Teri,
mi együtt alszunk a gyerekekkel.
És minket nem zavar, sőt így kényelmesebb őket éjszaka visszaaltatni, ha felébrednek, a házaséletet pedig a nappaliban éljük.
De mindenki úgy, ahogy nekik jó!
Nitácska,
én is most fodrászoltam a fiúkat, szintén géppel.
És én úgy szoktam, hogy másnap még egyszer átmegyek rajtuk, így a megmaradt hosszabb szálak nagy részét levágom, és egész egységes lesz.
Ranita,
Hannának jobbulást! Szegény kislány, tényleg rájár a rúd mostanában!
Luli,
hű, nem könnyű ez a telefonálás, remélem, holnap sikerül!
Virág,
jaj, ez a szülésznő!
És a gynevacos doki is elképesztő, komolyan, mi lehet az ilyen fejében?
Edi,
ez a mintavételes sztori nem semmi!
Borzasztó, hogy vagy fizet az ember, vagy szív...
Jaj, most olvasom a kajákról írt részeket, és irtó éhes lettem! Mindjárt megeszek egy kiflit.
Loulou,
ne haragudj rám (remélem, nem haragszol
), a bíztató mondatom azoknak szólt, akik nem olyan régen kezdtek próbálkozni, teljesen megértem, ha másfél év után ki vagy bukva, és azt is, hogy már nem tudsz másra gondolni! És szerintem is vizsgáltassátok ki magatokat, hátha könnyen lehet segíteni, és pikkpakk babás leszel!
Mi megvagyunk, próbálkozunk, ahogy tudunk (api beteg), remélem, azért lesz foganatja. Így fél év után én is kicsit jobban rá vagyok kattanva a témára...
Hű, valaki kérdezte, hogy miért 10 hónap a próbálkozási idő. Hát azért, mert ha akkor terhes leszek, akkor még a legkisebbem 3 éves kora előtt születik a tesó, így nem fogok dolgozni. Ha már elkezdek dolgozni, akkor nem akarom újrakezdeni. De azért lehet, hogy egy kicsit még ráhúzunk, ha addig sem jön össze. De össze fog!!! Nem is gondolok ilyenekre!
Másvalaki meg kérdezte a hátihordós beszólásokat. Hát, van többféle. Van, aki azt kérdezi, miért nem elöl hordom, akkor legalább látnám (persze, de a lépcsőt meg az utat az orrom előtt nem, a derekam leszakadásáról nem is beszélve). Amikor alszik, akkor félrecsuklik a feje, és kitörik a nyaka, vagy megfullad a sáltól, ami a fejét tartja. És miért nem babakocsiban viszem, abban tudna mozogni, így nem tud, és tutira rosszul érzi magát (az, hogy egy szava sincsen, és szépen elnézelődik, az az ilyeneknek nem tűnik fel). És elszorítja a lábát a kötő. És leejtem, amikor felveszem/leveszem. Persze szerencsére sok pozitív visszajelzést is kapok!
Mindenesetre ő szereti, én is szeretem (bár most már nehéz azért), így sokszor viszem. Pestre csak így megyünk fel, máshogy nem is lehet három gyerekkel, mert akkor a másik két kicsit hogyan fognám?
Na, befejeztem a propagandát.
Jó éjt mindenkinek! Tesztelőknek mennek a drukkok!
E.