Sugár,
köszi
Én pl. egyáltalán nem éreztem, hogy rá lennék utalva a páromra. Ez pl. szerintem fontos.
Nekem jó volt, hogy velem volt. Növelte a biztonságérzetem, és már leírtam, vhol, hogy szegény nagyon jó szolgálatot tett, mikor orvosra, vagy szülésznőre volt szükség, én meg ctg-re voltam kötve
De jó volt pl, hogy volt kivel beszélgetnem. Még akkor is, amikor esetleg két fájás között voltunk.
Volt, aki elterelje a figyelmem a többiekről, akikkel egy vajúdóban voltunk.
és tartotta vki a lábam
tudtam, hol van.
és tudtam, hogy nem idegeskedi agyon magát kívülállóként, hanem ott van a tűzfészekben
gyakorlatilag, közvetlenül a szülés után nem is volt velem, hiszen ment a babával, és ő hozta oda nekem. Ez is jó érzés volt.
De nem tudtam előre, hogy helyes döntést hoztunk-e vagy sem.
Sokban hozzájárult egyébként ahhoz, hogy örültem a döntésének, hogy a kül. kismama sajtó arról beszélt, milyen fontos, a gyerek életének első pár perce, órája, milyen meghatározó lehet apa-gyerek kapcsolatban, hogy apa ott van-e a világrajöttekor. Persze mindezt fenntartással fogadtam.