Sziasztok!
Kedves Dzsili!
Az én problémám nem az, hogy személyesen ismertek-e, vagy nem. A hsz-aimból biztos körvonalazódik a gondolkodásmódom. Nekem az a problémám, hogy aki máshogy gondolkodik, az a többség szerint MÁS. Azt mondod, hogy azért mert ismernek, nem mindegy, hogy mit mondasz és hogy fogalmazol. Szerintem az lenne a lényeg, hogy ha ismernek, ha nem, akkor is ugyanúgy fogalmazz, ugyazt mondd. Nem érzem, hogy engem védene az ismeretlenség, nem is célom ezáltal védettséget szerezni. Nem éreztem, hogy bántanátok amiatt, hogy a párom nélkül szültem, a névtelen első hozzászólása miatt írtam, hogy "nekiugrottatok". De hangsúlyoznám, nem az a gond, hogy nem értünk egyet dolgokban!!!
Abban igazatok van, hogy bármilyen véleménye van bárkinek, kulturáltan adja elő.
Most pedig arról, hogy miért nem volt nálunk apás szülés. Annak idején kicsit félve kérdeztem a páromat, hogy bent akar-e lenni (szívem szerint arra vártam, hogy nemet mondjon), ő pedig félve mondta, hogy nem igazán. Megbeszéltük és rájöttünk, hogy szerencsére egyformán gondolkodunk. Nyugodtan mondjátok, hogy hülye vagyok
, de nálam a szülés valahogy az intimitások közé van besorolva. Nem azért, mintha szégyelleném a folyamatot, vagy a kitárulkozást, és nem azért, mintha a férjem undort, vagy bármi -névtelen által emlegetett- más rossz dolgot érezne emiatt. Annak idején apáink büszkén jártak fel-alá a folyosón, ugyanúgy féltették anyáinkat, és mi úgy érezzük, ennek is meg van a szépsége. Azt is értem, hogy a közös szülés-élmény is egy csodálatos érzés lehet. Az első szülésem tapasztalataiból kiindulva -nem volt fogadott szülésznőm, csak orvosom, és nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam, teljesen magamra hagytak, amíg a doki nem jött- már tudom, hogy nagy szükség van arra, hogy vki mellettem legyen az orvoson kívül is, de még mindig úgy érzem, hogy ne a férjem legyen az. Fogadok majd egy szülésznőt. Nekem a szülésnél nem az a fontos, hogy érzelmi támasz legyen mellettem, hanem, hogy szakmailag érezzem magam teljes biztonságban. És higyjétek el, ennek ellenére teljesen harmonikus a kapcsolatunk a párommal, vsz azért, mert egyformán gondolkodunk.
Bocs, ha kicsit összevissza voltam, és bocs a hosszúságért!
Beatrix