Dadomi, de jóóó ez a kép! És jó színe van a falnak is!
Nettke, huhh, nem hangzik túl jól ez a szíves sztori, de hálistennek van rá gyógyszered, meg majd el is múlik biztosan.
Én még az őskőkorszakban műszakoztam, egy szociális otthonban dolgoztam, jajj, rémálmaimban ne jöjjenek elő azok az éjszakák... Nagyon utáltam, de tényleg.
Nettke, neked se leányálom...Biztos ráborulnék arra a szalagra...
Oks,
Cseriani, ott leszek! Nekem is a férjem levadászta, hol lehet ez a temető, hátha leszakadok mögületek, hogy akkor is odataláljak, meg nyomtatott nekem térképet is. Én is veszett jól tájékozódok egyébként, a lakásban is eltévedek... A franc egye meg, csak ne kellene mennünk, jajistenem...
Vagyishát, csak ne ezért kellene...
Dadomi, ha valami gáz van,m vagy izé, akkor majd téged hívlak, jó? Úgyis egy kocsiban lesztek Anival.
Nettke, háááát az történt Bonyhádon, hogy szülés után fél órával meghalt a kisfiam... Én a Bruncviknál szültem, és te? Hosszú történet, nem akarom itt felzaklatni a társaságot (ha érdekel:
www.angyalokszulei.hu; Böcz (úgyismindenkitudjakivagyok
)) András Bence története); utána a szakma is műhibaként aposztrofálta, de nem pereltünk, minek... Bár a jelenlegi dokim,
Dadomival és
Gesztivel közös Vargadokibánk védte a Bruncvikot, sőt, sógornőmnek, aki nemrég szült, ajánlotta is őt, hogy nagyon jó orvos, szóval védte, és mondta, hogy ez bárhol bármikor előfordulhatott volna, nadeazé... Azért valószínű mégsem.
Na, nagyon belementem, nem akartam pedig... Szóval, ez történt Bonyhádon. Egyébként, ha jól látom 4 hónappal azután, hogy te szülted Martint... Majd visszakereslek, láttam én a kicsi-nagy fiaidat akkor, mikor betetted a fotót, csak most nincs előttem az arcuk (az arcmemóriám is rossz).
Na, lassan megyek én is, elteszem magam holnapra, hosszú és nehéz nap lesz...