Sziasztok
Bár megfogadtam, nem írok, pont a "Névtelenek" miatt, de mivel a topic lényege "Papák a szülőszobán", hát mégis "tollat ragadok".
Mivel még nem szültem, igy élményem sincs, de az elképzelésemet - s párom elképzelését szivesen megosztom Veletek.
Kedves Névtelen (azt hiszem 2 is van, egy Úr és egy Hölgy): azzal kezdem, én egy olyan full magára és környezetére igényes nő vagyok, aki még a közértbe is talpig sminkben szalad le, 16 éve tartja formáját, nincsenek csikjai, súlyfeleslegei, stb. Ezt várom el magamtól, ezt kívánja meg a munkám és a környezetem. De tudjátok (s ezt már a jó öreg Charlie is megénekelte
"Az aki szép, az reggel is szép...". Tudjátok, aki reggel, kócosan és álmos szemekkel is nyugodt szivvel rámosolyog az éppen mellette heverésző férjére, párjára, nem szégyenli az arcát smink nélkül, a testét a legdivatosabb ruhák nélkül, na azt a nőt, akit nagyon szeretnek, azt igy is szeretik.
És igy szeretik igazán.
A terhesség - mint egy másik topicban már kifejtettem - a világ legcsodálatosabb élménye, ami velünk nőkkel történhet. El kell fogadni a vele járó változásokat. Én elfogadtam a 12 kiló pluszt, elfogadtam, hogy a kemény edzéseket abba kell hagyni, a szoláriumot elfelejteni egy időre, s kiiktatni magam a munkámból, ahol anyagilag, erkölcsileg a legnagyobb megbecsülésben részesültem s mivel a bőr is változáson megy keresztül, az erős smink is egy időre a szekrénybe került
.
Terhes vagyok. De ettől még Nő. Olyan Nő, aki azért használ "kenceficét" (mégpedig a férje ELŐTT!), olyan Nő, aki odatolja a kerek pocakját a férje elé, mégpedig ugyanazon férje elé, aki az 58 centis derékkal szokta meg! Szülni fogok: ahogy a Névtelen írja, szülni, mégpedig fájdalomban, "bűzben?", recsegő csontokkal, valószinűleg zenei aláfestésekkel is. És szeretném, ha a párom bennt lenne. Nem vonszolom oda 6 lóval, nem zsarolom érzelmileg, nem követelőzöm, nem parancsolom oda. Egyszerűen szeretném, ha mellettem lenne a nehéznek igérkező órákban. Az Ő igénye ugyanez. Abban megegyeztünk, hogy magánál a kitolási szakasznál Ő kimegy, de a köldökzsinórt elvágni bejön. Nem fogom erőltetni, ha mégsem jön be, csak ha a baba már szép tisztán, s bebugyolálva fekszik majd mellettem. S nem fogom kizavarni, ha ad hoc mégis úgy dönt, hogy odaül mellém. Ez ott és akkor eldől. Ettől én nem leszek kevésbé Nő, és Ő nem lesz kevésbé Férfi.
Úgy vélem nem szabad mások felett előre és elhamarkodottan ítélkezni, leszólni véleményüket. Azt a hölgyet UGYANÚGY szereti a férje, párja, akin esetleg megmarad a szülés nyoma, 1-2 csikocska formájában. S ugyanúgy megbámulhatják idegenek az utcán ha légies könnyed léptekkel átvonul a zebrán. Ugyanolyan sikeres Nőként folytathatja majd munkáját, mint az, aki gondosan a fürdőszobába zárkózva sminkeli magát tökéletesre.
No, nem szaporítom tovább a szót. ne haragudjatok Topiclakók, hogy "belekontárkodtam", de hozzá kellett szólnom
Sziasztok, és fájdalommentes, gyors szülést a Hölgyeknek és egy igazi Születés-élményt a Papáknak!
Szilvus