy megszoksz, vagy megszöksz.
Van néhány hangadó, akikhez igazodik a (kissé ostobácska) többség. Ha "helyzet van" azonnal névtelenre váltanak és támadnak. Cikiznek, beszólogatnak, kioktatnak.

Ha azt akarod, hogy elfogadjanak, akkor eleinte kérdezz együgyü dolgokat, csodálkozz rá a válaszra, aztán másnap dicsérd meg az ősbabanetest a jó tanácsért. Néhány hét után nézd meg akedvenc topicjaid hangadóinak az albumját és dicsérd meg nagyon a gyerekeik szépségét, és küldj nekik magánban néhány rosszulsikerült előnytelen képet a sajátjaidról.

Ha jól csinálod, bevesznek és cserébe néha halkan, persze rögtön megkérdőjelezve, előhozakohatsz a formabontó ötleteiddel, de csak óvatosan!"

...tipikus tyúkól...

A válaszok is a szerk. rovatban megtalálhatók.

A válaszok is jellemzőek az itt uralkodó általános bugyutaságra.

"Ha "helyzet van" azonnal névtelenre váltanak és támadnak."

Ezt ugye magatokra értitek???

Barbi,

Nem, Barbika. TI támadtok mindent és mindenkit, aki nem az általatok elvárt benyalós stílusban próbál kommunikálni, hanem veszi magának a bátorságot az önálló vélemény-nyilvánításhoz.

Isten mentsen meg, hogy haverkodj velem!

Mint ahogy én sem osztom mindenki véleményét itt, a Babaneten sem. Nem is tudnék mindenkivel haverkodni, még ha akarnék sem.

Miután itt nem haver mindenki mindenkivel, így értelmetlenné válik az indokod.

Ki kért rá?? Van nekem elég haverom

Amúgy mutass egyet, ahol ÉN támadtam INDOK NÉLKÜL??? Hamár leszerencsétlenlibáznak stb. hadd ne nyeljem már le

Hú, mennem kell felmosni, de abba ne hagyjátok! Király ez a mocskolódás, színt visz unalmas liba-birka-kutya-ló életembe!

Ha nem is az egész topicot, de ezt az oldalt átolvastam...
Én 74-75-ben szültem. Akkor még nem volt divat az apás szülés. Megvallom, nekem nem is hiányzott. Különbözőek vagyunk, ha most ujra kezdhetném, valószinüleg ujra így döntenék. Sőt - bár ezt sokan nem fogják megérteni - de nekem az is jó volt, hogy nem nagyon figyeltek rám. Vajúdgattam a vajúdóágyon, óránként megnézett egy szülésznő, közben meg olvasgattam és csokit majszoltam, mert engem bizony olyannyira elrémítettek a szülési történetekkel, hogy nem is hittem, hogy EZ a fájdalom már AZ a fájdalom. A szülésznő megdöbbenve kérdezte az utolsó vizsgálatánál, hogy nem éreztem-e hogy erősödnek a fájásaim? Mondtam, de igen, már percenként jönnek. Mondta, akkor megyünk szülni... aztán gyakorlatilag a második nyomásra kinn volt a baba. Vágtak, stoppoltak.
A második szülésemnél ugyanez volt a helyzet, csak akkor kicsit tovább tartott a vajúdás, az egész éjszakát átvajúdgattam a kórteremben, két fájás közt aludtam mint a bunda.

A férjem míg konkrétan a szülőszobában voltam, kinn várakozott, aztán berúgott mint az állat. Ritkán iszik, nekem éppen emiatt volt ez megható.

Ismerve őt, azt hiszem ha részt vett volna a szüléseimen, többet hozzám se nyúlt volna. Bizony van ilyen. Mástól is hallottam - mostani kispapáktól - hogy azóta valahogy nincsen túl sok kedvük az asszonyhoz... az emberek különbözőek ez az igazság.

Mindenkinek ismernie kell annyira a párját, hogy jól teszi-e, ha maga mellé kéri a szülőszobába. Van olyan férfi, aki ettől még sokkal szerelmesebb lesz, van olyan aki elhatározza hogy minden körülmények közt helytáll az asszony mellett, aztán egyszer csak szépen elájul a legkritikusabb pillanatban, aztán van olyan, aki azt mondja, hogy érted mindent drágám, de könyörgöm ezt ne mert én ezt nem bírom ki...

Szóval szvsz. ne ezen ellenkedjetek, hanem inkább mindenki írja meg a maga tapasztalatát, abból sokkal jobban okulnak mások.

Kedves jövendő nagymama!

Ez volt a topic célja...s lám mi lett belőle Sajna nem ez az első ilyen eset. Névtelen köpködők mindig lesznek.

Jó volt egy normális hangvételű hozzászólást olvasni, köszi

Nem írtad, hogy fiad van, vagy lányod...akihez baba érkezik. Milyen szülést tervez a gyermek??

Lányom van és kislányunokát (Judit-Natasa) várunk a Schöpfli-ben fog szülni július elején. Szeretnénk, ha nem gyorsítanák a szülést, ha neki is olyan csodálatos élmény lenne mint nekem volt. A vejem speciel nem akar részt venni a szülésnél, a vajudásnál ott lesz, de szabályszerűen térdenállva könyörgött a lányomnak, hogy csak azt ne kivánja tőle... pedig szeretik egymást, 3 éve házasok és előtte 3 évig éltek együtt, én nem hinném, hogy egyikük is különösebben szemérmes lenne... csak éppen a vajem nem bírja az ilyen orvosi dolgokat - én megértem. Én pl. szivesen lennék a lányom mellett a vajudás időszakában, de nem biztos, hogy ő ezt akarja. Azt hiszem én sem akartam volna, hogy az aggódó anyám állandóan mellettem legyen...

Nálunk úgy volt, hogy anyukám is ellenezte, hogy a párom bejöjjön, inkább ő szeretett volna. A párom ragaszkodott hozzá, így természetesen őt választottam. Megkérdeztem a dokit, hogy mi lenne, ha mindketten...neki nemis lett volna ellenvetése, mégsem jött össze Így anyukám a folyosón várakozott
Ha a párom nem akarta volna, én engedtem volna anyukámnak, szükségem volt valakire, örülök, hogy manapság már lehetséges

Nem kérdőjelezem meg, hogy szeretik-e egymást (a lányod és a vejed), nincs összefüggés

Tudom, mostanság nem ez a trendi, de higyjétek el, hogy a szülsében nincsen semmi félelemetes és általában - hacsak nem gyorsítják a szülést meg ilyesmi, amit én nem szeretnék, tehát ilyen irányban befolyásolom a lányomat - inkább a kívülállók szemével félelmetes. Emiatt is haragszom erre a Szülőszoba sorozatra, ahol legalább 10szer elhangzott az, hogy "íme az anya most van a legkiszolgáltatottab helyzetben - könyörgöm, ha valaki valamit kinyom, akkor milyen helyzetben legyen??? Lehet összeszorított farpofákkal kakálni? Márpedig teccik nem teccik a szülés is efféle pontosan ilyen ingerekkel, valami ami benned van kikívánkozik te meg kinyomod, ez a szülés. És bizony annál a nyomásnál nemcsak a baba jön ki, hanem minden ami közben a végbélben is felhalmozódott, beöntés ide vagy oda, csakis a mennyiségen van a hangsúly, mert a szervezet nem áll le az anyagcserével a vajúdás közben sem...

Nem, nincsen a vejem meg köztem összefüggés, majd ha a te lányod szül te is megérted, hogy sokkal jobban fogsz aggódni akkor ha nem te szülsz, hanem a te gyereked, mindössz erről van szó. Meg arról, hogy számomra nagyon visszás az a "trendi" ami manapság van, hogy bemegy az anyuka szülni, aztán ha nem vajúdik a "tervnek megfelelően", akkor uccu neki gyorsítsunk... hogy aztán már tényleg fájjon... én nem nagyon tudok ebbe beleszólni, a lányomnak van választott orvosa - ebből kifolyólag kórháza - nemigen tudok beleszólni a dolgokba, max. olyan szinten, hogy azt tanácsolom neki, hogy inkább 5 perces fájásokkal menjen be, és ne 15 perceseknél...

a vejemet meg szeretem tényleg, hiszen boldoggá teszi a lányomat, különben is békés jószág, csinos is, biztosan szép unokám lesz tőle már csak azért is, mert ő fejete hajú barna szemű, nálunk meg már túlteng a sok szőkeség, nagyon jó lenne egy sötét hajú mandulavágású szemű kicsi lány vagy fiúcska (ugye mondanom se kell, hogy a család férfitagjai az utóbbi mellett érveltek? )) )

És én is próbáltam rábeszélni a lányom arra, hogy hívja be magával a férjét, de az nemigen akaródzik bemenni a szülőszobába... és ha igazán őszinte akarok lenni, én is inkább a folyosón izgulnám végig a szülést... mert ez már nem az én ügyem, hanem az övé. Csak drukkolok, hogy jól sikerüljön...

Énsem mennék be senkinek a szülésére. Pontosabban csakis fejhez állnék. Énsem bírom az ilyesmit. A szülőszobát nézem, nem mutatják premierplánban. Amikor előadáson kellett szülést nézni, rosszul is lettem. Pedig én voltam terhes. Ki is kellett menni.

Nekem meggyorsították, mert nincs is fájdalomküszöböm, annyira alacsony Pont anyukám (is) mondta az orvosnak (mert őt is megkérdezte közben), hogy adjon nekem mindent, amit lehet, mert nem bírom. Ilyen vagyok, ez van Így mindennel együtt 4 óra alatt lett meg a lányom. Enélkül vajúdhattam volna több, mint 10 órát. Nekem így volt jó

No és te mit mondanál az utókornak?
Szörnyebb élmény volt a szülés vagy könnyebb mint amit várrtál, avagy egyszerűen egészen más, mintsem meg lehessen magyarázni?

És - ha jól következtetek nálad nem volt benn a párod - ez jó volt vagy sem?

(De kicsit összezavarom már a sok beírást, szóval ha hülyeséget kérdezek ugassatok le nyugodtan)

Jovendo nagymama,
Nagyon orulok, hogy elmondod a velemenyed! Ez igy lesz kerek egesz, azt hiszem!
En 74-es evjarat vagyok, apukam imad minket, de a szuloszobat messzirol elkerulte mikor szulettunk. Mellesleg most is csatornat valt, ha egeszsegugyi betetet reklamoznak! Nem hinnem, hogy jot tett volna szuleim kapcsolatanak, ha Aput "bekenyszeritik" a tarsadalmi elvarasok a szuloszobara.
Az is igaz lehet, hogy az ember lanya a sajat lanyat jobban felti, mint magat! Anyukam is azt hajtogatta, hogy barcsak inkabb megszulhetne helyettem! Ezt en sajnos nem fogom megtudni!

Sok esetben szerintem az apukak jelenlete a vajudo kismama "erdekkepviselete" miatt fontos. Mert nem maga a szules teremt kiszolgaltatott helyzetet, hanem a korhaz, es a kulso korulmenyek! Elore nem josolhato meg, hogy az orvos, szuleszno, noverke odafigyel-e majd rank kellokeppen, ott lesz e, amikor szuksegunk van ra, es mar nem tudunk szolni...stb.?!

Tenyleg, el tudjatok kepzelni, hogy "amikor eljon az oratok", akkor egy dula alljon mellettetek? Nagyon kivancsi lennek a valaszaitokra!

Barbi,
En nagyon szeretnek egyszer egy szulesnel jelen lenni. Szultem 3 gyereket, es ugy erzem, nem tudom milyen egy szules! Videon is lattam, nezem a Szuloszobat, de megsem! Persze leginkabb egy otthonszules erdekelne, vagy akar egy korhazi "haboritatlan", minel kevesebb beavatkozassal!

Zsuzsi

Bent volt a párom Nagyon jó volt így

Utókornak? Hm...azt mondják, hogy könnyű szülésem volt. Itt sem lehet általánosítani, minden szülés más. Sztem az enyém olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Fájni fájt...persze, ilyen mértékű fájdalmat még nem tapasztaltam soha. Bnőm, aki még nem szült kérdezte: tényleg annyira fáj? Mondom tényleg, sőt, jobban

Én féltem tőle, pontosan a fájdalom miatt. Így utólag belegondolva, most akár azonnal szülném a következőt

Biztosan máshogy beszélnék egy nehéz szülés után, hosszú vajúdással. Dokim szerint úgy szültem, mint a parancsolat Úgyhogy abszolút jó élményként maradt meg.

És igazándiból nem számítottam semmire..azaz nem tudtam, mire kell számítanom Nem tudtam milyen lesz. Jó lett

Zsuzsi, miért nem fogod majd megtudni, fiad van netán? :-) (Bocs, de nem olvastam semmi előzményt...)

Ami a dúlát illeti, hát szvsz. neki annyi jelentősége van, hogy szóljon valakinek ha te nem tudsz meg ilyesmi... meg bátorítson, hogy ezen ő is átesett meg mindjárt vége stb... kénytelen vagyok megint a legutóbbi Szülőszoba adásra utalni, végignéztem (mellesleg bárki ujra megnézheti a Korridor tévén, én is ott láttam), nos ott a dúla behozott mondenféle olajokat meg egy mágikus virágot, meg gyertyát... ha valaki végignézi megláthatja, hogy ezeknek mennyi jelentőségük volt azon kívül, hogy még egy nő ténfergett a szülősuobában és a max. segítsége kimerült abban, hogy hozott vizes ruhát meg mentolos cukrot a mamának.

Nagyon egyedül vagyok manapság a véleményemmel, de mintha minden média arra lenne beállítva - nem beszélve az erre felépülő gyógyszer-tápszer-bébicucc cégeket - hogy egyre inkább azt a benyomást keltse az első szülő nőkben, hogy ezt a gyereket ezek nélkül (meg váalsztott orvos és választott szülésznő - és ha már itt tartunk ez utóbbi sokkal jobban jön ám! - ) úgyse tudja világrahozni a gyerekét...

Régen az apák részvétele a szülésnél sokkal indokoltabb volt azoknál a vidéki családoknál, ahol az apa mint gazda már jópár ló-tehén szülését ellését, fialását levezette, szvsz. ez a mostani trend, hogy minél több apát a szülőszobába valamit vissza akar hozni ebből az akkor még természetes állapotból...

Lehet erről BESZÉLGETNI - vitatkozni igazán nem érdemes - hogy ez kire miylen hatással van, de csak akkor ha elfogadjuk, hogy minden ember különféle és ninscen általános szabály, és nem jó ha bárki is csak azért tesz ilyet, mert most ez a menő.

Zsuzsi74,

a Szülőszoba...nos, elég gáz egy műsor
A szülésfelkészítő tanfolyamon videon nézhettünk 4 szülést (alternatív szüléseket), elsőt bírtam még úgyahogy. Mutatták ahogy kibújik a baba.A nő ülve szült. A baba kék volt, nyakán a köldökzsinór...ettől lettem igazán paff.

Érdekes, mert a babámat, amikor kiemelték tisztának láttam (párom azt mondja lilás, véres-maszatos volt) és babaszínűnek Biztosan elmehetett az eszem addigra
Mindketten teljesen máshogy emléxünk, így mindig elmeséltetem vele, hogy hogy is történt
Most pl. azt kérdeztem meg, hogy milyen volt anyukám arca, amikor a párom kivitte a babát megmutatni

Igen, anyukák aggódnak. Az enyém, szegénykém ott könnyezett a folyosó végén, és minden arrajáró dokit elkapott, hogy mi van velünk

Dúla: én el tudnám képzelni. Nekem pl. orvosra is szükségem van a szüléshez. A szülésznő, aki jutott nekem eléggé nemvoltannyiraszimpatikus, őt mellőztem volna Szerencsére nem volt nagy szerepe Dúla szintén akkor szükséges, ha hosszan vajúdik az ember, legalábbis az enyémnél hosszabban Így nem lett volna nagy szerepe...fél12-től fél16-ig

" Az enyém, szegénykém ott könnyezett a folyosó végén, és minden arrajáró dokit elkapott, hogy mi van velünk "

No igen, ilyen egy igazi anya, -bocs nagyanya - én is már látom magamat, ahoygan az arra jövő fehérköpenyesek grabancát kapkodom..

És igen, szükésg van valakire a szülés alatt =(illetve most inkább a vajudásról beszéljünk, mert a kitolási szakban mintha általában amúgy is egy tömeg lenne az ember körül) de szvsz. erre a legalkalmasabb egy választott szülésznő. No meg az apuci, aki szintén ott drukkol velünk, nincsen ezzel semmi baj, csak éppen nem minden apuci képes arra, hogy a szülés alatt is ott legyen meg minden... mindenesetre ezt előre kéne tisztázni, ha valaki nagyin szeretné és a párja is benne van akkor ez így szép és kerek, de azért ugye senki nem válik el a párjától, mert időközben feladja és elájul, netán kimegy hányni? (Mert nagyon is gyaktan van ilyen...)

Mára eldugultam, mert eddig is illetéktelenül pofáztam ide, hiszen én már nem fogok szülni... Elnézést, ha a kismamik egymás közti eszmecseréjét nagyon megzavartam volna...

Nagymama,
(tudom ám, ki vagy )
tudod mit mondok? Ne kérj te elnézést, hogy "idepofátlankodtál"! Úgy néz ki, neked sikerült, ami már régóta várt (általam legalábbis) dolog volt ebben a topikban: normális hangem van végre...
Zsóka/Derszu (és most már te is tudod, ki vagyok )

Jovendo nagyi,
3 fiam van, igy alakult. Pedig nagyon szerettem volna egy kislanyt, de most mar beerem azzal, hogy van 3 egeszseges fiam! Ha meg a menyem fog szulni, az nem ugyanaz, neki akkor is csak anyos maradok! De ez is meg odebb van egy kicsit!

Zsuzsi

Jovendo nagyi,
Most latom, a lanyod julius 8-ra van kiirva! En is akkorra voltam, csak 1992-ben. Aztan vegul 5-en szuletett Dani, es szinten a "Sofiben".
Nem vagyok amugy tul jo velemennyel a korhazrol, remelem azota sokminden megvaltozott...
Zsuzsi

Sziasztok

Jövendő nagymama
Üdítő élmény volt olvasni a soraidat!!!!
Végre lehet beszélgteni!
Én 73-as vagyok az én apukám nem hogy nem jött volna be de mostanában is mindegyik vejét és a fiát is eléggé vehemensen győzködte arról hogy ez ostobaság. Hát ilyen nagyszülők is vannak.
Nálunk a férjemet nem kellet győzködni ő kerek-perec kijelentette hogy nem jön be, bár én nagyon szerettem volna és ez rosszul is esett azóta is tüske a szívembe, én úgy érzem ennél sokkal többet is vállaltam már érte.
Persze lehet mondani hogy vannak olyan férfiak akik nem bírják ne erőltessük, de én nem az elsőnék szerettem volna hanem a másodiknál és a harmadiknál nem véletlenül, pontossan az előző tapasztalata miatt.
Kértem én is hogy addig maradjon csak amíg bírja ha nem végig az sem gond amikor ténylegessen világra jön a baba már úgy is befelé koncentrálok és magára szülésre, de addig a vajúdás hosszú órái alatt.....
Nekem két nagy fiam van/11 és 7 évesek/ és egy pici lányom /2 éves/ de már most tudom, érzem mennyire más egy anyának ha lánya van pont ezek miatt az érzések miatt, amit írtál, szerintem én is szívesebben szülnék helyette hogy a fájdalmat átvehessem. Persze ez még messze van.
Neked a lányod az egyetlen gyermeked és a picurka lesz az első kisunoka?
Az én anyukámnak eszébe se jutott hogy ő is bejöhetne segíteni nekem.
Másoknak már írtam bocsi hogy ismétlem , így először egyedül voltam, aztán a tesómmal végül egy fogadott szülésznővel.
Dúlával nem szülnék mert annak nem látom értelmét. Ha már idegent kérek fel akkor az legyen szakember,egyébként nagyon tetszet amikor a férfiakat a szülőszobán összekapcsoltad azzal amikor ellettek az istálóban annak idején, azon senki nem csodálkozott. Mielőtt bárki belekötne nem mondtam hogy a kettő ugyan az.

Az utókornak szülés előtt csak álltalánosságokat mondanék biztató szavakkal a szülésről, amikor már ők is átélték akkor talán elmesélném az enyémeket amik szerintem elég nehezek voltak, az első vákummal végződött kettőben kaptam oxitocint is, így is több mint 10 órát tartottak.
A lgjobb én is azt mondom ha nem avatkoznak bele a kis fiam született így éjszaka nyugalomban a testvérem volt velem volt kivel beszélgetni kinek átadni az érzéseimet, a fájások is egész mások mint a "műanyagok".
Hát ennyi.

"Illetéktelenül nem te pofáztál bele", hanem a kötöszködő, mocskolódók.

Dzsili

A gazda, aki régen az istállóban a kancákat és a teheneket ellette, az valószínűleg utána nem akart házaséletet élni a kancákkal meg a tehenekkel

Undoriiiiiitóóóóóó vagy te sajnálnivaló hülye aki ilyen hasonlatokat használ annak nincs ki mind a négy kereke az tuti és ha még nevetségesnek is találja akkor még hülyébb ezt a topicot úgy ahogy van töröltetni kell mert rosszabb mint az RR és túl megy már minden határokon...

Most ez mire volt jó, éppen most, amikor már rendeződött ez az egész?

Péter, az ájtatos! Nem tudsz olvasni? A csajok már több hozzászólás óta témáztak azon, hogy a férjeknek azért kell résztvenniük a szülésen, mert az a "természetes", hiszen a régi időkben is a férfiak ellették a jószágot az istállóban, tehát értenek a szüléshez
17.50-es Névtelen ebből vonta le a jogos következtetését

Azért egy dolgot tisztázzunk: senki de senki nem mondta, hogy a pasiknak bent KELL lenniük a szüléskor. Kivéve persze a névtelen fröcsögőket, mert ők ezzel jönnek folyton.
Miért nem lehet megérteni, hogy vannak férfiak, akik ott AKARNAK lenni, mikor megszületik a gyerekük??? Meg fogjátok tiltani nekik, vagy mi???

Annamari

Zsóka/Derszu
ha tudod ki vagyok akor jóvan én is tudom ki vagy no maraggyunk ennyiben!

Változik a világ, változik a felfogás. MIkor én szültem egyszerűen hülyének tartották azt a férfit, aki benn akart lenni a szülésnél. Aztán hála sok aktivistának valahogy ki lett harcolva, hogy a szülő nő ne úgy legyen kezelve mint egy műtétre váró beteg, hanem úgy, mint aki élete egyik legnagyobb eseményét éli meg, és rá lett bízva, hogy ezt az eseményt megossza-e a férjével vagy sem.

Ez egy választási lehetőség, semmi más. Nem kötelező. Ha a férfi nem akar ott lenni, mert úgy gobndolja, hogy neki ez úgy jobb, hát akkor jóvan, ha meg ott akar lenni, hadd legyen!

Őszintén szólva kár, hogy mindig nők beszélnek erről - no meg egy Kukucska Karcsi aki élvezetét leli abban, hogy valami gorombát idemondhasson - én mindenesetre jobban örülnék annak, ha olyan férfiak írnának őszintén akik ezen "átestek" aztán leíyrnák, rájuk hogyan is hatott ez az egész na....

Mindössze erről van szó.

Nagyi,
akkó' jóvan .
Egyébként aranyat szólottál most is.
Voltak ilyen férfiak, itt a topik elején is vki, illetve van még egy ilyen topik, abban is nagyon szép írások vannak.
Ide a bbnetre sajna elég ritkán téved ide (normális) ffiember...

Sziasztok!
Szörnyű, hogy micsoda fröcsögés megy itt, apások és nem apások között. Mi a probléma? Nem csoda, hogy nem néz be ide egy normális férfi sem, hiszen Ők tudnak kultúráltan vitázni (a férfiasabb topic-okat is olvassátok néha). Miért van az, hogy mi nők azonnal egymásnak esünk mihelyst úgy látjuk, hogy a másiknak is van saját véleménye.
Az én párom bennt volt a szüléseimnél, sőt még a császármetszést is végignézte, és ennek egyetlen érthető oka volt: szeretett volna ott lenni a gyermeke születésénél. Ennyi, van aki bírja, van aki nem. Megértem őket, ha esetleg nem bírják a gyűrődést.Segíteni nem tudnak a szenvedéseinken, de együtt örülhetnek velünk a végén. Egyébként a páromat nagyon irigyeltem, mert amíg engem varrtak, Ő dajkálhatta mindhárom pici lányunkat, és ezt soha nem felejti el...

Hé, mi ez a titokzatoskodás, Nagyi, én meg ismerlek mindkettőtöket és szerintem nem vagyok egyedül!

Na Zsóka én most már mára tényleg megyek alvadni,
de szvsz azok a férfiak akik mindenféle nicken beírkálnak ide mindenféle sértő dolgot, nos azoknak valami alapvetően más bajuk van a nőkkel amit nem tudnak magukban feldolgozni. Aztán ahelyett hogy kérdezgetnének, elélvezkednek abban, hogy beszólnak egy jót. Lelkük rajta.
Mindenesetre az sem a férjemről sem a vejemről nem feltételeznék ilyesmit, pedig ők sem akarnának részt venni egy szülésen. De ők ha valamit nem értenek, megkérdik a nejüktől és választ kapnak.... Kukucska Karcsi nem mer kérdezni?

Jóéjt mindenkinek!

A szülés nem a nőnek kéne hogy a legnagyobb esemény legyen az életében (persze manapság nem öt-tíz szülés jut egy női életre), hanem az a gyerek számára a legnagyobb esemény, hisz akkor kezdődik az élete. Az anya meg a dolgát a végzi, csak valahogy ma ezt szentségtörésnek számít ilyen egyszerűen kimondani. Kicsit túlmisztifikálják manapság a szülést, és azon belül is a nő szerepét. Mert ez így méltó folytatása a nő számára a női magazint olvasgató, "mert megérdemlem" életmódnak. A média legalábbis így látja, és így csinál belőle üzletet. Nem arra készítik fel a nő lelkét, hogy milyen munka vár majd rá, ha megszületik a kicsi, mit tegyen a csecsemővel, vagy hogy mik a felnőtt asszony feladatai, hogyan tartsa össze a családot, hogyan evickéljenek át közösen a várható nehézségeken, nem... Hanem arra, hogy a szülés neki micsoda teljesítmény, micsoda büszkeség, az ő életének ez milyen fontos és dicséretre méltó része, stb. Szóval azt mondják, amit oly jól esik hallani: hogy te, nő, milyen fontos ember vagy, és hogy a szerelemnek és az irántad való megkülönböztetett tiszteletnek itt is mennyire helye van, stb. Valahogy mintha örök-ifjúkorra, örök-kamaszkorra lenne berendezkedve a konzumtársadalom nőinek agya, lelke, persze nem mindenkié, és még nem is tökéletesen, de akik ebből élnek, azok sokat tesznek érte, hogy így legyen.

Az a régi tipusú "látszatházasság", ami valamelyik föntebbi megszólaló szerint egy bt-hez hasonlított leginkább, csakugyan nem a sírig tartó idealizált szerelemről és nem a két házasfél örök boldogságáról szólt, hanem a közös életben együtt elvégzendő feladatokról, a munkáról. Ebben a szülés a nő egyik feladata volt, sok egyéb mellett. Anyáink generációja még ezen értékrend szerint élt, legalábbis akkor. És sokan még a lányaikat is ebben a szellemben nevelték.
Hú... Nem tudom, kiderült-e két fő dolog: egyik, hogy nem akarom bántani az apás szülés pártiakat, egész csomó ismerősöm, általam szeretett emberek nagyon boldogan szültek együtt. Tehát nem akarom őket bántani. Csak arra akartam reagálni, hogy egyrészt milyen újkeletű ez az igény a nem-látszat-házasságra (ami egyébként még nemigen bizonyosodott be, hogy hosszú távon működne a családok zöménél), valamint hogy miért is van az, hogy sokan kimondottan felháborodnak a "mai fiatalok" hozzáállásán.
Most biztos kiakadtok majd, mert nagyon ódivatú és nagyon kegyetlen is amit írtam. De gondolkozzatok el rajta, hogy esetleg anyáink generációjának, és az előtte lévő sok-sok generációnak biztos nincs-e igaza néhány dologban. Hátha mégis, és tkp. mi most a ló túloldalán vagyunk, és talán van valahol egy arany középút.
De nem fogok meglepődni, ha a torkomnak ugrotok, tudom, és vállalom is, hogy markánsan eltér a véleményem a többségétől.

Mut,
csak azért titokzatoskodtam , mert nemtom, nagyi jó néven venné-e, ha a zindexes nickjáét itt kiteregetném ország-világ előtt. Nyilván nem véletlenül nem írta meg .
Biztos nem vagy egyedül, de én pl itt kevés emberről tudom h ott vannak a zindexen is. Pedig biztos vagyunk sokan, csak nem mindenki bukik le (vagy buktatja le magát mint én ).

Adrienn,
van abban igazság is amit írsz, de én pl a magam részéről nem rétek azzal egyet, h a szülésnek nem kell egy nő életében a legnagyobb vminek lennie. Igenis, az. Mert ennél nagyobb csoda a világon nincs. Teszemazt egy kiskutya (de mondhatnáék bármit) születése is egy csoda. Egy ÉLŐLÉNY jön erre a világra, ÁLTALAM. És ez nem a magam túlmisztifikálása, csak hadd érezhessem már egy kicsit istennek magam... Mert életet adni a világon a legszebb dolog.
Nem szoktam ömlengeni, a fenztieket nem is annak szántam, még ha úgy hangzik is. De igenis, a szülésnél-születésnél nincs nagyiobb dolog.
És mindamellett, hogy különleges, nem mindennapi, igenis nagyon is közönséges, mindennapi dolog. Ha értitek .

Nem hiszem, h nagyanyáink bt-je bldogabb lett volna. Sok volt a látszatházasság, vagy az érdekházasság (módos gazda fia elveszi a másik módos gazda lányát), ez jobb volt? Összecsiszolódtak (ha összecsiszolódtak), és elélték az életöüket látszólag jól.
Azért azt hiszem, ennél már csak jobb, hogy én szerelemből hozzámegyek vkihez, aki engem szerelemből elvesz, lesz x számú gyerekünk, és szeretetben (nem feltétlenül szerelmeben) élnk amíg meg nem halunk.
Nem?

Na nem a kiskutya jön világra általam, . Nnnnna.
Azért remélem, érthető .

"És ez nem a magam túlmisztifikálása, csak hadd érezhessem már egy kicsit istennek magam..."

Van ám ebben ellentmondás, nem is kevés
A Szülőszoba című tévés rettenetben fogalmazott úgy egy doki, hogy az anyák az életük showműsorának akarják képzelni a szülésüket.
Tényleg

Hukkle!

Névtelen
te szerencsétlen borítékolni tudtam volna ezt az idétlen megjegyzésedet, csak sajnálatot érdemelsz miatta, komolyan vannak akik ezt mulatságosnak tartják és jókat röhögnek saját izléstelen beszólásukon.

Cassy
Biztos vagy benne hogy csupa nő ugrik egymásnak, szerintem inkább idétlen kamaszok vagy unatkozó pasik játszanak "anyázóst" a vitával nincs baj, nem kell egyet értenünk csak a hangnemmel.
Egyszerűen nem hiszem el hogy anyák gyermekükkel a hátuk mögött és/vagy a karjukon ilyeneket írnának.


Tisztelt Emberek / a sok hü..e ugorjon/
Mi lenne ha nem menne el minden értelmes és kultúrált ember viszont senki nem szólna visza a tahóknak?
Ők tünnének el. Nem lehetne megpróbálni egyszerűen továb olvasni és kész csak arra válaszolni amire érdemes.Szerintetek?

Szomorú vagyok hogy Nagyi nem válaszolt nekem.

Adrienn
Érdekes amit felvetettél sok mindenben egyetértek veled és van amiben nem.
Szerintem sem jó hogy a média az újságok egy művi, nem természetes értékrendet próbálnak belénk súlykolni sok-sok butasággal.
Valóban egy nő a világra tud hozni egy babát ha minden ideális /nem tekeredett a köldökzsinór a nyakára, nincs téraránytalanság stb. és sajna azért előfordul napjainkban is rendessen!/ teljessen egyedül is voltaképp nem kell tulmisztifikálni akár akarja akár nem a teste dolgozik a babát meg kell szülnie és kész, ehhez minden adott azért vagyunk nők.JÓ rendben.
A mai világban ehhez jön még az orvos a szülésznő az egészségügyi háttér, mi a gond?
És mégis....

Én életem legnehezebb és egyben legboldogabb napjainak a gyermekeim születését tartom. Ez nekem nagyon fontos, sokat szenvedtem érte, de megérte, te is tudod hisz anya, nem tudnál olyan dolgot mondani amit értük le tudnék cserélni.
Azt hiszem hogy a nézet külömség abból adódik hogy mind a ketten másként éltük meg ezeket a pilnatokat és éppen ezért máshová is tesszük az értékrendünkben. Ez mindaddig nem is baj amíg elfogadjuk hogy te így látod én meg úgy és nem esünk egymásnak ezért.

Még valami eszembe jutott azt írtad hogy a gyermek küzdelme nem az anyáé, én ezt egészen másként érzem. A gyermek küzdelme is, ezért is tartunk szülinapot az ő ünnepe világra jött, de azért az anyukája is sokat tett érte, a fogantatásától óvta védte, majd a világra segítette. Semmihez nem fogható ahogyan érzem a nővekedését én büszke vagyok arra hogy két parányi sejtből álltalam az én testem álltal egy új élet alakul ki, növekszik, fejlődik az értelme, mocorog és végül a nagy napon végre megpillathatom. Én amióta anya vagyok egésszen másként nézek a saját anyámra másként ítélem meg őt és a tetteit, sokkal toleránsabb lettem vele szemben, és minden szülinapomon így vagy úgy megköszönöm neki az életem, mert szerintem az voltaképp az ő napja volt és nem az enyém.
Biztossan van akinek ez nyálas rész ugorjon tovább nyugodtan, ezek nem elcsépelt frázisok, így érzem és kész.

Bunkókák a megjegyzéseitekkel ne is fáradjatok én a mai naptól csak értelmes kérdésekre és reagálásokra vagyok hajlandó válaszolni, de arra szívesen.

Dzsili

Zsóka
Én értettem miről írtál, tetszett is, nagyon egyet értünk úgy látom.

Dzsili

Közbensö kis statisztika erről a topicról:

- 7 nap és 4 óra alatt 295 beszólás, benyerítés, stb.
- Magyarország jelenlegi legbotrányányosabb topicja
- Magyarország legsötétebb hozzászólói, mindez részben kismamáktól

elképesztő...

Nagyon ráérek, mert se kutyám, se macskám, imádom a botrányÁNYos dolgokat, pedig egy ájtatos széplélek vagyok, remélem, értékelitek

Dzsili, nem írtam, hogy a születés a gyermek küzdelme volna, nem pedig az anyáé. Azt írtam, hogy a gyermek életében a legfontosabb esemény, mert aznap kezdődik az élete. És az anya életében meg ez a nap csak az egyik szülése a sok közül - elvileg sok közül.

Zsóka, a bt-ről még egy kicsit. Habár kicsit off, de most emiatt nem nyitnék külön topikot. Habár lehetne, de nem hiszem, hogy túl nagy látogatottságnak örvendene.
Nem írtam, hogy anyáink boldogok voltak a "látszatházasságban". Azt írtam, hogy az a bt alkalmas volt a feladat elvégzésére, a mai énközpontú "boldog akarok lenni ÉN ÉN ÉN egy életen át" kapcsolatok meg nem minden szempontból alkalmasak. Olvastam egyszer egy neves szociológustól, majd megkeresem ma, hogy ki volt az, hogy szép-szép a szerelmi házasság ideológiája, de attól kezdve, hogy szerelemből kötünk házasságot, két hibalehetőséget építünk be a családi életünkbe, mely két hibába sokan esnek aztán bele (persze nem mindenki). Egyrészt olyan emberek házasodnak össze, akik értékrendje, neveltetése, családi háttere nem hasonlít eléggé, és ez a gyerekek megszületésének pillanatától komoly konfliktusokhoz vezet, a kapcsolat működése jó esetben ideiglenesen, rossz esetben végleg akadozni kezd, ezt a gyerek is megsínyli. Másik: divat az, hogy mikor a szerelem "kihűl", akkor már nem érzi a pár igazinak a fene nagy boldogságát, és váláson kezdenek töprengeni vagy félrelépnek, mert nehéz tudomásul venniük, hogy a nagy szerelmek ideje egyszer csak lejár, hogy egyszer csak már nem "Rólam" szól az élet, hanem legjobb esetben rólunk. Hogy felnőttként már nem a saját boldogságomat kell űzni, hanem a gyerekeimmel és a családi élettel foglalkozni, ami persze sosem olyan heppi dolog, mint egy vidám és elkényeztetett ifjúkor, mikor "ÉN" voltam a középpont.
Persze nyilván az "elhidegülés" miatt félrelépős, elválós viselkedéshez már igen felelőtlennek és infantilisnek kell lenni, de sajnos szép számmal vannak felelőtlen és infantilis felnőttek, akik meg is teszik, hisz "most ez a szokás, akkó mér ne?" És ismét ott vagyunk, hogy a munkát nem tudják jól elvégezni, a gyerek meg szív. Na, és persze az örök boldogság (boldogság vagy szerelmesség?) illúzióját is hiába kergetik. Tönkrevágnak maguk körül egy csomó embert, elsősorban a gyerekeiket, de hiába. Meg hát a boldogságnak még sok egyéb forrása is van, nem csak a szerelem. Egy bizonyos korig a szerelem nagyon fontos, a párválasztásban is segít. Aztán elmúlik a fiatalkor, és akkor másnak jön el az ideje.

Na, azért mondom, hogy erről külön tanulmányokat lehetne írni, mert igazából a régi rendszer sem volt tökéletes, messze nem: pl. akiknek a szülők választottak párt, azok tényleg leélték fegyelmezett boldogtalanságban az életüket, és ez nem volt jó. De a mai rendszer sem jobb, mert csak az "én"-ről szól. Érdekelne, hogy mi a jövő útja, mi fog ebből kisülni. A jelenlegi mód lehet, hogy már odavezet, de jelenlegi állapotában jónak nem mondanám.

Adrienn
Értem. Nos ettől még ugyan úgy érzem, már mint hogy ez egy hihetetlen erőfeszítésembe került nagy dolod volt a részemről, bár én hármat szültem mégsem mondanám hogy csak egy volt a részemről, vagy csak egy szülés a sok küzül, mert mondegyik megismételhetetlen és egyedi volt és ha lenne még gyermekem ugyan így volnék vele.
De mint ítam ez valószínűleg akülönböző felfogásunkkból eredő dolog és nem is olyan lényeges.

A Zsókához írt hozzászólásod viszont annál inkább.
Az eleje nagyon tetszett főleg hogy én a saját bőrömön érzem a hatását.Mi is fiatalon házasodtunk, nagy szerelem, kisbaba a pocakba, esküvő, hű de jó és szép végre éljük a saját ÉLETÜNKET.
Igen ám de idővel egyre inkább előtérbe kerültek azok a dolgok amikről beszéltél eltérő értékrend, a gyermek nevelés /a neveltetés miatti!/ máskénti megítélése stb.
Ahogyan öregszünk egyre jobban kiéleződik a helyzet. Én megvallom hogy eleinte rengeteget alkalmazkodtam a férjemhez és igykeztem mindent a kedvére tenni, úgy csinálni ahogyan ő szerette volna, egy idő után azonban ez terhessé válik és ha csak egyikünk óhajt a másikhoz csiszolódni annak bizony következményei lesznek.
Ahogyan én is egyre inkább szertnék ÉN lenni úgy távolodunk egymástól és ezt nem tudom vele megértetni.
Az én párom bizony szívesen élt volna azokban a bizonyos időkben amiről szó volt, legfőként mert ő egy feleségtől érzésem szerint elvárja hogy:
- gyereket szüljön, nevelje, tanítsa,
- reggelit, ebédet stb. készítsen rakja elé aztán a romokat takarítsa el
- rendet tartson csilogjon villogjon minden, ha már úgy is otthon van ezért él ugyebár
- amikor a férje otthon van KUSS a neve hiszen a háu ura és parancsolója majd ossza az észt ő csak az utasítgatásokat tartsa be
- ne panaszkodjon, elégedett, boldog vigyorral az arcán lesse a párja gondolatait és gyorsan csinálja is meg,
- egy bombázó, szexmasina legyen esténként.
Na már most annak idején azért ellégé letisztázottak voltak a dolgok,a munkák leosztásai, ki mit végzet.
/Mondjuk az iszlám államokban ma is az, mégsem vágyom oda feleségnek!!!!!!/
Mostanában viszont a nők is végeznek olyan feladatokat amiket a férfiak valamikor és viszont is igaz, ez szerintem jó mert attól függetlenül hogy melyik nemhez tartozunka lényeg nem változott emberek vagyunk.
Vannak férfiak akik szertnek főzni, sőt még össze is takarítanak maguk után almosogtanka egésszen egyszerűen azért mert igényesek és nem tartják ezeket a dolgokat lealacsonyítónak. és vannak hölgyek akik olyan munnkákat végeznek amiért valakmikor megkövezték volna őket.
Miért ne tehetnék?
És hogy mia jó szerintem?
Egyik véglet sem.
Illetve ahol akét embernek egyformán ilyen szélsőséges elvárásai vannak egymással szemben ott éppen még működhat is, akkor neki úgy jó.
De álltalában az arany középút /ami nincsen/ lenne a célravezető ahol egymásért vagyunk de azért van magánéletünk is ahol megosszuk a gondokat és örömöket és a feladatokat is. Nekem pl. jól esne ha a párom néha észrevenné hogy milyen fura dolog hogy én házimelózok amíg ő TV-t néz vagy számítógépen játszik, ha együtt megcsinálnánk a feladatot több idő jutna egymásra és közös programokra a gyerekekkel.
Köszönömhogy meghallgattál, a többiektől bocsi az OFF-ér.

Dzsili

Dzsili, én megmondom őszintén, nem ilyen gyakorlati dolgokra gondoltam. Persze, hogy ha a nő bevállal a családfenntartásból valamit, akkor cserébe a férfinek is el kell vállalnia valamennyit a hajdan női munkákból. Ha változik a munkamegosztás, akkor egyformán változzon mindkét fél számára, ne csak az egyik fél vállaljon többet. Szerintem ez természetes volna, de megvalósulni akkor tud, ha a férjeddel szép kerek mondatokban közlöd, hogy mit szeretnél, és hogy "mától ez a te feladatod." Először kiakad, szívja a fogát, de aztán megszokja. Ezt máshogy nem lehet, a pasik zöme nem annyira önmaga ellensége tipus, hogy nemszeretem munkát vállaljon át a feleségétől minden kérés nélkül. Nyilván lapít, míg csak lehet. Nem kell hagyni.

Én kicsit elvibb dolgokról beszéltem, főleg a szerelemközpontú, és énközpontú gondolkodás vagy inkább életvitel témájában.