Sziasztok!
Igazán jól esett olvasni a soraitokat.
Sorban.
Kíváncsi, megsürgettem a régit. Lehet, hogy már ma is működni fog.
Solya
Én aztán mondom, az biztos.
Virág, a közeljövőben semmiféle lehetőségem nincs arra, hogy bármit is a gyerek nélkül csináljak, egyrészt most is épp beteg, másrészt nem vállalja senki, gyakorlatilag folyamatosan együtt vagyunk. Igazából ez most már csak annyiból zavar, hogy sokmindenről le kell mondani, hisz nem vihetem bárhová. Úgy, mint rég, már nem gond, mert nagyon jó kisfiú, nem is hinnétek a tavalyi problémáink óta, hogy milyen jó kis egyéniség lett abból a hajdani kis bőgőmasinából.
Mindenhol dicsérik, mindenkinek tetszik. Ő sose hisztizik, nem különösebben akaratos, szófogadó is eléggé, szóval aranyos. De abban a korban van, hogy nagyon fárasztó. Ezért nem vállalják szívesen az amúgy is fáradt nagyszülők. Fizikailag se bírják sokáig, meg energiával se. Jó dolog lehet Magyarországon nyugdíjasnak lenni, ahogy a szüleimet elnézem.
Mindegy, Te nagyon radikálisan látod a dolgot, asszem már máshol is írtad ezt, akkor is "mindegy" nickről, ha jól emlékszem. Most már elmondom, ne legyek tisztességtelen. Lassú víz partot mos dolog volt ez már néhány hónap után. De szerettük egymást, és én becsültem is őt. Hát liftezés nem volt, de nem is hiányoltam, mert szerettem, és azt hittem, ez a lényeg. Neki meg azért nem hiányzott, mert nem szereti az érzelgősséget, szóval alapvetően is egy lassú víz tipus. A tisztességtelen az, hogy én képes lettem volna nagy viharra is, de nem is gondolkodtam akkor ezen, mert tényleg jó volt együtt, jól éreztük magunkat. Azt hittük, mindig így lesz, nem gondoltuk, hogy ha jön pár nehézség, akkor ez már kevés lesz a kölcsönös boldoggá tevéshez. Szóval emiatt az egész miatt lelkifurdalásom van. De az is igaz, hogy ő se volt úgy odáig értem, sőt, állandóan kritizált, feltételekhez kötötte a házasságot (menjek el agykontroll tanfolyamra). Ez roppant megalázó volt, és azt is megmutatta, hogy tényleg nem szeret. De akkor már együtt voltunk sok éve, és nem akartam elveszíteni, meg hát erős volt bennem a vágy a család, a gyerekek, a megállapodottság iránt.
Ha még most is lenne annyi - és elég lenne "csak" annyi - bennünk egymás iránt, mint a házasság előtt volt, mindketten elégedettek lennénk most is. De nincs. És elhidegülés meg van, pontosabban máshogy viszonyulunk a szexhez. Nekem nem megy akkor, ha amúgy azt érzem, hogy nem szeretjük egymást ahhoz eléggé. Ő meg ezért haragszik.
Elválni nem fogunk, ebben megegyeztünk. Ennyi miatt nem. Csak hát akkor szerintem mindkettőnknek be kéne tartani a szabályokat. Én betartom, azaz nem nyafogok, tudomásul veszem, hogy elkövettünk egy hibát, visszafordulni már nem lehet, előre menekülni meg nem volna jó. Ő nem tud ezzel ilyen könnyen együttélni. Mondjuk én sose voltam egy idealista, ő viszont igazi kemény maximalista.
Ja, még valami: nincs kiért elváljak, azaz nincs olyasmi, amire céloztál.
Zsunya, tegnap beszélgettünk az öcsémmel, ő igazi kis bölcs (nem annyira "öcs", mert majdnem egyidősek vagyunk), és hasolnókat mondott, és igaza is volt, ahogy neked is igazad van. Majd még elgondolkodom rajta a te szemszögedből, és köszi!
Pocok, végre egy sorstárs. Egész vigasztaló, hogy ezen túl is lehet lenni. Remélem, egy év múlva fenti írásomat úgyanolyan megnyugvással olvasom majd vissza, mint a tavalyit, amely a gyerekem egésznapos baba mivolta miatt született. Tegnap visszaolvastam, és azt is, hogy néhány tanácsot egyszerűen másnap már megvalósítottam, meg jöttek saját ötletek is, és már őszre sokmindenben megváltozott a gyerek. Hátha most is így lesz ezzel az üggyel.