Kedves Hozzászólók!
Véletlenül tévedtem ide és csodálkoztam is,hogy most ismét vannak új hozzászólások.
Nos saját véleményem: én is olvastam a babafalván annak az anyának a véleményét, aki nem volt megelégedve a doktor úrral,aztán annyit értem el vele, hogy hetekig bizonytalanságban voltam váltsak-e orvost vagy sem. Aztán döntött a jól bevált szokásunk:mindig az első választás a jó. Honnan tudhatnám, hogy más orvos milyen? Egyáltalán minden terhesség és minden szülés más, mint ahogy minden ember ( az ő elvárásuk az orvossal szemben) és ők is emberek,lehetnek rosszabb-jobb napjuk, több-kevesebb dolguk,családi problémáik.
Én is izgultam, hogy nem vizsgálta a méhszájat, viszont minden vizsgálatnál készített ultrahangot, és nem vagyok orvos, de úgy érzem azon jobban nyomon tudta követni fejlődő gyermekem állapotát, mint a méhszájam fogdosásával. Megfogalmazódott bennem, hogy mint vallásos ember el fog-e végezni minden vizsgálatot, vagy Isten akaratának tekinti,ha bármi probléma lesz, de időben észre vette a magas vércukor szintemet és még a szülés utáni hathetes kontrollon is nagy hangsúlyt fektetett a magas vérnyomásom kezelésére, melynek felismerését szintén neki köszönhetek, illetve terhességem alatti folyamatos "dorgálást" és "ijeszgetést" a nem megfelelően karban tartott vérnyomás következményeivel mind a magzatra, mind a saját egészségemre.
Én sem szerettem volna átélni 32 órás vajúdást ez igaz, ( én ese 9-re mentem be a kórházba és hajnali fél 3-kor született meg a ksifiam), ami a páromnak mindig eszébe jut róla ha szóba kerül az, hogy amint kimondta, hogy ne hagyjanak szenvedni tovább a szülőszéken rögtön meg is jelent egy másik orvos és vákummal kisegítették a fiam. Én is kiabáltam császár metszést kérve, de azt mondta ahhoz már túlhaladott a szülés, amit a szülésznő is megerősített. Nekünk meghatározó volt, hogy a párom minden vizsgálatnál jelen lehetett az ultrahangon amit helyben a doktor úr készített, a szülő szobában a háttérből ügyelte a dolgokat (míg a szülésznő nem szólt neki, hogy segítségre lesz szüksége), amire emlékszem,hogy folyamatosan figyelték a szívhangot, vérnyomásomat, és láthatatlanul csempészte oda a szikét a gátmetszéshez
.
Igaz nem jópofizik, mint sok más orvos, de őszinte, mert ugyan ki hiszi azt el, hogy egy orvos emlékszik a "betege" több évvel ez előtti szülésére? Nekem nem jelentette be, hogy mennyit kell adnom ha nála szülök,sőt én hoztam fel a témát az utolsó hetekben és akkor sem örült a kérdésnek, meglátogatott a szülőszobán, pedig nem volt semmi oka (hozzá teszszem a kislányaival jött vasárnap, úgyhogy biztosan nem dolgozott).
Lehet, hogy ha másnál szülök akkor is szép emlékeim lennének mind a terhesgondozásról (nem magán rendelőbe jártam!) mind a szülésről nem vitatom, de igaza van Gábornak, nagyon fontos, hogy szimpatikus legyen az orvos és bízzon benne a"beteg"!
Sok boldogságot mindenkinek a gyerkőcéhez, üdv.Judit