Lányok, asszem sikerült kitapasztalnom egy igazán jó módszert!
Miután a védőnőm és az orvosom is homlokegyenest mást szajkóznak mindenről, hogy mit szabad és mit nem (a háziorvos meg a harmadik, rajtam keresztül üzengetik egymásnak, ki-mennyire nem érti a szakmáját, az agyamra mennek), kikísérleteztem egy már-már kellemesnek nevezhető pozíciót:
Az óriási szoptató párnát (akinek van) hosszában a gerincem alá teszem, s úgy alszom, mint a kisbabák (legalábbis a miénket anno úgy altattuk), hogy ne is legyenek hason, de háton sem, hanem a kiságy széléhez volt felgurigatva egy takaró, vagy törölköző henger alakban, és így lejtősen feküdt rajta a picur. Ezt még picit megbonyolítom azzal, hogy deréktól lefelé az egyik oldalamon fekszem, onnan csavarodik a gerincem és a vállaim már úgy vannak az ágyon, mintha hanyatt feküdnék, de a hátamat középen nagyjából végig alátámasztja ez a nagy, vastag és széles párna. Hűű, ezt lehetett így érteni?
Ha meg arra ébredek, hogy már-már elhalt az alul lévő oldalam, akkor megfordulok, s viszem a párnát is a másik oldalra. Ezzel el is vagyok reggelig.
Szegény Párom biztos marhára "élvezi", mikor hallja ezeket a műanyag kis gömböket ropogni a szopi-párnában minden fordulásnál...