Sziasztok!
Még egy elveszett bárányka jelentkezik.
Zsuzsi, nálunk nincs mesenézés, konkrétan a főcímig ül és nézi, aztán már ott sincs, az egyetlen ami továbbra is favorit az a reklám. Simán megműthetném közben, észre sem venné, tátott szájjal bámulja. Egyik nap az apja hazajött és kopogott neki az ablakon, majd verte az ablakot, az Ádám meg sem moccant. Persze, mert reklám ment. Szerintem egy féltéglával is beverhette volna, azt sem veszi észre.
Mesekönyv: a képeket nézegetjük és beszélgetünk róla, de hogy miről szól igazából a mese, azt lesz@rja. Vagy pedig a mesekönyv felénél becsukja és közli, hogy na, kész, vége. Úgyhogy nálunk még nincs mese.
A múltkor a Márti átküldte e-mail-ben az Öreg néne őzikéjét, mint a diafilm olyan. Sőt, olyan, csak számítógépen. Az érdekli, de legfőképp a cica belőle. Addig nyomkodja az egeret amíg nem jön az a kép ahol a cica van, akkor itt áll, mosolyog, mondja neki, hogy szia szisza, aztán ennyi.
Évi, én sem hiszem, hogy baj lenne, csak mert alacsony lett az afp-d. Egyrészt mert ez egy elavult és szar vizsgálat, másrészt meg mert voltál azon a sokkal komolyabbon. És ha ott minden rendben volt, akkor itt sem lesz semmi gond. Ez tuti!
Jól éreztétek magatokat a hosszú hétvégén?
Julcsi, Márti, a képek szenzációsak. JUlcsi, nagyon szép helyen voltatok. És milyen szép ilyenkor ősszel az erdő, hú de elmennék én is.
MÁrti, hogy megnőtt a Szonó haja! Nagyon szép, de a legjobb a hárman a kádban. Kisrakás gyerek, olyan aranyosak.
Itt nincs semmi. Járok a suliba, nem nagyon szeretem mert olyan uncsi a társoság. De azért megyek. Az Ádám egyre többet beszél, mármint érthetően, mert babanyelven meg keverve azzal amit már tud reggeltől estig. Be nem áll a szája, csak dumál, dumál...
Meg olyanokat csinál, hogy néha sírok a röhögéstől. Ha valamit rosszat csinál vagy hisztizik mindig bezavarom a szobába. És szépen rácsukom az ajtót. Most meg ha mondjuk elkezd sikítani, tudja, hogy az őrületbe kerget vele és csak azért csinálja, mert valamit megtiltottam, simán bevonul a szobába és rámvágja az ajtót. Ma pl. pont ott álltam az ajtóban, erre megfogta a kezem, kihúzott a szobából és rámcsapta az ajtót. Ilyenkor kellene ugye a szigor, én meg majd szétesek a röhögéstől, mert hát nemrég ezt én csináltam, ő meg csak megtanulta.
És még azok a dolgok, amiket sosem tanítottam csak lát nap mint nap, mindig elámulok milyen okosak. Pl. amikor ráadom a cipőt mert megyünk sétálni, és esetleg sáros a talpa kiviszem az ajtó elé és összeütöm, hogy lejöjjön a sár. Van, hogy mondom neki, hogy hozd a cipőt mert megyünk sétálni. Akkor kimegy az előszobába, behozza, de előtte kinyitja a bejárati ajtót és ő is összeüti a talpát, hogy lejöjjön a kosz. És ezt sosem mondtam neki, csak látta. Meg még mennyi mindent. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem is az a lényeg amit elmondasz napont 100x, hanem hogy jó példát mutass neki.
Fogalmam sincs mit akartam még mondani, írni, majd jövök még ha eszembe jut.
Na pá