Sziasztok!
Tegnap biztos front volt, nálunk apa bekattant egy kicsit. Kicsit későn jött haza ('hál istennek nagoyn ritkán fordul vele elő), kerekítettünk egy jó kis veszekedést. Úgy aludtam el, hogy álomba sírtam magam, és nagyon rosszul aludtam. Reggel nem szólt egy szót sem - lehet, hogy nem is emlékzik mindenre -, gondolom, majd este.
Gyermekvállalás: én 25 éves voltam, amikor férjehez mentem, akkor már volt 2 diplomám és 1 éve már szállodaigazgatóként dolgoztam. A magas vérnyomásom miatt nem vállaltunk rögtön gyereket, de ha minden jól ment volna, 27 évesen lettem volna anya. Mint azt korábban írta, 26. héten meghalt a baba. Sorozatos próbálkozások után 30 évesen szültem Zalánt. Tudtuk, hogy szeretnénm még gyereket, de az élet nem volt túl kegyes hozzánk. Egy 206-os vetélés után idén sikerült újra teherbe esnem. Augusztusban betöltöttem a 36. életévemet. Nem így terveztük, de boldogok vagyunk, hogy mégis sikerült.
Munka: Zalán 7 hetes volt, amikor visszamentem dolgozni. Egy szálloda éléről nem lehet évekre eltűnni. Mivel megoldható volt és a gyerek is maximálisan partner volt benne, vittem magammal. Ott szoptattam, tisztába tettem, aztán hol a gondnoknő, hol valamelyik szobalány vigyázott rá ha tárgyalásom volt, egyébként meg bent tanyázott az irodámban. 1 éves volt, amikor feladtam ezt az állást és Miskolcra költöztünk. 1,5 évesen bölcsődébe ment, 3 nap alatt úgy beszokott, hogy ott aludt, evett, szóval egész napos lett. Sem a kettőnk kapcsolata, sem a gyerek lelki világa nem sínylette meg ezeket a dolgokat. Nagyon erős a kötődése hozzánk, ugyanakkor rendkívül barátkozó, egész pici kora óta bárhová el lehetett vinni.
Most sem lesz sokkal másképp, mivel most egy áruházvezetői szék vár rám, így 6 hónap után apa lesz itthon a kicsivel.
Nem érzem azt, hogy önző lennék. Azt gondolom, pont azért tanultam, hogy jobban boldogulhassak, többet kereshessek. Mivel a szálloda után 1,5 évig nem találtam munkát, mert azt mondták túlképzett vagyok, nagyon padlót fogtunk. A lakás és az autó hitel mellett további hiteleket kellett felvennünk, hogy talpon maradhassunk. Azóta is nyögjük, átlaghoz képest jó fizetésünk ellenére is épphogy kijövünk hó végéig. Hát ezen szeretnék én változtatni. Ne legyen gond, ha a gyerekeknek szükségük lesz valamire, ha tanulni szeretnének, hogy tudjunk együtt utazni, kikapcsolódni. Nekünk ezt osztotta az élet, így kell boldogulnunk.
Kicsit szomorkásr sikeredtem ma, pedig alapvetően mindig optimista és pozitív beállítottságú voltam-vagyok. Ez a tegnapi veszekedés megviselt, régen volt ilyenben részem. Tudom, hogy túllépünk rajta, talán a párom is kicsit feszültebb már a szülés közeledtével, én is érzékenyebb vagyok, mint nem terhesen, de estig még biztos nem javul a kedélyállapotom.
Annyi pozitív történt azóta, hogy a hugomnak úgy tűnik, beindul a tejcsi, a kiscsaj meg ügyesen próbálkozik. Reggel az iskolában az angol tanító néni elkapott, azt mondta, hihetetlen tehetség a fiam, nagyon örül neki, hogy az ő csoportjába került. Hízott a májam!
Na talán egyszerre ennyi elég belőlem, ne haragudjatok, ha kicsit hosszúra sikeredtem, de jó volt leírni.
Üdvözlettel:
Laura