Halihóóóóóóóó!
Vagyok ám, csak délután elmentünk kajálni, olyan helyre, ahol fix árért annyit ehetsz, amennyi csak beléd fér... Hazajöttünk és le kellett feküdni, mert eszméletlenre kajcsiztuk magunkat
Persze főleg husi meg saláta, de a végén lenyomtam egy desszertet (ez évente egyszer fordul elő kb), és az betette a kaput. De már kezdek helyrerázódni
Betti, remélem azért néha be tudsz kukkantani
Manó, sajnálom, hogy ilyen szituba kerültél a kávézóban, de valahol ez jó is, mert kezdenek belőled végre őszintén előtörni az érzelmek. Ennek már sajna rég itt volt az ideje. És nagy drukk megy a lakáshoz
Az örökbefogadással kapcsolatban majd írok privit este.
Az a gáz ezzel az egésszel, hogy nem kéne úgy beszélni róla, mint egy kiló kenyérről, amit vagy visszateszek a polcra még fizetés előtt, mert nem kell, vagy a kosárban hagyom és kifizetem.
Nem akarok senkit megbántani itt az okoskodással, bocsi, ha kicsit indulatosabbra sikeredett a mondat
csak kicsit érzékeny vagyok a témára.
Most hallottam a hírekben Albert Györgyiről
Mutattak régi képeket róla, alig lehetett ráismerni. Régebben marha jól nézett ki + kiegyensúlyozottnak tűnt.
A sok abortusza miatt nem volt anno szimpatikus, de azért nagyon sajnálom, hogy elment.