Sziasztok!
Visszaolvasni még mindig nem, bocsi.
Köszönöm a jó tanácsokat! Szerdán kipróbáltuk, nagyon nem akart működni a dolog, du. 2-re mindkét cicim totál löttyedten, üresen, Szabi éhesen. Kénytelen voltam pótolni.
Fel azért nem adom, harcol az utolsó cseppért is!
Volt nálunk egy kis dráma: Szerdán este fél 6 körül elkezdett dőlni belőlem a vér ezerrel + hatalmas (fél tenyérnyi) alvadt vérdarabok jöttek belőlem. Mindezt persze akkor, amikor Tomi még nem volt itthon. Még jó, hogy Szabi épp csak ébredezett. Gondoltam megmosakszom, de képzejétek a kádból nem tudtam úgy kiszállni, hogy ne csöpögtessek össze mindent. Nagyon ijesztő volt. Gyorsan bepelusozztam magam, hívtam a dokimat, ő mondta, hogy irány a kórház, ha bent vagyok hívjam fel. Villámtelefon Tominak, még jó, hogy már itt volt a közelben. Közben Szabi felébredt, szopiról szó se lehetett, gyors tápikészítés, hátizsákba a legfontosabb dolgok beszórása. Apa hazaért, a kezébe nyomtam a gyereket meg az üveget és nyomás. Nem volt más választásom, egyedül mentem, még jó, hogy itt van a szomszédban. A mentőbejáró felől rohantam be, ott volt egy kis töketlenkedés, mire kiderítették, hogy menjek fel az ambulanciára, majd jön az ügyeletes orvos (dr. Hrrsányi L.). Hamarosan jött is, megvizsgált, én jól összevéreztem mindent. Csinált egy uh-t is és azt mondta ez nagy valózsínűséggel egy egészségügyi küret lesz. Hívtuk a dokimat és mire én felkerültem az osztályra, ott állt az ágyam végénél. És addigra persze már nem ömlött belőlem a vér se. Murphy! Azonnal intézte a műtőt. Ott derült ki az asztalon, már előkészítve minden, hogy az 5-kor elcsócsált 3 sörperec meg a szopis tea is veszélyes lehet az altatás szempontjából, így inkább elhalasztották. Vissza a szobába. Mivel továbbra sem véreztem, a stratégia az lett, hogy reggelig infúzió + méhösszehúzó szuri + antibiotikum és ha továbra se semmi, akkor a reggli uh eldönt mindent. Ha újra indul éjjel, akkor azonnal műtő. Közben anyukámék lóhalálában fel Tatáról, Tomi jött, én gyorsan lefejtem a ciciket, tejcsi haza Szabinak. Étlen szomjan reggelig infuzival a kezemben. Nagy élmény volt. Reggel negyed 9-kor a dokim megint az ágyamnál, gyors rutinkérdések, engem kerekes székbe be, átgurult velem az ambulanciára. Jól bepofátlankodtunk az uh-ra. Szerencsére éjjel nem történt semmi és az uh sem mutatott semmit, minden ok. Ezt megúsztam. Illetve az evés mentett meg a műtéttől, hogy a doki bácsimat idézzem. Mire jött volna a nagyvizit, ő már ki is adta a zárómat és már ott se voltunk! Minden jó, ha a vége jó! És hogy mi volt ez az egész? Sose derül ki! 3 dolog lehet:1. a lepényből marad bent egy kis cafat (az teljesen épnek látszott), 2. a burokból (ezt nem tudják ellenőrizni a szülés után), 3. csináltam esetleg vmit (asszem az lesz, hogy megemeltem a babakocsit ), ettől kicsit jobban vérzett bent a nyálkahártya, de nem tudott kiürülni rendesen. Jó kis tanulópénz volt! Azóta Szabin kívül semmit sem vagyok hajalndó felemelni, de nem is hagyná Tomi.
Ja, és mindennek ellenére éjjel már 70-et szopott egy cicből! Még így is kellett pótolni, mert 90-100-nál alább nem adja a kis Drága, de már nem annyit és bár a kanalazás nem jött be, de a pohárból szürcsölés igen. Szóval megcsillant a remánysugár újra!
Itt az új kedvenc képem róla: