Edit!
Ott az igazság... ha
ezt az egyénre szabott dolgot nem értem, mindegy, és hidd el nem kötözködésnek szánom, de miért kellene egy huszonfős csoportban egyénre szabott feladatokat kapniuk a gyerekeknek?
a fiad nem árulja el a kapucniszaggatót? ha nem mártja be férfiúi büszkeségből, az király. ha viszont fél a másiktól, na azért az rossz, mert a kapucniszaggatásnál nagyobb balhékat is lehet csinálni, sőt rá is szállhatnak, piszkálhatják.
és most ismét nem a felelősséget akarom levenni az óvónőről, de nem lehet minden gyereket mindig figyelni az udvaron. én is voltam ovis, átlagos oviba jártam, és emlékszem, hogy az udvari program kötetlenebb volt, el lehetett vonulni, és ott lehetett baromságokat csinálni, csináltunk is. nyilván a nagyon gyengéket, meg a nagyon bajkeverőket szemmel tartották, de egyszerre mindenkit képtelenség. így volt, hogy egy gyerek feje beszorult a rácsba, tűzoltók vágták el a rácsot, zipzárba szorult kukac, hogy csíptünk, hogy mindenféle füvet ettünk (sógorom zöld hernyót), a tótjózsi megmutatta a kukacát a lányoknak, majd bánatában felhajtotta a húsvéti kölnijét satöbbi.
nem vagyok óvónő, nem is lennék, de biztosan nagyon nehéz lehet, pláne ezzel a liberális trenddel, hogy ha akar valaki foglalkozást foglalkozik, ha nem, letojja. az óvónénitől elvárjuk, hogy legyen kreatív. motiváljon minden gyereket. a motiválhatatlant is. ha mégsem sikerül, akkor figyeljen rá külön. mindre. nagyon. bent is. kint is. a lelkére is. a fejlődésére is. magyarán anyja helyett anyja legyen, mindnek. a saját személyiségük alapján.
na most megint tetemre hívtam. mindegy már leírtam nem törlöm ki. szerintem kissé túlzóak az elvárásaink. vegyes csoportról már egyszer leírtam, nem komálom. ott az óvónéni a kicsit pátyolgassa, nagyot tartsa kordában, a kicsinek törölje a fenekét (nem röhög kiscsopiban még a legtöbb gyereknek törlik a fenekét), a nagyobbakkal meg azért úgy foglalkozzon, mint egy 7 évessel, ha unatkozik külön is. A három éves ákombákomot rajzol, a 7 éves sellőt fest. Egyszerűen a vegyes csoport szerintem kicsit átlagra húz. 5 éves korig felfelé, utána vissza, kivéve, ha óvónéni egy tünemény, minden energiáját a munkájára áldozó ember, fáradhatatlan "élharcos", és mondjuk 170%-os sztahanovista. ja és persze minden intézményben minden óvónéni legyen az előbbi tulajdonságokkal ellátott.
Na mindegy ez csak az én véleményem, amit egyelőre eddig három óvónénivel való sztorizgatásokból, és más játszótéri anyukák elmondásaiból raktam össze, és majd jön a való világ. Lehet én látom rosszul, és majd jól képen töröl a valóság, és majd azt tapasztalom, hogy tulajdonképpen csak károgok, és minden gyerekre jut minden percben kellő figyelem, személyiségüknek megfelelő óvás, nevelés, és csak én vagyok olyan szűk látókörű, hogy el nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan csinálják. Már várom ezt az édes pofont.
Wawel!
Ha óvónő azt mondja Kingának, hogy május 22-vel még nem ugorja meg a lécet, annyi meg egy bambi, marad egy évet. Ha viszont azt mondja mehet, akkor megy.
Soha nem mondanám, hogy hülyének nézi a gyereket. Viszont az is igaz, hogy ha két óvónéni egybehangzóan mondaná, hogy menjen, akkor nem mondanám, hogy ugyan már maradjon még, pont azért, mert ők ismerik egyrészt a gyerek fejlettségét, másrészt a követelményeket.
Amúgy érdemes lenne egy követő tanulmányt csinálni, (lehet hogy van), hogy a visszatartott és az elengedett gyerekek figyelme, teljesítménye hogyan alakul mondjuk 4. osztályban. Tudom ez sok mindentől függ, tanítótól, módszertől, gyerek képességeitől, osztálytársak "húzúerejétől" stb. de kíváncsi lennék hogy tényleg annyi haszna van-e annak, hogy némely gyerekek 8 évesen mennek suliba.
Keresztfiam nem jutott el a nevelési tanácsadóig. Automatikusan akarták visszatartani, mire az apja mondta, hogy nem kellene. Közölte, hogy aki 5 évesen profin sakkozik, rabló römizik, magabiztosan számol százas számkörben, az már szerinte iskolaérett. Neki lett igaza. Harmadik gyerek, ragadt rá minden. De ami nagyon durva a sztoriban, hogy mivel az óvódában olyan csoportba került, hogy ő volt a legnagyobbak közt, és a kortársai mind egy évvel tovább jártak, és kétszer voltak "középsősök", ezért Botond nem volt nagycsoportos, így neki nem voltak iskolaelőkészítő foglalkozásai.
Szóval ez meg a másik durva véglet. Ja és óvónénik azt mondták, hogy ha akarják suliba vinni menjen, annak ellenére, hogy kihagyta a gyerek az utolsó évet.
(lehet jobban sakkozott, mint ők hihi)
a elvesztett évről is kicsit mást gondolok, de az egy más téma... szerintem nincs olyan sok évük, hogy vesztegetni lehessen. én ha úgy nézzük kettőt minimum vesztettem, ha beleszámítom az egyetemet is (mert a diplomán kívül használható tudást nem adott ) 7-et vesztettem. és most azon törpölök, hogy merre induljak megint, és baromira nincs kedvem tanulni. még a végén kiderüól, hogy mégis inkább pék szeretnék lenni 4 évvel fiatalabb kiadásban. hihi
hosszú lett