Hát mondhatni szarul. Állandóan bűntudatom van, hogy nem tudok enni, vagy ha eszek is valamit vagy megfájdul a gyomrom, holott alig valami, vagy rókakoma.
Lelkileg is eléggé a padlón vagyok. Roddal szinte állandóak a veszekedések. Tegnapelőtt vett nekem egy meggyes sütiszerű akármit, aztán fogta magát és kérdés meg minden nélkül befalta. Ahogy védekezett azért ette meg, mert már 2 órája ott volt. Na szép
Nemrég volt a névnapom. Ajándék, virág sehol. Azt mondja spórolunk, mert minek kidobni többezer forintot virágra, ha úgyis elhervad. Nomármost a sógoromtól hatalmas csokrot kaptam. Mondani sem kell, hogy bőgtem mint a szamár.
Ma meg...itt ül velem szemben, játszik a másik gépen. Jobb is, nagyon összevesztünk. Hazajött, rögtön fikázta a kaját, majd bevágódott a tévé elé, mert jégkorong volt. Aztán meg olyan lekezelően beszélt velem, hogy leordítottam a fejét. Mondtam neki, fogja meg malackát, mert a műanyagot rágja, és nem akarom megfogni mert benn áll a pisiben. Erre, hogy mit parázok, nem lesz baja a babának, ha meg igen akkor úgyis én leszek a hibás, mert nem eszem.
Úgyhogy most kitartóan utálom, és valszeg estére kicsukom a hálóból. Aztán elgondolkodhat, hogy hogyan kell viselkednie egy várandós nővel, aki ráadásul az ő kölykét hordja. Úgyhogy most inkább hagyjunk engem.