Sziasztok!
Tünde!
Bocs, hogy csak most, de a hétvégém elég zsúfolt volt.
Negatívumok (és a kezelésük, ahogy mi megoldottuk
):
Tápszer-pártiak, és kérdés nélkül adják a babának, ha a kezeik közé kerül! Amikor megszületik a gyerek (mindegy, milyen módon), szólni kell, hogy írják rá, hogy a szülők kérésére tápszer és víz nem adható. Húzzák a szájukat, de megteszik. Mi azért hoztuk haza saját felelősségre a gyereket, mert mindenképp tápszert akartak neki adni, mi meg nem egyeztünk bele. Doktornő nagyon durvákat mondott, ha érdekel, átküldöm priviben amit akkor írtam egy másik topikban, nem akarom még egyszer leírni, sőt, gondolni se szeretnék rá.
Ha császár, akkor addig nem adnak szilárd ételt, míg nincs székleted. Engem gyakorlatilag négy napig éheztettek, már szédültem, pedig Anyum becsempészett egy rántott csirkecombot. Az Uramat is kértem, hogy hozzon kaját, de valahogy mindig kiment a fejéből. Azt se vették figyelembe, hogy én szombaton este ettem utóljára, beöntést is kaptam, és csak hétfőn este volt a műtét, tehát semmi nem volt bennem.
Csecsemősöknek gőzük nincs a szoptatásról (persze ez harmadik gyerekkel már nem számít), a szobatársnőmnek legalább négy mutatta meg (pénzért), hogy hogyan kell, és oltári nagy sületlenségeket mondtak szegénynek, meg is lett a böjtje...
Látogatás csak a társalgónak csúfolt lépcsőházban van, ahová a babát nem lehet kivinni. Én előre kitiltottam a látogatókat, csak a férjem jött minden nap a gyerekkel, meg egyszer a szüleim. Mindenki másnak megmondtam, hogy ne jöjjön, mert nem akarom a gyereket egyedül hagyni amíg beszélgetünk.
Utolsó éjszaka a mellettem lévő ágyra behoztak egy anyukát, aki influenzás volt! Akkor műtötték, előtte egy hétig nem tudták 38 fok alá nyomni a lázát, csak a műtét előtt, infúzióval. Nálam ez verte ki végleg a biztosítékot, fogtam a gyereket, kimentem vele a folyosóra, és amíg nem jött a férjem, ott ücsörögtem vele, ott is szoptattam.
És közben hallgattam a szülésznők megjegyzéseit, hogy mit kapom fel a vizet, meg honnan tudom, hogy ők épp nem influenzásak?!
Ezután jött, hogy nem engedik haza a gyereket, amíg nem kap tápszert!
Egyébként szépen fel van újítva, tágasak a szobák, és tisztaság van. Ha nekünk lesz még, mindenképp itt fogom szülni, a mostani orvosommal.
Ti akkor most sima szülésre készültök, aztán lesz, ami lesz? Mit mondott az orvos? Gondolom, nem indítanak, hanem kivárja, amíg magától elkezdődik. Utána mitől függ, hogy műtét, vagy sem? Te mit szeretnél?
Kikocska!
Annak, hogy a gyerekeid nem indultak el, volt valami oka? Akár testi, akár lelki?
Hát, a második császár alatti/utáni "élményeidért" nem irígyellek! Az Istvánról csupa jókat hallottam, úgy tudom, a baba rögtön veled lehet, segítenek szoptatni, Apa is maradhat. Császár esetén még azt is meg lehet előre beszélni, hogy a babát Apa csupasz mellkasára tegyék.
Gyöngyike!
Én mások nevében nem nyilatkozom, hogy ők hogyan élték meg. Én nem szégyeltem, csak hiányérzetem volt, mivel nem erre készültem, nem ez a természetes. Én a gyerekeimet nem hallottam felsírni sem, a kisfiamat nem is láttam, csak másnap, a lányomat is csak felöltöztetve. Mindez tovább erősítette bennem a rossz érzést a császárral kapcsolatban. A dokimnak én is mondtam néhányszor, hogy az a legfontosabb, hogy mindketten egészségesek legyünk.