Kiemelt témák

Szia Sziszi!


Ne haragudj, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de nem volt netünk.

Örömmel olvasom a pozitív fejleményeket. Olvastam amit a férjedről írtál, szuper!

Jó régen írtál, van azóta valami újság? Hogy van a leánykád, vesekő ? Te hogy érzed magad? Lakás?

Jó lenne, ha írnál.

Timi

Sziasztok!
Mindenkinek szoritok,aki ide ir, vagy nem ir,csak olvassa, hogy a lehető legjobb döntést tudja meghozni a lehető leghamarabb-mert a rágódásos rész a legszörnyűbb talán.

És ugyanigy azért is drukkolok, és kivánom, hogy úgy legyen,hogy bármilyen döntést hoztok, azt el tudjátok fogadni később is, és ne önmarcangolással teljenek el hosszú évek.


És még azt mondják,hogy a férifak az erősebb nem...Ezt csakis egy férfi taláhatta ki.

Lakás itt sincs, bővebben a gyermeknevelés topicban irtam ezt le, a profilomban fellelhető.


IRJATOK, ha beszélgetni van kedvetek, akármiről, ha megtartjátok a babát,ha nem-az észt nem fogom osztani,az nekem is kell, de tudom, milyen egyedül lenni ,még kérdések nélkül is.



****************************************************

Senkit nem akarok megbántani,megrikatni.
Én is jártam már ebben a topicban kétségbe esve.
Most találtam ezt a szöveget.
Csak azért teszem ide, mert jobb előtte elolvasni szerintem,mint utólag ráakadni a neten.
Egyszerüen a választás szabadsága miatt.Utólag már nem lehet.

Ha nincs kivel megbeszélned, vagy akármi,Bármi.Irj.
Mint már fenntebb emlitettem, nem vagyok semmi módon feljogositva az ész osztására.
Csak egy ember vagyok.
De egyszer, másfél éve én is voltam egyedül a gondolataimmal.

Az a borzasztó, hogy a mai világban egyre többen gondolkodnak el ezen a verzión.Nem csak, vagy egyáltalán nem Ők tehetnek róla.

Néhol kemény a szöveg az alábbi idézetben!!!!!!!!!!!













ÍGY IMÁDKOZZA A KERESZTUTAT EGY ABORTUSZRA ÍTÉLT MAGZAT

I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéllek. Nem a szeretet, hanem az önzés hívott az életre. Egyedül Isten szeret engem!

II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortusz beutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak... Valaki talán imádkozik értem?!

III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete. Egy baleset, melyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!

IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!

VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti át tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudná akadályozni! Kérlek benneteket erre!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha élek. És mennyi gond... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: Azt, hogy a gyermeket Istentől el kel! fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!

VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Uram, Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, emberi tőrvetés... - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a Föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?

X. Jézust megfosztják ruháitól
Uram, Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Islenem, és én mennyire reszketek ettől!

XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!

XII. Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz, és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában.

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Én anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?

XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretet¬parázs. Engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek téged, a Feltámadottat, csak ez mentheti meg őket! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát! Amen.
(A KIRCHE BUNT St. Pöltener Kircherzeitungból.)

Jah, és mégvalami:

Embertelen és borzalmas ez a Világ amiben élünk.
Először azt akartam irni,hogy hányok a férfiaknak nevezett droidoktól, de igazából már nem tudom visszavezetni,hol romlott el a Világ.

Szóval,akinek nincs más választása,vagyis úgy érzi nincs, az ne hibáztassa a végletekig önmagát.

Valószinűleg minden épp úgy történik,ahogyan annak történnie kell, és ha ez igy van,akkor sima átverés az, hogy mi csináljuk magunknak a kis életünket,mert ha már előre megvan a forgatókönyv akkor azon már nem lehet ugye változtatni?

Vagy igen? Mi alakitjuk? Akkor minek forgatókönyv?!

.

...valaki egyszer azt mondta , a gyermekágyi depresszió nem más mint,hogy már nagyon sajnáljuk, hogy erre a világra szültük a Kicsit.
Én akkor ezt az embert igen határozottan elkülldtem oda,ahová való, mert ha jobban bele gondolunk,akkor ezek alapján Ő sem lenne most ,és nem hangoztathatná a hülyeségeit.
Velem együtt.

Szóval egyrészt már mindegy ennek a Világnak,vagyunk elegen másrészt meg kellenek a JÓ emberek,akik még megmenthetik.

Én harcos tipus vagyok,ennek jele látható a nickem alatti fotón.
Van aki nem az,van aki nagyon el van keseredve.Ez valaki szerint a gyengeség,valaki szerint a józan ész,tisztánlátás,racionalitás fokának kérdése.

Ebből újfennt csak azt akartam kihozni, hogy nincs két egyforma eset, és ha már valahogy döntöttünk, döntöttél, akkor ne rágódj rajta de tényleg NE, hogy mi lett volna a másik verzió esetében.

FELESLEGES, és igen veszélyes.

"A boldogság egyetlen akadálya a valóság."

Farsang 2007 február 24-én szombaton!
Farsang, jelmezvásár, jelmezbemutató jelmezbál!

http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_pr ... ujabb.html

Helyszín:

Szülők Háza Családi Központ és Játszóház
Budapest XI. Gazdagrét, Eleven Center
1118 Bp., Rétköz utca 7. I. emelet (P2 szint)

Program:

10:00 - 11:00 Kreatív játékok, kalandfal, alkotó
foglalkozás (kézműves)
11:00 - 12:00 Varázserdő: zenés drámajáték a
gyerekek részvételével
12:00 - 13:00 Jelmezvásár, könyvvásár,
arcfestés, farsangi köröm az anyukáknak
- szünet -
16:00 - 17:00 Kreatív játékok, kézművesség,
kalandfal
17:00 - 18:00 Bábelőadások
Hol lakik az idő?
Manómese
18:00 - Zenés jelmezbemutató: mutasd meg
magad, és ha kedved van, mondj verset, énekelj,
táncolj az otthon készített, vagy a délelőtt itt
vásárolt jelmezedben; ajándékok a résztvevőknek.

Árak:

Gyerek jegy:
1.500,- Ft / gyerek (1-14 év)
Kísérő jegy:
500,- Ft (14 év fölött)
Családi jegy:
3.000,- Ft / család

Sziasztok!
Az én történetem is elég szomorú. Sajnos 3 napja volt terhesség-megszakításom, ami nagyon megviselt. Igy találtam meg ezt a fórumot is vígaszt keresve.
Az én esetemben nagyon szerettem volna megtartani a terhességet, de a kardiológusom nagyon nem tanácsolta, mivel a szívbetegségem miatt akár mindkettőnk élete is veszélybe kerülhetett volna a terhesség folyamán. Szőrnyű érzés ez, borzasztó, hogy így kellett történnie. Pedig, amikor először láttam az ultrahangon, ahogy ver a szíve és hallottam a szívverést...könny szökött a szemembe a meghatódottágtól. Már az az apró köldökzsinórt is látni lehetett.Minden meghatározó vizsgálatnak alávetették a szívemet, hogy eldönthessék a terhesség sorsát. Aztán elmondták, hogy ha megtartanám a babát, akkor - a szívem mostani állapotát tekintve - nagy valószínűség szerint a kicsi anya nélkül nőne fel. Azt hittem meghasad a szívem bánatomban - azeket a szavakat hallva.
Szörnyű volt látni,hogy már kissé kerekedik a hasam és már tudni, hogy ennek nem örülhetek, hogy meg kell szakítani....hogy meg kell,hogy öljék a babámat. Pedig már lelkileg is igen kötődtem hozzá - 9.hetes volt most szerdán, amikor meghalt szegénykém. Magamban még bocsánatot kértem tőle, hogy nem maradhat velem.
Szörnyen sajnálom. Nagyon. Tudom,hogy ész érvekkel is nem volt más választásom, de akkor is borzasztó ez az érzés. Senkinek se kívánom. Pedig a párom is nagyon szerette volna és én is, de mégsem lehet ...lehetett .
Velem nagyon humánusak voltak a kórházban, a doktornő is, aki az orvosom volt. Nagyon próbált támogatni lelkileg, majdnem úgy mint egy anya! Jól esett a hozzáállása, bizonyos fokig segített is, de így is nagyon nehéz. Ha később javul is a szívem állapota és vmi csoda folytán Isten endedi, hogy legyen gyermekünk, annak nagyon fogok örülni, de Őt az elsőt, mindig nagyon fogom sajnálni. Sajnálom,hogy így kellett lennie, hogy ilyen hamar véget ért a kis élete.
Azt javaslom mindenkinek, hogy ha nincs nyomós oka rá, mint sajnos nekem, akkor ne hagyja, hogy már egy megfogant kis életnek ilyen sorsa legyen. Óriási veszteség ám ez! Midenképp az , mindenkinek,aki átesik egy ilyen beavatkozáson - bármilyen okkal teszi is ezt. Ne tegyétek, nagyon nehéz feldolgozni a veszteséget.
Ha nem szeretnétek gyermeket mindent tegyetek meg, hogy elkerüljétek a teherbeesést. Ne utólag lássátok be, hogy felelőtlenek voltatok! Nem lehet, nem szabad emberéletekkel játszani, ehhez - mármint az abortuszhoz - senkinek nincsen joga, mármint erkölcsileg, emberi szempontból nem szabad, hogy megtörténjen, akkor sem - szerintem, ha a Jog engedi is azt a 12.hétig.
Szóval legyetek észnél! Ne legyetek meggondolatlanok!
- egy nagyon szomorú 28 éves lány -

Sziasztok!

Örültem, hogy megtaláltam ezt a fórumot. Az elején kezdtem az olvasást, még nem jutottam el az aktuális hozzászólásokhoz, de muszáj írnom.
Még réges-régen (2001-2002-ben) babaneteztem, kisanya néven, a kisfiam születése környékén. A kislányom 2,5 éves.
Most a segítségeteket szeretném kérni, csak annyiban, hogy "beszélgethessek" veletek, és megoszthassam az életemnek ezt a részét.
A gyerekeim apukájától két hónapja váltam el, és szédítő gyorsasággal, váratlanul megismerkedtem valaki mással, holott az ehhez hasonló "férficserélgetést" elvben nem támogatom. Nagyon szerelmesek lettünk egymásba, de nagyon sok "de" volt (és van). Bár védekeztünk - most terhes vagyok. Egyikünk sem akart gyereket (remélem, majd képes leszek bővebben kifejteni az indokokat), én mégis örültem, amikor pozitív lett a teszt. A kedvesem nem akarja, szerinte totális öngyilkosság lenne a terhesség megtartása. És valamennyire igaza van. Én mégis szeretném. Talán könnyebb lenne, ha nem váltakoznának a "döntéseim" félnaponta.
Szombaton lesz 6 hetes a babám, és én is csak 5 napja tudok róla.

Abba kell hagynom, mert nem látom a monitort...

Sziasztok.
Kisanya

Kisanyácska!

Én alapból nem támogatom az abortuszt, mert szerintem mindenképpen joga van megszületni egy babának aki megfogant. Viszont nehéz így segíteni, hogy nem tudjuk az indokot, amiért "öngyilkosság" lenne megtartani a babát. Ne haragudj, de annyira szívenütött ez a szó: öngyilkosság. Hogy lehet ekkora probléma egy baba??? Tudom, hogy ez egy nehéz időszak lehet, de én azt támogatom, hogy aki úgy dönt, hogy nem tartja meg a babát, az is szülje meg és adja örökbe. Tudom, hogy akkor is ott az a 9 hónap, amikor mindenki látja rajtad és valószínűleg szégyellnéd utána azt mondani, hogy nem kellett, de valahogy így kéne megoldani. Aztán az is előfordulhat, hogy a 9 hónap alatt megváltozik minden, már más lesz fontos. nem a munkahely, nem a párod, a szüleid, vagy az a nagy-nagy probléma, hanem a baba és akkor meg is tartod majd.

Ha nem vagyok indiszkrét, mivel védekeztetek, hogy mégis így alakultak a dolgok?

Sziasztok!

Kisanya, miért nem akarja a párod a babát? Anyagi helyzetetek miatt? Vagy Ő nem független? Vagy azért, mert friss még a kapcsolat? Vagy nem szeretne gyereket?

Persze nem támogatom az abortuszt, de vannak, lehetnek az életben olyan helyzetek, amikor indokolt.

Várom válaszodat!

Sziasztok,

mindkettőtöknek köszönöm a válaszokat. Nem tudok valami gyorsan válaszolni, mert sokáig tart, mire nethez jutok.

A helyzetünk kicsit pontosabban így fest:
1. Anyagi gondban azért vagyunk, mert a kedvesem amolyan művészember, aki eddig a félretett pénzéből élt, ami mostanra elfogyott. Úgy érzi, hogy (bár van két diplomája) nem tud "világi" munkát végezni, mert abba belebetegedne. Szeretne írni, de abból igen kérdéses, hogy mikorra lesz pénz. Szerinte lehetetlen megoldanunk az anyagi oldalt.

Szerintem igenis lehetséges, mert ha rám lenne bízva egy család, akkor még szenet lapátolni is elmennék, és nem nyavalyognék azon, hogy belebetegszem a hétköznapi munkába, meg a város zajába. Amúgy én el tudnám tartani magunkat (ahogy eddig is, elváltan, fenn tudtam tartani a lakást, a két gyerekemet, és magamat), egy kisbabának pedig nem sokra van szüksége. Legalábbis az elején. És a két gyerek után már szinte mindenünk megvan - pelenkát kéne venni csak.

2. Szóval a pénze végére ért, és most a felesége pénzéből él - vagyis a második probléma a feleség. Ő 22 évvel idősebb a kedvesemnél, és már évek óta külön élnek, el is váltak volna... ha én nem jövök a képbe. Mert ugye "nekem nem kell, de ne kelljen másnak se" elven a feleség újra fellelkesedett, és most meg akar halni nagy bánatában. (Amúgy a kedvesem holland is, de egy mo-i faluban él, a hölgy meg Hollandiában.) És a pasim annyira sajnálja, és még szereti is valamennyire, no meg a pénzét sem tudja nélkülözni, hogy azt szeretné, hogy a hölgy is költözzön ide.

Szerintem a másik fél boldogsága és nyugalma érdekében sok mindent megtennék. Némi ön-rábeszélés után még azt is el tudnám viselni, hogy ideköltözzön a feleség, ugyanabba a faluba, egy másik házba. De az már sok, hogy a párom azt mondja, nem tudja, hogy akkor esetleg szeretne vele-is lefeküdni meg csókolózni...

A fentiek alapján sajnos nekem is úgy tűnik, hogy ő egy nem kifejezetten megbízható alak, aki támaszt tudna nyújtani egy családnak. De el kell mondanom, hogy ezektől eltekintve nagyon aranyos, melegszívű, okos, segítőkész stb. stb. ember.
Nem akarja a kisbabát (a szíve mélyén állítólag igen), a fönti dolgok miatt. Azt mondja, hogy így is elég zűrös a helyzetünk, nem ám egy kisbabával "a nyakunkon".

Na, ezt elküldöm, nehogy elszállon.

Most látom csak, hogy mindezt leírtam, hogy ebből az állapotból nem valószínű, hogy ki fogja rángatni bármi is. Eddig nagyon reménykedtem... de így, hogy magam előtt látom leírva, nagyon úgy tűnik, hogy rám fog maradni ez a kisbaba. De én nem akarnék a magam gyereke lenni, és egy kisbabának sem javasolnám...

27 évesen születne meg a kisbabám, ha vért izzadok a két meglévő gyerek mellett meg a terhességem alatt, akkor egy évről félé évre sűrítve az utolsó egyetemi évemet, le tudnék diplomázni pár héttel a baba érkezése előtt. És ha nem golyózok be az otthonléttől, és nem leszek a gödör mélyén egy évig (mint az előző kisbabám után), szóval valahogy túléljük az első két évet, akkor 29-30 évesen, három gyereket egyedül nevelve hogy a francban találjak munkát??? És tartsam el őket egyedül, úgy 20 évig?

Mégsem tudom elképzelni, hogy elvetessem ezt a kisbabát. Pedig szerintem minden normális ember ezt tenné. De én nem vagyok "minden normális ember". Csak borzasztóan félek, most először - pedig az első kettőnél sem volt valami fényes a helyzet, de most még rosszabb. És még amiatt is rosszabb, hogy nem egy akárkitől van ez a kisbaba, hanem egy olyasvalakitől, akibe szerelmes vagyok. És az egész történetbe belejátszik a párom elvesztésének a lehetősége és fájdalma is. Értitek? Egy szerelem elvesztése még egymagunkban is nagyon nehéz, hát még ha ott van másik kettő, akiről gondoskodni kell, és egy ismeretlen harmadik, akit ki kell hordanod és meg kell szülnöd, utána talpra kell állnod és háromról kell gondoskodnod - egyedül. Mind érzelmileg, mind anyagilag, mind fizikailag (mert "segítő kéz" sincs, pl. nagyszülők).

Mindazonáltal szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ha nem tartanám meg a kisbabát, akkor az véget vetne a kapcsolatunknak. Hiszen az egymás melletti elköteleződésünk kellene csak ahhoz, hogy boldogan, békésen merjem vállalni a babát. Viszont ha együtt maradnánk, mégis elvetetném, azt soha nem tudnám megbocsátani magamnak (és a szerelmemnek sem).

Úgy tűnik, ez a végső kérdés: vállalom-e egyedül is, vagy nem?
A pasi meg meg van sértődve, hogy "nincs szava" ebben a döntésben. Hiába magyarázom neki, hogy ez mégiscsak az én testem, az én lelkem, és nekem kell viselnem minden következményét. Nem érti meg. Lehet, hogy ez a túlzott liberalizmus meg egyenjogúság, holland módra...

Ha lehetne abortust csináltatni csak úgy, hirtelen felindulásból, bemegyek-kijövök, öt perc, és volt baba, nincs baba, valószínűleg már megtettem volna. De (szerencsére?) ezt nem lehet.
Ha "csak úgy" választani lehetne, hogy terhes legyek vagy ne, nem akarnék az lenni. De most, hogy már itt van egy kicsi élet.... egész más minden. Én szeretném ezt a kisbabát. Csak nem tudom, hogy képes leszek-e rá, hogy megdjam, amire szüksége van.

Köszönök nektek mindent.
Kisanya

Ajajj! Tényleg nagyon nehéz a helyzeted, de egyáltalán nem bonyolult. Mert ahogy így leírtad, biztosra mondom neked (de ezt te is beláttad), hogy a párod nem sokáig fog kitartani melletted. Gyerek ide, vagy oda. Sajnos...ez egy nagy szerencsétlenség most neked, hogy védekezés mellett "besikerült" a baba. (bár ezt még mindig nem értem, hogy hogyan lehet... ) Én mégis azt a tanácsot adnám (így látatlanban, ismeretlenül, meg úgy, hogy én sosem voltam még ilyen nehéz helyzetben és remélem nem is leszek), hogy vállald a babát, és keress barátokat. Csatlakozz valamilyen klubhoz, ha vallásos vagy, járj templomba, csatlakozz egy gyülekezethez, vagy ismerkedj kismamákkal akár itt a babaneten is. Szerintem ez a megoldás, hogy legyenek barátaid, akik segítenek, akik kirángatnak a rosszból lelkileg, anyagilag meg írtad, hogy nem lesz problémád.
Szerintem ha elveteted a babát, akkor ugyanúgy (ha nem rosszabbul) lennél lelkileg, akkor is teljesen egyedül, és akkor már nehezebb segíteni. Főleg, ha szeretnéd is a babát, akkor ne add fel!!

Még egy példát akartam írni egy "hasonló", de legalább annyira rossz helyzetre, mint a tied. Egy ismerősömnek középiskola után 18 évesen sikerült be a baba. Az egy dolog, hogy az ő hibájukból, de a fiú elhagyta. Ő sem tudta elvetetni a babát, pedig még tovább akart tanulni. Nevelőszülei kirúgták otthonról (amúgy sem voltak túl jóban, részben az ő hibájuk is, hogy eddig fajultak a dolgok, nem tudtak jól nevelni egy kamasz lányt, plusz kimutatták neki, hogy ő csak egy nevelt lány, míg a másik lány a vér szerinti gyerekük) Egy osztálytársunknál talált menedéket, az ő szülei megértőek voltak és befogadták. Megszülte a gyermekét, gyed és gyes alatt elment továbbtanulni. Mára van egy szerető férje, és még egy babát szült, boldog. Van szakmája, ha a pici is óvodás lesz, akkor el tud helyezkedni remélhetően. Bár ő ezek után már optimista, majd lesz valahogy, elég mélyről kapaszkodott fel.

Egy másik ismerősöm az egyeemen esett teherbe szintén véletlenül, a fiú otthagyta, ő meg elvetette a babát. Ez volt 19 évesen. 5 évig mindig azt hallgattam tőle, hogy a meg nem született babája épp hány éves lenne, már jönne a foga, már járna, már beszélne, melyik óvodába iratná stb. Vele azóta megszakadt a kapcsolatom, remélem jól van, de azért megbosszulja magát az az abortusz hidd el. (bár szerintem tudod, nem okoskodni akartam... )

Szia, Tabati!

Köszönöm a válaszodat. Milyen érdekes már az első mondatod, hogy a helyzetem nehéz, de egyáltalán nem bonyolult. Hát igen. Vasárnap óta külön vagyunk, úgymond gondolkodni a helyzeten. Nagyon ki voltam akadva akkor vasárnap, a gyerekek előtt bőgtem, ők meg szegények csak meghúzták magukat, meg simogattak.
De az egyedüllét apjai jót tettek annyiban, hogy megerősödtem magamban, és örültem a kisbabának, akkor is, ha egyedül kell felnevelnem mind a hármat (ami valószínű).

Most itt vagyok az egyetemen, várok valakire, addig írok. A kisbaba apukája most hívott, és jön, hogy közölje a végleges (?) döntését. A hangjából kihallatszik, hogy nemet fog mondani. Úgyhogy már akkor bőgtem, mikor telefonon beszéltünk, pedig nem mondott semmi konkrétat. Napokon át készültem erre (bár reménykedtem, hátha az ellenkezőjét határozza el), most mégis ki vagyok akadva. Nem tudom, mit csináljak. Azt kívánom, bárcsak elvetélnék. Csúnya dolog, de igaz. Akkor is nagyon szépen megleckéztetett volna a sors, tanultam volna belőle. De hogy én mondjam ki a baba halálos ítéletét - arra nem hiszem, hogy képes vagyok.

Szerinted fair-e fölhívni a kisbaba nagypapáját Hollandiában? Szerintem joga van tudni, hogy unokája születik (első és egyetlen). Vagy ez már "szarkavarás"? Bocs, de most nem megy szebben.

Nem tudom ezt fölfogni egyszerűen. Azt hittem, azt mondta, és szerintem ő is elhitte, hogy szeret. De csak addig, amíg nem esek teherbe? Hogy lehetséges ez???

Megjött a tanárom. Drukkolj, hogy átvészeljem valahogy a "dolgok megbeszélését".

Kisanya

Drukkolok! És teljesen meg tudom érteni, hogy azt szeretnéd, hogy elvetélj, mert így nem a te lelkiismeretedre menne a dolog, de "megoldódnának" a problémák. Azért írtam idézőjelben, mert akkor sem oldódnának meg... Ezeket a dolgokat már nem lehet meg nem történté tenni. Még ha a baba nem is marad meg. Ezért is írtam a múltkor, hogy ha elvetetnéd, attól még nem hiszem, hogy veled maradna.

Tudom, hogy nehéz, de szerintem jobb ha nem egy ilyen ember mellett éled le az életedet...nem érdemel meg téged. Amúgy én elhiszem, hogy tényleg szeret téged, csak még nem érett egy ilyen komoly kapcsolatra, ezek szerint. Ugyan kicsit fura nekem, hogy 2 gyerekkel kellettél volna neki, hárommal már nem. Ráadásul az ő gyermekét nem akarja... Érdekesen szemet tudnak hunyni a férfiak dolgok felett. Olyan ez, mint amikor a gyerek eltakarja a szemét és azt hiszi, hogy akkor most őt senki nem látja.

A nagypapát meg szerintem hagyd ki a dologból. Ez a ti kettőtök ügye, majd ő elmondja neki, ha akarja. Majd ha a baba megszületett, akkor szerintem nyugodtan felhívhatod, ha ilyen jóban vagy vele és ha tényleg ennyire vágyik egy unokára. Bár én mindig azt mondom, hogy egy szakítás legyen végleges szakítás. Nem kell utána kiskapukat hagyni, meg nem kellenek a közös ismerősök sem. Persze sokat lehet így veszíteni, de abból csak bonyodalom van mindig, ha pl. a volt férjnek az anyjával nagyon jóban vagyok és tartom vele a kapcsolatot, mert sokan bekavarhatnak. Jobb minden hozzátartozójával is megszakítani a kapcsolatot és teljesen új életet kezdeni.

Drukkolok nagyon, hogy jól alakuljanak a dolgok. Hogy számodra jól alakuljanak. És gratulálok a babához, ha jól gondolom, akkor már döntöttél ezzel kapcsolatban! Mikorra is írják a kalkulátorok? Hány hetes terhes lehetsz? Írhatnál itt valamelyik várandós topicba is, mindig nyitnak itt a lányok, attól függően, hogy melyik hónapban születik a pici. Szerintem jót tenne neked, ha olvasgatnád őket, kicsit beleélnéd magad a várandósságodba.

Azért még remélem írsz!

Köszönöm.... Nagyon aranyos vagy.
Most legalább már tudok sírni - ez a várandós topic, meg minden, amit írtál...
Többre nem futja az erőmből, ne haragudj. De majd beszámolok.

K.

Oké, addig is drukkolok, légy erős!!

sziasztok, még nem jártam ezen a topikon (mindig azt reméltem, hogy nem is lesz szükségem arra, hogy másokkal erről beszélgessek)
én múlt pénteken vesztettem el a babámat, szegényke 8 hétig élt. sajnos nekünk kellett úgy döntenünk, hogy nem fog menni. anyagilag. nagyon szerettük volna, ha marad, de kilátás sem volt rá, hogy januárig felkészülhetnénk. belebetegedtem. ráadásul az első babánk volt. egy hónapig szinte minden nap telebőgtem ezért a párnám, nem bírtam felfogni, elfogadni, hogy mocskos anyagi dolgok miatt nem tarthatjuk meg (pedig saját lakásunk van) úgy érzem elég nagy disznóság, hogy egyesek megpróbálnak mindenképpen lelkiismeretfurdalást kelteni minden nőben/párban, aki ezt választja, pedig általánosítani nem lehet! senki nem érezte azt a fájdalmat, amit én, amikor minden lehetőséget százszor átrágva végül beadtuk a papírokat! nem felelőtlenségből történt, mi igenis akartuk! védekeztünk és mégis. senki ne mondja nekem, hogy egy baba eltartása nem is olyan drága (volt, aki ezzel jött nekünk!). meg, hogy gondoljuk meg-így meg úgy. elegünk lett. nem hiszem el, hogy én vagyok az egyetlen,aki szenved,hogy rajta/rajtuk kívül álló okok miatt nem tarthatják meg.
a nők általában, mikor befejezik a terhességet, elkezdik a mamaságot. ehelyett én most gyűröm a vizsgaidőszakot és naphosszat a kisbabámra gondolok, arra, hogy iszonyúan hiányzik!!! annyira vágytam rá. szertettem, pedig nem is ismertem. sosem láttam, nem ölelhettem magamhoz. orvostudományokat hallgatok, a műtéttől nem féltem, pedig iszonyúan fájtak az előkészületek, és csak otthon döbbentem rá, mikor a párom hazavitt, hogy itt vége. nincs tovább. elvittük,de nem hoztuk haza a kicsikénket.
aztán jött a depi. kezdetnek egész nap bőgtem. szerencsés vagyok, hogy a párom mindig mellettem volt/van, és igyekszik visszahozni az életbe. aztán jött a következő fázis: már korábban megbeszéltük, hogy 1-2 éven belül újra lehet babánk, őrá már nagyon fogunk vigyázni. azonnal újra akartam babát, pedig a körülmények... attól könnyebbültem meg, ha elmentünk bababoltokba. furcsa, de így van. nem értem. most már jobban vagyok, bár mindig nagyon hiányzik a picurkám. (a családjainknak nem is mondtuk el, mert ők is már nagyon vágynak unokára, csak nehezítették volna a helyzetünket, nem akartunk fájdalmat okozni nekik, igaz, hazudni sem volt könnyű. ember lett volna, aki segít, de annyi pénzzel nem tudott volna segíteni senki. ez van.) ez volt eddigi életem legnehezebb időszaka. 26 leszek idén és 30 éves korom előtt akarok szülni szal bele kell húzni. az még olyan nagyon messze van, hogy babázhassunk. az én sztorim ez. szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

én az egyetemet is elhalasztanám, ha a következő babánk az előtt jönne, hogy befejezném! mindent megadnék egy babuciért. ilyen soha többet nem akarok.

slapmywings!

Sajnálom ami veled történt, de én sajnos azok táborába tartozom, akiket írtál, hogy győzködtek. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy milyen rossz anyagi helyzetetek lehet, hogy így döntöttetek. Ezt nem piszkálásból írom, de komolyan érdekel. Megtennéd, hogy leírod? Úgyis anonim vagy, és legalább így bele tudnám képzelni magam a helyzetetekbe. Még egyet kérdeznék, amit szintén nem értek! Ha védekeztetek akkor hogy sikerült be a baba? Megszakításos módszer, vagy természetes fogamzásgátlás? Mert ezek nem biztosak. Én az óvszerre esküszöm, de a tabletta is biztos, csak én nem szeretem ezeket a hormontartalmú dolgokat. Főleg, hogy első baba lett volna. Mert olyanról már hallottam, hogy szoptatás alatt használható gyógyszer nem túl biztonságos, de te nem olyat szedhettél. vagy?

Remélem jársz még erre, mert tényleg érdekelnek ezek a dolgok!

sziasztok
nos történetesen az anyagi helyzetünk a következő: én egyetemre járok,és még van 2+n évem,attól függ hogy sikerül. A párom szintén tanul,de most munkát keres,neki is még egy év van hátra,de muszáj tanulnia,mert nem fejezte be az egyetemet,mást választott,így amíg ezt el nem végzi,nincs szakmája.szinte minden nap több önéletrajzot küld el és semmi,pedig ahhoz,amit csinál nagyon ért,rendszergazda és egy egyetemi honlapnak is a szerkesztője. Az igaz,hogy neki van két db fél lakása,de a rezsinket az ő szülei fizetik.én pedig csak a diákhitelből jutok pénzhez,nyáron még az sincs.az én szüleim félévent e egyszer tudnak nekem párezer ft-ot adni,mert nekik sincs,a párom szüleinek sem,ráadásul ők tele vannak adóssággal a válás miatt.Tehát a családok nem tudtak volna ennyi pénzzel segíteni.ennyi.emellett a páromnak is van adóssága,a diákhitelen kívül is.(sztem nem tudunk a strandra kimenni sem.) :/ csak mi tudjuk,a mi helyzetünk,mi élünk benne.mivel nekem nincs összesen két év munkaviszonyom,nem kapnánk gyest sem,tehát ha lenne is normális munkája a kedvesemnek,akkor is egyetlen fizetésből élnénk hárman...ebből egyszerűen nem lehet csak úgy kivergődni.

ja.és:
nem szedhetek hormon tartalmú szert,mert több más egészségi problémám ezt nem engedi,az óvszer pedig nem nyújt 100%-os védelmet!

slapmywings!

Hát az anyagi helyzetetekhez tényleg nem tudok hozzászólni, azt csak ti tudjátok, bár én sok diákot láttam, látok, akik ezekhez a problémákhoz még pluszban albérleti díjat is fizetnek, de ezt tényleg nektek kell tudnotok.

Viszont az óvszer tényleg csak akkor 100 %-os, ha megfelelően használják. A mai óvszerek csak akkor szakadnak el, ha nincs megfelelő síkosítás. és ezt nem én mondom, hanem szakemberek. Viszont azt nektek kell felmérni, hogy elég e az ószeren lévő síkosító, vagy kell még hozzá külön. Csak az a baj, hogy ezt az óvszeren nem tűntetik fel. Amúgy a hormon tartalmú gyógyszereket én sem tudnám beszedni, pedig semmi bajom, csak egyszerűen irtóznék így felborítani a szervezetem működését.

Néma sikoly

Itt fekszem kényelmesen,
lassan majd megnövök,
s ha mindenem rendesen kifejlődik
és erős leszek,
akkor majd édes Mama,
hozzád kimegyek.
De mi volt ez?
Mama!
Én félek.
Most megint újra!
Hát mit akarnak?
Mama, édes Mama!
Segíts kérlek, itt vagyok!
Most minden elcsendesedett...
talán nem bántanak többé...!
De most, most megint!
Mi ez? Miért bántanak ismét?
Hiszen olyan kicsi, védtelen vagyok.
Mama, nem látod?
Mama, nem hallod?
Mondd mire készülnek!
Hová meneküljek?
Talán, talán... szorosan idebújok ehhez
a burokhoz.
De ó jajj!
Most eltűnt, ami eddig védelmet nyújtott.
Egyedül vagyok.
Mama! Mama!
Én kicsi, gyenge, védtelen vagyok,
de élni, élni akarok!
Jajj a lábam!
Ó mit tettetek velem!
Mama! - hát Te nem akarod?
Nem szeretsz engem?
Most már érzi kicsi szívem,
nem akarod. Már csak egy pillanat,
s nem vagyok.
De kedves Mama!
Megbocsájtok!
S hazamegyek az angyalokkal
ahhoz a fehér ruhás bácsihoz,
akit Jézusnak hívnak,
s szeret engem nagyon.

(Demény Zita)

Slapmywings!

Jársz még errefelé? Két hete, hogy legutóbb írtál, most tudok csak reagálni. Nagyon nehéz lehetett mindazon keresztülmened, amit elmeséltél. Most hogy vagy? Milyen jó, hogy melletted állt a barátod. Persze azt, amit te átéltél, ő soha nem fogja tudni sem megérteni, sem átérezni. Általában akármilyen együttérző is egy férfi, a gyermek megtartásának, kihordásának, megszülésének, felnevelésének, vagy elvesztésének terhét legnagyobb részben az anya viseli - akarva, akaratlan.

Tényleg sok mindent lehetne írni, hogy szerintem így meg úgy "nem volt igazad", mert minden helyzetből van kiút, csak az abortusz nem az, blablabla, meg írhatnék megríkató verseket ide - de mi értelme lenne? Hoztál egy döntést, ami abszolút mértékekhez viszonyítva nem volt jó, de ez volt az, amire Te, Ti, a ti emberi tökéletlenségetekben (ami mindannyiunknak sajátja) képesek voltatok, és amit nem a legjobbnak, de a legmegfelelőbbnek láttatok. Ennek a tehernek a viseléséhez, remélem lesz elegendő erőd, és fel tudod majd dolgozni szépen, lassan.

Tényleg nehezek a körülményeitek, és valószínűleg minden önmagát racionalistának vagy realistának mondó ember ugyanazt a döntést hozta volna meg, mint te. Azért azt tudnod kell, hogy ebbe a topicba nem igazán a fönti, "normális" emberek írogattak, hanem az "életpártiak" (amilyen én is vagyok). Az én születendő kisbabám apukája azt mondja, hogy nem vagyok komplett, és hogy boldogan rohanok a pusztulásba a meglévő két gyerekemmel együtt, és hogy az idióta életpártiságom miatt őt is magammal rángatom a halálba. Hát, ez is egy nézet.
Én mindenesetre bízom, és olyasvalami tart életben, amit úgy hívnak, hogy hit, vagy remény, vagy bizalom.
Ugyanezek neked is segíthetnek abban, hogy egy baba elvesztésének a terhével a válladon be bírd fejezni az egyetemet, és fel tudj készülni lélekben-anyagiakban egy következő kis élet tiszta lappal történő fogadására.

Egyébként van egy pár közös vonásunk , én is 26 éves vagyok, és egyetemre járok. Azt mindenesetre nagyon jónak tartom, hogy az abortuszod felett nem siklasz át olyan játszi könnyedséggel, mint azt a legtöbb korunkbeli tenné. Ez azt mutatja számomra, hogy igenis jól, felelősségteljesen szeretnél dönteni, és ez nagyon jó.

Szóval: remélem, jól vagy, és szerencsésen túl a vizsgaidőszakon.
Üdv:

Kisanya

Hali,

kicsit fellengzősre sikerült az előző hozzászólásom. De azért a tartalommal egyetértek.
És még egy közös dolog, Slapmywings: hogy nekünk is védekezés mellett jött össze a baba. Tabati, kérdezted, mi volt az a módszer: mi a pharmatex nevezetű spermicid krémet használtuk. Nem 100%-os biztonság, ez kezdettől világos volt (bár egyik módszer sem az), de a Kismama hirdetéseiben nagyon jókat olvastam róla, úgyhogy nem igazán volt más alternatíva. Hormont szedni nem akarok, az óvszer nem igazán fokozza az élvezeteket, a spirál állandó gyulladásban tartja a méhnyálkahártyát, azonkívül nem a fogamzást, hanem a megtermékenyített petesejt beágyazódását akadályozza meg, sterilizáltatni meg nem akartuk magunkat.

Mindenesetre baba utánra marad az óvszer (már ha lesz kivel szerelmeskednem ) - nincs jobb megoldás, legalábbis tudomásom szerint.

K.

Kisanyácska!

De jó, hogy újra jelentkeztél! Mi a helyzet veled? Végül hogy alakultak a dolgaid?

Sajnos az óvszer az egyetlen megoldás szerintem is a félelem nélküli védekezésre. Nálunk semmi problémát nem jelentett szerencsére párom nem is érti, hogy férfiak tömege, hogy hogy nem bírja az óvszert. Gyógyszert én sem szedtem sosem, nem is szedtem volna, ha csak az lett volna az alternatíva. Spirálról hallottam én is mindenféle rosszat, úgyhogy kész katasztrófa.

Szia, Tabati!

Hogy a babát megtartottam, talán nem újság. Megvan, növekszik, jól is van, remélem. Bár nagyon hihetetlennek tűnik az egész. Talán mégis igaz. Remélem, megmarad, és megismerhetem, mert már nagyon megszerettem, és boldog vagyok, hogy van.

Apukája aláírta az apasági nyilatkozatot, nagy nehezen, és még mindenféle cifraságokkal megspékelve, mert a hollandok sokat követelnek azért cserébe, hogy megadják az állampolgárságot. Azóta nem találkoztunk (én akartam), hogy letisztázódjanak a gondolataim és az érzéseim. Ez alatt az egy hét alatt nagyon szépen lecsillapodott sok minden, és úgy érzem, hogy megerősödtem. Ennek feltétele bizonyos mértékű távolságtartás az apukától (sajnos?). Holnap találkozunk, nem tudom, hogy fog menni a lavírozás a vele való "együtt rezgés" és önmagam érzelmi védelme között. Érted nagyjából?

Amúgy az ő oldala továbbra is roppant zűrös, de úgy gondoltam, az az ő bulija. Neki kell lerendezni az eddigi kapcsolatait, viszonyulásait. Most nagy lehetősége van a változásra, én drukkolok neki, de ennél sokkal többet tenni nem tudok.

A nagy gyerekeim apukája meg eléggé megnehezíti a helyzetemet, azon még sok alakítanivalóm van, hogy ne hagyjam magam kihozni a sodromból. De talán ez a dolog is sínre került most, lassan.

Sikeresen levizsgáztam, és megpróbálom befejezni az egyetemet mielőtt a baba megérkezne. Most meg vezetni tanulni próbálok, ami azért nehéz, mert a gyerekeknek nyári szünet van, de azért haladgatok, és élvezem is.

Megpróbálom kideríteni, hogyan kaphatok gyes helyett gyedet (mert a nappali hallgatói jogviszony állítólag munkaviszonynak számít).

Dióhéjban ennyi. És veled? Gőzerővel készülsz az esküvőre? Amúgy mi hozott ebbe a topicba?

Üdv:
Kisanya

Húha, hát nem semmi!

Ha jól értem még nem szakadt meg a pároddal teljesen a kapcsolat, van esély, hogy rendeződjenek a dolgok. Nem lesz könnyű... Elfelejteni a rosszat és nekivágni újra... Drukkolok, ha ezt akarod tényleg.

Viszont le a kalappal a megerősödésed előtt! Vizsgákon is túlvagy, vezetni tanulsz, növeszted a picurt a hasadban! (hol is tartasz már? hány hetes a babu? ) Ezt a gyed kérdést megkérdezem a páromtól neked, mert ő biztos tudni fogja!

Én meg készülgetek, igen, az esküvőre. Már a polgári megvolt, de az semmi különös, papírok. A szép ruha, meg felhajtás (ami miatt izgulok picit) az 26-án lesz. Most picit pihenünk együtt a párommal (túlzás, hogy pihenünk, mert dolgozunk, csak végre nem szülőkkel, hanem kettecskén vigyázunk egy lakásra )

Hogy mi hozott ebbe a topicba...? Mindig szoktam nézelődni itt a babaneten, és kíváncsi voltam kik írnak ide. Főleg azok után, hogy én is kórházba kerültem januárban sajnos, mert volt egy méhen kívüli terhességem. És rengeteg abortuszos volt ott, beszélgettem velük, és már nem ítélem el őket. (igen, régen elítéltem ) Nem értek velük egyet, de nem ítélkezem, viszont nagyon sajnálom őket, mert ők szenvednem a legjobban. (persze csak a normálisabbja, mert van aki állandóan abortuszra jár, meg se kottyan neki) Sajnálom és csodálkozom, hogy nem fordítanak nagyobb figyelmet az ő lelkükre. Állítólag abortusz előtt van egy pár alkalom, hogy lebeszéljék róla a nőket. Na, most hallottam az egyik lánytól, hogy mi is zajlott ezen a beszélgetésen : tényleg el akarja vetetni? Igen! És már írják is alá ezeket a papírokat. Lehet, hogy nem mindenhol zajlik így, de ha csak egy helyen is (amit kétlek) ott is mennyi nő fordulhat meg, akiknek senki sem segít. Szerintem sokan nem is tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak várandósan, vagy gyes, gyed alatt. Azt hiszik, ha szülnek egy gyereket megáll a világ. Na, ezeket is mind érthetőbbé kéne tenni. Nem úgy, hogy aki nincs otthon a jogban, annak nyomozni kell. Mert ha valaki nem elég talpraesett, akkor inkább választja a könnyebb utat, ami ugyebár nem feltétlenül a könnyebb...

egyetértek tabatival - és veled is, kisanyácska! sziasztok!

úgy irigyellek,hogy pocaklakót tartasz ;D
bocs,egyébként,hogy nem válaszoltam hamarabb,de csak péntek délután lélegezhettem fel,hogy végre vége a vegzatúrának!!!
nyugton lenni persze most sem tudok- szorgalmas, rendszerető, és túlságosan aktív ember vagyok (igazi skorpi ) és most még melót is keresek a klinikán így nem tom mi lesz a nyári pihiből, szal élem az életem...

a lelki segítségnyújtás az intézmény részéről nálunk nem maradt el, annál inkább az anyagi... >>> a műtét napján az egyik szobatársam mesélte,hogy mivel ő tanul, elengedték neki a 20.000Ft-ot. Nekünk viszont - hiába tanulunk mindketten (!!!) ki kellett csengetni a 28.500-at...
most akkor mi van? milyen alapon diszkriminálnak engem/minket?! pedig faggattuk a családvédelmet rendesen! közölte a védőnő,hogy nem-nem nincs semmilyen kedvezmény!
(ezek után szerettem volna ráborítani az asztalt) holott állítólag létezik olyan,hogy szociális helyzetre való tekintettel nem kell fizetni. (vajon a romák mennyit pengetnek ezért - már bocsánat)

az igazi segítségnyújtás az én álláspontom szerint a párom és a barátaim (akik szintén nem ítélkeztek felettem/felettünk! >>> ehhez senkinek nincs is joga!) legálábbis én ezen szerencsések közé tartozom- nincs szükségem pszicháterre, pláne meg berúgásra...

Sziasztok-

a 14. héten meghalt a kisbabám. De megszültem, és a kezemben tarthattam. Kisfiú volt. Még nem tudom, hogy lehet ezt túlélni. (Talán) majd jelentkezem.

Sziasztok.

Kisanya

Kisanyácska!

Annyira sajnálom!! Őszinte részvétem! Nem is tudom mit írhatnék...

Sziasztok.

Tabati, visszaolvastam a hozzászólásainkat, és szeretném neked megköszönni, hogy enniyre aranyos és bölcs voltál.

Én már egy fokkal jobban vagyok (testileg kifogástalanul, lelkileg mikor hogy). A párom a baba elvesztésén teljesen kiborult. Szépen lassan ő is megbarátkozott a gondolattal, és nagyon várta már a kicsinket. Velem volt, és rengeteget segített az utána következő napokban. Sajnos most már nem vagyunk együtt, legalábbis amíg nem rendezi le az előző kapcsolatát, és ki nem találja, hogyan lesz képes fönntartani magát anyagilag.

Annyit szeretnék mondani mindenkinek, hogy nagyon örülök, hogy minden nehézség ellenére (ld. fönt) a kisfiam mellett döntöttem. Az elvesztése tragédia volt. A tudat, hogy én vagyok az okozója a halálának, lehetetlenné tette volna, hogy valaha is a tükörbe nézzek.
Szeretem a kisbabámat, és a kisbabám is szeretett engem. A Ti babáitok is szeretnek titeket, és a gyermeketek akarnak lenni!

Kisanya

Kisanyacska: bocsanat hogy ismeretlenul megszolitalak! Olvastam a tortenetedet es nagyon tisztellek es csodallak hogy ugy dontottel megtartod a babat. Sajnos a jo Istenke ugy gondolta jobb lesz ha magahoz veszi Ot!
Azert kezdtem el olvasni ezt az oldalt mert megijedtem hogy esetleg terhes lehetek es elkezdtem gondolkodni mit is tennek de szerencsere megjott, azert szerencsere mert a ferjem nem eggyezne bele hogy megtartsam es en sem birnek a 3 kicsi mellett meg egy picit, most nagyon vigyazunk hogy soha de soha ne kelledjen ilyen dontest meghoznunk.
Szeretnelek batoritani mert tudom min mesz most keresztul, az en kisfiam 16 hetesen szuletett meg, O meg elt amikor megkezdodott a szules de mar halva szuletett. Elment a magzatvizem egy fertozes miatt es azert kellett megszuletnie. Borzalmas volt, eletem legszornyubb idoszaka. A legrosszabb az volt hogy en sem maradhattam Vele, nem bucsuzhattam el Tole es nem temethettem el. Ez a vilag legnagyobb szemetsege!!! Mi koze az orvosnak a Te fiadhoz hogy elvegye Toled!!! Nekem nem volt erom feljelentest tenni de azota is banom es mindig bennem lesz ez a tuske. Sajnos a fajdalom sosem mulik el de idovel majd elfogadod es tovabblepsz! Mi megtettuk es a szulesem utan 5 honappal ujra babat vagyis babakat vartam. Az elet karpotolt es egy elvesztett baba utan ket egeszseges es gyonyoru kicsit kaptunk. Most boldog vagyok es Te is az leszel majd! Kitartas!!! Tudom Neked meg nehezebb mert elvesztetted a parodat is de oszinten kivanom hogy talalj Magadnak egy igazan Jo embert aki megerdemel Teged es azt az embert feletsd el akarmennyire is szereted! Lepj tovabb!!! Kivanom hogy nemsokara ujra babat varj majd de ezennel egy olyan ferfitol aki ezt meg is erdemli!

Anita

Kisanyácska!

Örülök, hogy írtál újra, bevallom azt hittem, hogy már sosem fogsz... Sajnos ennek így kellett történnie, ezeken a dolgokon nem tudunk változtatni, de erősnek kell lenni, hogy tovább lehessen lépni. MOndom ezt én, de nem tudhatom igazán milyen érzés elveszteni egy ilyen csöppséget. Az időseknél ez más, azt valahogy könnyebben fel lehet talán dolgozni... De nem is folytatom ez elég szomorú téma. Fő az, hogy tovább kell lépni, mert másképp nem megy. És nagyon igaz az a mondás, hogy amibe nem halunk bele, az megerősít.

Magamról annyit, hogy nem vagyok én ám azért annyira bölcs... De örülök, hogy tudtam segíteni és beszélgethettünk picit. (remélem még lesz rá alkalom ) Amúgy én meg eléggé türelmetlen vagyok, mert csak nem akar jönni az én babám, de remélem igazad lesz és hamarosan engem választ majd egy baba anyukájának!

Tontica!

Gratula az ikrekhez, meg a nagyfiadhoz! Megkérdezhetem, hogy az ikreid természetes módon fogantak? Néha olvasom az ikres topicot. Te vagy az, aki véglegesen el szeretnéd magad köttetni? Csak mert szerintem inkább vállald a védekezés esetleges kényelmetlenségeit, mint a mostani életszakaszodban hozz egy olyan döntést, amit később nagyon bánsz majd, viszont visszafordítani nem tudod... Ne érts félre, semmi közöm hozzá, csak egy jótanács, mert nem tudhatod, mit tartogat számodra az élet! Ha nem te írtad, akkor elnézést a kéretlen tanácsokért, amik ráadásul nem is rád vonatkoznak!

Tabati: igen, teljesen spontan fogantak a babak, csodalkoztunk is mert egyikonk csaladjaban sincsenek ikrek. En voltam aki irta hogy el akarja kottetni magat, meg nem dontottem ezugyben, fontolgatom a hormonalis spiralt is, egyik se nagyon tetszik de tablettat nem akarok szedni abban biztos vagyok. Szoval meg nem tudom, majd beszelek a nogyogyasszal O mit ajanl. Tobb gyereket tenyleg nem szeretnek mert en nagycsaladban nottem fol es szegeny anyank csak kapkodott ossze-vissza, egyikunkkel sem tudott igazan foglalkozni. En meg akarom adni azt a figyelmet a gyermekeimnek amit megerdemelnek! Ezert nem akarok tobb babat!
Neked remelem minnel hamarabb osszejon!!!

De jó, hogy spontán ikrek! Akkor ez tényleg csoda volt! Spirál, tabletta... egyik sem hangzik túl jól... Gondolom a sima óvszer nem jön be a párodnak... Én áldom az eget, hogy nálunk nem volt ebből sosem probléma. Remélem én is, hogy nem várat már sokat magára a babánk, mert néha már nagyon türelmetlen vagyok!

Sziasztok!

Tontica, köszönöm a kedves szavaidat. Ha gondolod, nézz be a Szülészetek, kórházak/SOS, Élet a kisbabánk halála után topicba. Biztosan sok bátorítást tudnál adni a sajnos rengeteg anyukának, akinek így vagy úgy meghalt a kisbabája. Erőt meríthetnének a Te történetedből, tapasztalataidból is.

Tabati, drukkolok Nektek nagyon. Aztán ha már lehet gratulálni, írj mindenképpen, akár priviben.

Sziasztok:
Kisanyácska

Sziasztok!

Réges régen én is irtam ebbe a topicba,most csak átfutottam, mert be akartam linkelni egy ide vágó vers szerüséget.

Sokan irtatok, akik meg akartátok tartani a babát, de valami miatt megszakadt a terhességetek-sok-sok eröt kivánva kérlek TI ne olvassátok el, mert azoknak irom be, akik gondolkodnak egy esetleges abortuszon.

És azért linkelem be, hogy ne utólag olvassák valahol máshol, mert hátha elgondolkoztató számukra - ami utólag ugye már nem oszt,nem szoroz,mármint az elgondolkodás.


Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!

Az öledben fészket leltem, Isten adta hozzá lelkem,

Nagy a világ, majd elférek; ne pusztuljak, mint a féreg.

Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!



Én is keresztvízre vágyom, ne vedd el a mennyországom,

Ha irgalmas lennél hozzám, imáidat imádkoznám.

Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!



Édesanyád Téged is ringatott, ölelt és védett,

Tőled én is ezt esengem, szeress engem, tűrj meg engem.

Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!



Ne szálljon, mint örök átok, fogantatásom perce rátok.

Érzed? Én már élek benned; tudd meg: anyámmá kell lenned.

Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!



Ha eldobnál, ki szeretne, ki borulna a szívedre?

Napot-órát nem számítva, betegségben ki ápolna?

Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!



Várva jöttem egy őrangyallal, Isten küldte szent paranccsal,

Kiterjesztve védő szárnya, jaj, ha rám hiába várna.


Hívtál, jöttem; vártál, lettem; legyünk egyek most már ketten.

Istennek már megköszöntem, hogy itt vagyok az öledben,

Szíved minden dobbanása közelebb hoz a világra.



Édesanyám, ne öljél meg! Hadd örüljek látva Téged.

Ajkadról vett imádságban életemért szíved áldjam.

Drága léted hadd kísérje itt a földön s fenn az égben.

Az ilyen versek éppen megfelelőek arra, hogy egy abortuszra kényszerült nő ne érezzen élete végéig lelkiismeretfurdalást.
Nem is tudom, hogy ezt most kárörömből, vagy szadizmusból írjátok e ide.

Sziasztok!

Az abortuszt nem végző orvosok topicjából jöttem ide.

Jómagamnak ugyan nem volt abortusza, nem is szeretnék, de nemis vagyok fanatikus ellenzője.
No félreértés ne essék, nem vagyok fanatikus támogatója sem.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy adódhat az ember életében olyan szakasz amikor erre rákényszerül bármilyen okból kifolyólag.

Az abortuszon átesetteket sokszor igen élesen támadják, hátteret nem ismerve kritizálnak, észt osztanak.

Bárki aki úgy gondolja, szívesen megosztom vele az álláspontomat, de kifejezetten kérek mindenkit, hogy bármennyire is különbözik az álláspontunk ne törjön pálcát a fejem felett!

A téma érdekes, rettentően megosztja az embereket, szívesen vitázom, eszmecserézek kultúráltan.

Köszike a figyelmet lányok!

én is sziasztok,onnan jöttem,ahonnan dominika. És a nézeteim is hasonlóak,ahogy ezt már korábban mi megbeszéltük. Mindenki lehet olyan helyzetben,hogy bármennyire is nem akarja,de muszáj. És akkor éljen élete végéig lelkiismeret-furdalással? Úgysem felejti el senki,ha ezen át kell esnie,ne bántsák még mások is,akiknek ráadásul semmi közük hozzá,nem?
eszterlánc igazad van,tényleg nem idevaló ez a vers. Inkább az abortuszt nem végző orvosok topikjába kellene lennie-szerintem.

Sziasztok!

Nem vagyok abortuszpárti. Nem vagyok abortuszellenes.

Szerintem mindannyiunk életében adódhat olyan helyzet, mikor két rossz döntés közül a kisebb az, hogy nem szüljük meg a gyermekünket. Adódhat olyan helyzet, mikor valaki, akit szeretünk - barátnő, családtag - kénytelen ilyen döntést hozni. Azt gondolom, hogy nyilván senki sem úgy dönt erről, olyan könnyedséggel, ahogy mondjuk bugyit választ reggelente. Nyilvánvaló, hogy kemény dolog egy ilyen döntést meghozni, nyilván ezer variációt végigpörget előtte a fejében az ember, és nyilván ennek ellenére úgy érzi, hogy ennél humánusabb megoldást nem talál.

Ez van. Nem hiszem, hogy jogunk lenne bárkit az alapján megítélni, hogy hozott-e hasonló döntést. A hívőktől kérdem: mi is van azzal a frázissal: ne ítélj, mert megítéltetsz?

Egy ember nem attól rossz vagy bűnös, hogy elvetet egy aprócska emberkezdeményt. Rossz és bűnös akkor lesz, ha megszüli, és belefojtja a klotyóba, vagy esetleg olyan öntudatlan, de negatív érzéseket táplál iránta, amelyek miatt hideg-rideg anyaként neveli fel.

Tudjátok, ha a lányom egyszer netán úgy esne haza mondjuk középiskolás korában, hogy megesett vele az a "baleset" - igen, tudom, hogy nem baleset -, hogy teherben marad, és azt a döntést hozná, hogy elveteti a babát, nem tudnám hibáztatni, de főleg: nem tudnám büntetni egy életen át ezért. Akkor sem, ha később kerülne hasonló helyzetbe, mondjuk a baba betegsége miatt.

És gondoljuk csak el: nemcsak a nácik ölték meg a nyomorékokat, hanem anno, az ókorban is létezett hasonló intézmény. Úgy hívták: Taigetosz.

Dius!

Mennyire igaz!!!
És Indiában, Kínában a nemkívánatos lánygyermekeket a mai napig megölik néhányan.....

Még egy apró megjegyzés: az én kisfiam is "balesetes" gyerek, a Cilest nevü fogamzásgátló mellett fogant meg.

Rettentően megijedtem, hogy baja lesz a hormonoktól, de szerencsére nem lett.
És szerencsére 18 évesen olyan élethelyzetben voltam, hogy megszülhettem.

Azt még elfelejtettem írni, már nemis tudom melyik vallás nézete szerint maga a fogamzásgátlás is abortálásnak minősül.
Szóval ezeken órákig lehetne csámcsogni, de egy a lényeg:

Az abortuszon átesett nők igen nagy része örökké a lelkében hordozza döntésének súlyát, nem kéne tovább megbélyegezni őket!
Az én szememben egy terhessége alatt dohányzó nő, nagyobb bűnt követ el!

Dominika!

Na, a másik nagy kérdés bennem pont azzal kapcsolatos, ami Indiában meg Kínában történik. Ott ugye a túlnépesedés miatt szankcionálták a gyerekvállalást, és mivel az emberek szemében csak a fiúgyermek tekinthető értéknek, így a lánymagzatokat, csecsemőket megölik. Ennek következtében most már olyan hiány alakult ki nőkből, hogy külföldről hoznak feleséget az ifjak.

Jó, ez kőkeményen elítélendő, szerintem is.

Viszont azon gondolkozzunk el, mennyire parazita módjára szaporodtunk el a bolygón. Lassan minden tartalékot felélünk, vígan, bugyuta, tudatlan módon, gyermekeinknek, unokáinknak okozva majd ezzel sok fejtörést. Vannak, akik mellveregetve tombolnak azon, hogy fogy a magyar, ám a másik oldalról nem gondolják végig, hogy nem kellenek ahhoz évszázadok, inkább csak évtizedek, mire odáig jutunk, hogy nem lesz tiszta ivóvíz. A mezőgazdaság nem fog tudni annyi ételt termelni, amennyi a föld lakosságának elegendő lenne.

Az önös okokból elvégzett abortusz talán ezt a jelenséget is késlelteti, úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta kiválasztódás. Ami a természetben még létezik, az emberiség részéről nem annyira, hacsak a háborúkat, gyilkosságokat, öngyilkosságokat, baleseteket nem tekintjük annak. Hiszen ma már a legtöbb brutális születési rendellenességgel születő csöppséget is képes megmenteni az orvostudomány, elképesztő mértékben csökkent a szüléskor előforduló, valamint a csecsemő és kisgyermekkori halálozás. Tegyük hozzá, tulajdonképpen szerencsére. A mi kis önző szempontunkból. A bolygónk valószínűleg másképp éli ezt meg.

Dominika, mákod van, hogy 18 évesen valóban olyan élethelyzetben voltál, hogy meg tud szülni a kisfiad. Sajnos, nekem volt olyan barátnőm, aki 18 évesen kénytelen volt elvetetni a babáját. Ám a mai napig megőrizte az UH felvételt róla, és még ma is számontartja, hogy hány éves lenne már. Pedig azóta eltelt 12-13 év.

A fogamzásgátlás elítélésénél egyébként - már csak ha a fenti kis eszmefuttatásomat is nézem - önzőbb, átgondolatlanabb dolgot aligha tudok elképzelni.

Na, de most megyek dolgozni, szép napot!

Azt hittem, hogy felpörög ez a topik, de úgy látom, tévedtem... Kár.

dia,ne haragudj...
Jövök én is majd,csak el vagyok havazva...múlt héten Kristóf volt beteg,most Eliza,ráadásul takarítok,és mire végzek ezzel a házzal megőszülök

egyébként,ha már a fogamzásgátlásról is szó esett,a spirálról mi a véleményetek? Mert ugye az nem tabletta,hogy meggátolná a teherbeesést,hanem az a beágyazódást gátolja meg,úgymond az is abortust hajt végre,nem???(remélem jól tudom )

cseriani, alapvetően szerintem az a kérdés, hogy mit nevezünk terhességnek? vagyis, a megtermékenyülés vagy a beágyazódás a lényeg?
amúgy nekem a spirállal sincs semmi gondom, ha belegondolsz, a természet is sokszor úgy intézi a dolgokat, hogy a megtermékenyült petesejt végül nem ágyazódik be. ezekből lesznek a két-háromnapos menzeszkésések.

gyógyulást a gyerkőcöknek, neked meg kitartás!