Találtam egy írást. Kicsit hosszú, ha van kedvetek, olvassátok el .
Az élet első napjai
Részlet Paksy Mária: Szeresd és engedd élni című könyvéből (Ecclesia Kiadó, Budapest,1994); 56-66. oldalak
A megtermékenyülés folyamata abban a pillanatban veszi kezdetét, amikor a hímivarsejt áthatol a petesejt falán.
A női ivarsejtek - a két petefészekben helyezkednek el, számuk a születéskor már meghatározott. A nemi érettség elérésétől a klímaktériumig - tehát durván a nő 12 és 50 éves kora között - havonta 1 petesejt érik meg, azaz jut olyan stádiumba, hogy megtermékenyülésre alkalmas lesz. Éréséhez átlagosan 14 napra van szükség, a teljes érettség eléréséig az ún. tüszőben foglal helyet a petefészek felszínének közelében. Amikor a petesejt megérett, a tüsző megreped, s a pete kiszabadul a szabad hasüregbe. Ezt a folyamatot hívjuk ovulációnak. A méhkürt szájadéka csillóival körülöleli a petefészket, s a csillók a petét a méhkürtbe terelik, amely a petevezetőn át a méhüregbe vezet. A tüszőből közben ún. sárgatest fejlődik, mely hormont termel. Ez a hormon gátolja többi petesejt érését, s a méhnyálkahártyát előkészíti az esetleg megtermékenyülő petesejt beágyazódására. Ha megtermékenyülés nem következik be, a sárgatest elsorvad, és a méhnyálkahártya a havivérzés során lelökődik.
Utána megindul az újabb petesejt érése, azaz a havi ciklus újrakezdődik.
A hímivarsejtek - a spermiumok - érése ugyancsak a nemi érettség elérésekor indul meg, termelődésük azonban - gyakorlatilag az élet végéig - folyamatos és nagytömegű. Szemben a petesejttel, a spermium aktív mozgásra képes, ez teszi lehetővé, hogy a hüvelyen, méhüregen, méhkürtön keresztülhaladjon, s felkereshesse az épp kiszabadult petesejtet. A petesejtet igen sok spermium közelíti meg és veszi körül, falán áthatolni azonban csak egynek van lehetősége. A petesejt fala az első spermium befogadása után áthatolhatatlanná válik.
Ekkor a két ivarsejt 23-23 kromoszómája egyesül, s így létrejön egy új sejt, amely már az emberi sejtekre jellemző 46 kromoszómát tartalmazza. A kromoszómák minden élőlényben a tulajdonságokat meghatározó "utasítások" anyagainak hordozói. A kromoszómák génekből épülnek fel - egy-egy emberi sejt egy-két millió gént tartalmaz! - s minden gén egy-egy tulajdonságért felelős. A gének anyaga a dezoxiribonukleinsav, mely egy kettős fonálból álló molekula, a két fonál spirál alakban egymás köré fonódik. A fonál négy vegyületből (ún. aminosavból) épül fel, s e négy vegyületből kettő-kettő párt alkot egymással. Mindegyik aminosav csak meghatározott aminosavval lép párba. Így, ha a sejt osztódásakor a fonalpár ketté válik, az utódsejtekbe került DNS (dezoxiribonukleinsav)-fonalak aminosavsorrendjük alapján az eredeti fonalpárt tudják reprodukálni. Így lesz a szaporodó sejtek mindegyike azonos, az adott szervre, szövetre jellemző valamennyi tulajdonsággal.
A megtermékenyüléskor az új egyed tulajdonságainak felét az apai 23 kromoszóma "hozza", másik felét az anyai 23 kromoszóma. A gyermek azonban soha nem pontos mása anyjának vagy apjának, hanem tulajdonságainak sajátos, mindig egyedi és megismételhetetlen keveréke. A megtermékenyülés és az első sejtosztódás között kb. 36 óra telik el. Ezalatt az összekapcsolódott anyai és apai kromoszómák között számos géncsoport kicserélődik egymással - ezt a folyamatot "crossing over"-nek nevezi a szakirodalom, s ismerete rendkívül fontos. Egyrészt azért, mert ezzel nyer bizonyítást, hogy a sokmillió gén e cserékkel megszámlálhatatlanul sok variációt képes létrehozni, s gyakorlatilag kizárt, hogy valaha is ugyanaz a génkombináció kétszer létrejöjjön. tehát minden megfogant emberi lény egyedi, soha korábban a történelem folyamán nem létezett, és soha többé a történelem folyamán ugyanolyan individuum nem fog létezni. Ha elpusztul, újabb fogamzással nem pótolható.
A másik dolog, ami miatt a fogamzást követő első órák történéseit feltétlenül ismernünk kell az az, hogy ezek a folyamatok minden kétséget kizáróan bizonyítják számunkra: az első sejtosztódás idejére genetikailag "elkészült" az ember. A megtermékenyült petesejtben az apai és anyai kromoszómák egyesülése és a gének kicserélődése után egy olyan genetikai program alakult ki, amely most már valamennyi utódsejt tulajdonságát meghatározza az egyed egész életére, egészen a halál pillanatáig. Ugy a nemére, mint bármely tulajdonságára vonatkozóan az az utasítássorozat valósul meg a továbbiakban, amelyet a megtermékenyült petesejt már az első sejtosztódás előtt "összeállított". Ez az egyetlen sejt már tökéletes egész, azaz semmi másra nem lesz szüksége többé ettől a perctől fogva egészen a belőle fejlődő majdani férfi vagy nő haláláig, mint táplálékra és oxigénre.
Ez a lény belső program szerint fejlődik, önmagát kontrolláló, önmagától előrehaladó növekedési, fejlődési folyamat során. Elpusztult sejtjeit újra és újra pótolni tudja.
Ez a lény testi oltalom és táplálék szempontjából még édesanyjától függ, de minden más tekintetben egy teljesen új, mindenki mástól különböző, egyedülálló és független teremtmény.
A fejlődés ettől kezdve folyamatos és töretlen, minőségi ugrások nem szakítják meg. Bizonyos hetekhez, hónapokhoz ugyan köthetjük bizonyos fejlődési szakaszok befejeződését - pl. a második hét végén megtörténik a méhnyálkahártyába való beágyazódás, a negyedik hét végén már működni kezd a magzat saját szíve, a nyolcadik hétre valamennyi szerve jelen van és megkezdte működését, stb. A születés után is számos életszakaszt különítünk el: újszülöttkor, csecsemőkor, kisdedkor, stb. Ezen életszakaszoknak természetesen vannak sajátosságaik, melyek elkülönítik a korábbi, vagy későbbi periódusoktól. De egyetlen szakasz sem kitüntetett vagy magasabbrendű a másiknál, nincs éles határ közöttük, az egyén életében valamennyi azonos fontossággal bír, hogy végigjárhasson egy teljes emberi életet.
Körülbelül tíz nap telik el a méhkürtben való utazással, melyet a méhkürt aktív mozgással segít elő. Eközben az egyetlen sejtből - a zigótából - először 2, majd 4, 8, 16, stb. sejt lesz, s mire a méhnyálkahártyát eléri, kb. 128-256 sejtből álló gömböcskévé (blastocysta) alakul, s befúrja magát a laza, szivacsos méhnyálkahártyába. Külső sejtjei benőnek egészen addig, amíg el nem érik az anyai ereket. A belső sejtsorból pedig megindul az ún. csíralemezek kifejlődése, mely már magának az embriónak a sejttelepe. Ekkor küldi a kémiai jelzést az anya szervezetébe, hogy megakadályozza a méhnyálkahártya lelökődését. Ettől kezdve aztán a fejlődés rohamléptekben halad előre. Mire az édesanyában gyanú ébred arra, hogy gyermeket vár, - tehát a magzati élet harmadik és negyedik hetében - már megindul az idegrendszer fejlődése, kialakul a kezdetleges agy- és gerincvelő, melyből idegrostok nőnek ki a periféria felé. Már elkülönül a három ún. csíralemez, melyekből az idegrendszeren kívül a bőr és függelékei (külső csíralemez), az izomzat, csontváz, erek, nyirokcsomók, vesék, nemi mirigyek, kötőszövet és vérsejtek (középső csíralemez), valamint az emésztőrendszer, tüdők, vizeletürítő rendszer (belső csíralemez) fejlődnek.
Négyhetes az új emberi lény, ebben a szakaszban embriónak nevezzük - s már kezdetleges érrendszere van, melyet saját, még együregű (a későbbi négy üreg helyett) szíve tart keringésben. Már van gerince, bordatelepei, és izomkezdeményei, a csigolyák közt idegrostok nőnek a gerincvelőből a testbe. Megindul az arc formálódása, s megjelennek a test oldalán az ún. végtagbimbók. Már látszik a szem és a fül kezdeménye.
Ekkor az embrió kb. 10 mm hosszú.
Az ötödik hét folyamán főként az arc, a törzs és a végtagok fejlődnek, növekednek jelentékenyen. Kialakulnak a karok és lábak, körvonalaik már látni engedik későbbi alakjukat.
A hatodik héten indul meg a csontváz fejlődése, a csigolyák, majd a bordák a szegycsonttal, körülzárva és védelmet adva a mellkasi szerveknek. A fogamzástól számított hat hét múlva, a 40. nap körül az agyműködés elektroenkefalográf (az agy működése során keletkező elektromos hullámokat felfogó, felerősítő, és papírszalagon kiíró készülék) segítségével egyértelműen igazolható.
Ugyancsak a hatodik-hetedik héten indulnak meg az első izommozgások. Ha az ajkak környezetét megérintjük, a magzat egész testével elfordul és karjait hátraveti.
Ha a nyolchetes magzat orrát megcsiklandozzák, fejét hátrahajtja, távolodni igyekszik a behatástól.
Nyolc héttel a megtermékenyülés után a fejlődő lény már négy centiméter hosszú. Vége az embriókornak.
Ettől kezdve magzatnak nevezzük. Minden szerve, melyekre felnőtt korában szüksége lesz, már megkezdte fejlődését. A terhesség további 32 hete már valójában csak a növekedésé és a részletek tökéletesedéséé. Az izmok már mozgatni próbálják a végtagokat, testrészeket. Ezt az édesanya még nem érzékeli, hiszen a magzat teste rendkívül kicsi, s maga a méhfal még nem továbbítja a nyomásérzést az idegrendszer felé. A magzati mozgás akkor válik az édesanya számára is nyilvánvalóvá, amikor a terhes méh elérte azt a nagyságot, hogy a hasüreget kitölti, nekifekszik a hasfalnak, s mozgásai arra áttevődnek. Ez a tizenhat-huszadik terhességi héten következik be. Ekkor már a magzat izomereje is lényegesen nagyobb, mozgásai erőteljesebbek.
A nyolcadik héten ún. ultrahang-sztetoszkóppal a magzati szívhangok hallhatóvá tehetők a külvilág számára is. A mindennapi szülészeti gyakorlatban rutin eljárás a magzati szívhang vizsgálata., ez egyike annak a számos információnak, mely a magzat állapotáról, hogylétéről tájékoztatja az orvost. Tulajdonképpen az édesanya számára a legelső kézzelfogható bizonyíték a méhében fejlődő élet létezéséről, az első látványos kapcsolatfelvétel kettőjük között, jelzés az aprócska lénytől: már élek, itt vagyok, vigyázzatok rám! Minden terhességben a harmadik, negyedik gyermek várása során is megrendítő és semmihez sem fogható érzés meghallani ezt az erőteljes kis zakatolást, ezt az első üzenetet. Nagyon sok orvos, aki a terhes nő pszichéjével, illetve a terhességmegszakítások problémakörével foglalkozik, biztosan állítja, hogy számos asszony, aki a művi abortuszt választja, elállna szándékától, ha hallaná saját halálraítélt magzata szívműködését.
A kilenc-tizedik héten a magzat bizonyos fokig már önállósította magát: a méh növekedéséhez és a magzat táplálásához szükséges hormonokat ekkor már teljes egészében a méhlepény termeli, a sárgatestre többé nincs szüksége. A harmadik hónapban indul rohamos fejlődésnek és növekedésnek a csontrendszer.
A tizenegy hetes magzat arca már olyan, mint a csecsemőé. Homloka nagy és domború, orra, álla elkülönül. Az ajkak nyílnak és csukódnak, a fej forgatható. Ezek a mozgások lassan kereső és szopó reflexszé rendeződnek, amely a születés után nélkülözhetetlen a csecsemő számára az emlő megkeresésében és a szopásban. A születést követően erre igen rövid időn belül szüksége lesz, addigra tréningben kell lennie, különben táplálkozása lehetetlenné válna. Ettől kezdve figyelhetjük meg azt is, hogy időnként szopja az ujját.
A kilenc-tizedik héten a magzat pislog, nyel, mozgatja nyelvét, ha megpöckölik a tenyerét, ökölbe szorítja a kezét. A kilencedik héten a tenyeréhez érintett tárgyat megfogja, az ujjaival körülfogja.
11-12 hetes korában lélegezni is tud, ezek azonban csak gyakorlatok - hiszen az oxigént a köldökartérián át édesanyja keringéséből kapja -, s arra szolgálnak, hogy fejlesszék a légzésben résztvevő szerveket. A tizenegy hetes magzatnál a légzés rendszertelen és epizódikus. Amint a terhesség előrehalad, a légzőmozgások mind erőteljesebbé és szaporábbá válnak.
A hallás kb. a 14. Héttől van jelen, ez magában foglalja mind az agytevékenységet, mind pedig emlékképek keletkezését. 1983-ban sikerült először kimutatni ultrahangtechnika segítségével 17 hetes magzatban az ún. REM mozgásokat (Rapid Eye Movement - a szemgolyó gyors mozgásai), melyek az aktív álomállapotra jellemzők.
A négy és fél hónapos magzat lassú mozdulattal kezét szeme elé teszi, ha az édesanya hasára erős fényt irányítanak. Hangos zene hallatára eltakarja füleit.
A négy és fél - öthónapos magzat kb. 450-500 gramm súlyú és húsz centiméter hosszú. A terhesség félidejéhez érkezett. Lényegében minden szerve megvan, a szervek működnek, illetve készülnek a születés után előálló feladatokra. Magyarországon a jelenlegi álláspont szerint a betöltött 28. terhességi hét a választóvonal, mely fölött, ha a gyermek megszületik, koraszülöttnek tekintik, tehát életképesnek, s mindent megtesznek életbentartásáért. Ha a 28. terhességi hét előtt születik meg, az esemény vetélésnek minősül, s a magzat életbentartására nem törekednek. Amerikai adatok szerint azonban a legfiatalabb magzat, akit sikerült végül édesanyjával hazaadni, s később egészséges, jól fejlődő gyermek lett belőle, 21 hetes volt születésekor. Végülis nem szabhatunk kategorikus alsó határt ahhoz, hogy mikortól életképes egy idő előtt született csecsemő. A helyzet ellentmondásosságára jellemző, hogy a 28. terhességi hét előtt született gyermek abortumnak (a vetélés végtermékének) tekintendő ugyan, azonban ha életjelenségeket mutat -tehát lélegzik, felsír mozog - ugyanúgy kell ellátni, mint bármely koraszülöttet. A mindenkori újszülöttellátás lehetőségeitől, technikai színvonalától függ, hogy hány hetes korától képes elviselni azt a környezetet és táplálási módot, melyet az anyaméh helyett biztosítani tudunk számára.