Drága Nyuszi nem akarlak elkeseríteni, de én túl vagyok a 14. (babaméret alapján 15.) betöltött héten és még mindig ökölődöm ha hűtőt nyit valaki, vagy olyan kaja van főzve. Nálunk lassan a fiúk is vegetáriánusok lesznek, mert a zöldön és a gyümin kívül nem nagyon tudok enni. De reméljük, hogy nálad azért hamarabb elmúlik.
A karácsonyi ajándékokkal szinte még sehol sem vagyok, mert saját kezűleg gyártom, és sajna lassan megy. Gipszangyalkákat öntök, és festek, és saját gyártmányú ajándékdobozkákban adom át.
Takarítás hétvégén lesz, mert beosztom a fiúk között.
Szerencsémre sikerült rávennem a párom és a sógorom (nálunk lakik), hogy talán segíthetnének, mert nem bírom a vegyszer-tisztítószer szagot sem. Azért portalanítás, törölgetés ilyesmi az én dolgom marad. A malackák már ki vannak kozmetikázva (köröm fül, fog tisztítás, fürdetés), csak takarítanom kell őket is.
15-én hétfőn megyek orvoshoz. Magánorvos végre valaki elvállalt. Aztán remélem nem csak első alkalommal volt rendes. Teljes ellenőrzés, lelet és baba is. Remélem Pocok addigra meggondolja magát és megmutatja mi van a lába között.
Tudom, hülyén hangzik, de mintha már éreznék valamit. Persze tudom, mikor rúg, meg fordul, a nagyobb helyezkedések már érezhetőek. De valahogy azt is megérzem, hogy "na most gyorsan lepihenek egy kicsit, mert aludna" vagy reggel "kicsit lustizom még, mert még szundikál".
Mondjátok nyugodtan, hogy dilis vagyok