Sziasztok!
Alig tudok idejutni.
Holnap is csak rohangálok, meg pénteken is, és jövő héttől dolgozok.
3 és fél év után először. Egyelőre több okból is a sírás kerülget.
Alig látom majd a Bercusomat.
Meg már megint olyan rosszul voltam. Pedig most vitamint is eszek.
Olyan hányingeres vagyok, pedig most múlt el a piri, még azt se mondhatom, hogy terhes lennék.
Nem vagyok jó passzban. Eddig kicsit vártam a tanévet, de most valahogy az ovis élményekkel megspékelve nagyon félek az egésztől.
És már Hozzátok sem tudom, hogy mikor jutok, mert ha hazaérek akkor Bercizés lesz ezerrel. Majd délelőttönként jövök pityeregni.
Hú, de sok rosszat írtam most.
Anda: JÓ hogy jöttél, örülök, hogy jól sikerült a kirándulás. Szegény anyukád. Biztosan a hazaúton történtek mögött valami más is lehetett. Lelkileg is nehéz neki gondolom, hogy jól érezte magát,és itthon meg ott a betegsége... legalábbis valami hasonlót el tudok képzelni. De nem tudom.
Lilla: Jó, hogy túl vagy a mai programon. Jön a következő. Benézek a tanyára, hátha írtál mást is, nem kérdezem meg esetleg ugyanazokat.
Timcsi: Nagyon jó fej orvosod van. Hol van ő helyileg.? Én is úgy szeretném, ha néha egy doki helyretenné a lelkemet. Mert én errefelé nem sokkal találkoztam olyannal. (Azért van, csak ritka.) Ügyesen döntöttetek, pihenj jól és sokat.
Aztán kezdődhet a babásodás.
Viri: Ma nálunk bableves volt. (zöldbab.) Nálunk bevált.
Megyek, mindenkinek Puszi!!!!
Sziasztok!
Ildi