Sziasztok
Ma szabin vagyok, voltam ugyanis reggel vérvételen. Komolyan mondom, még soha ilyen vastag tűt nem szúrtak belém korábban, és soha ennyi vért nem vettek le tőlem eddig (6 kémcső, abból kettő vastag). De túl vagyok rajta.
Dec 11-én pedig jön a genetikai ultrahang.
Mostanában nagyon kevésszer ugrottam be ide, és komolyan mondom, már annyira hiányzik, hogy nyugodtan végigolvassak mindent, és tudjak érdemben írnin...
Most is csak pár szó, aztán majd déléután jövök, mikor apa nem nyaggat már semmivel...
Ranita: Emlékszel még nálam mi történt? Amikor a sok-sok pozitív teszt után vérezni kezdtem..nem barnázni, vérezni. Majd arra bíztattatok, hogy menjek be az ügyeletre, mert ha baba, akkor majd segítenek neki, hogy ottmaradjon. Erre az ügyeletes dokinő elküldött, hogy ha vérzek mit keresek ott...és nem lát semmit, felejtsem el hogy baba van... Lógó orral jöttem haza, csak tit tartottátok bennem a lelket. Most pedig a picúr 16 hetes a pocakomban.
Különben képzeljétek...ma jöttem le az emeletről a kórházban, és beszállta a liftbe a dokinő, aki akkor vizsgált...Én nem is tudom, hogy nem tűnik e nevetségesnek, de pont úgy megcsillant a szeme, mint aki megismert...bár szerintem csak annyi lehetett, hoyg látott már valahol...Legszivesebben a fejéhez vágtam volna, hogy na tessék, látja hoyg itt az a baba, akire azt mondta hogy nincsen???!!! Na mindegy, ahogy kiszállt a liftből, elmúltak a rosz emlékek.
kissedi:összeszorult gyomorral olvastam a történeted...és úgy sajnálom, hogy ennyire fájt neked. De teljesen igazat adok a többieknek, hogy mostmár csak a babára kell koncentrálni, hidd el, szabad az út, a baba jönni fog.
Most elköszönök, remélhetőleg csak délutánig.
Apa el akar vinni a Bodies kiállításra, készülődnöm kell.
Sok puszi mindenkinek!!!